Csézi

Hős vagyok! Kicsapott kutyaként egyszer csak kikötöttem a Lőcsei utcában. Egy elhagyatott házat találtam magamnak ahová beköltöztem. Így éldegéltem, jöttem-mentem, szerencsémre a szomszédok többsége a pártomat fogta. Nem bratyiztam senkivel, a postást is rendszeresen megkergettem. Bőszen őriztem az én kis birodalmamat. Egyszer aztán, ahogy az lenni szokott hasas lettem és lefialtam. Emberi segítséggel két gyönyörű szőrgombócot sikerült felnevelnem. Főleg a kölyköket kellett biztonságosabb helyre tudnom, legalább ők ne legyenek gazdátlanok. Az engem bejelentő emberek és a Tappancs segítségével előbb a kölykök majd én is bejutottam a menhelyre. Persze én ezerrel tiltakoztam mert már mindenkitől el voltam szokva. Itt a menhelyen már orvos is megvizsgált. Sajnos zöldhályog van a jobb szememen. Kezelésre szorulok és még az emberi, simogató kezet is szoknom kell.

Csézi erős akaratú, határozott gazdát igényel, aki következetes neveléssel a tudtára adja, hogy ki az úr a háznál. Ha fel akarják emelni, vagy sarokba szorítva érzi magát akkor harap, és nagyon fél a póráztól. Azokkal az emberekkel, akiket elfogad, nagyon kedves és barátságos.

Kép(ek) a kutyáról

Fotó(k):