Busa

Puszi, puszi. Jelentem, örülök hogy élek! Én is a véletlennek köszönhettem hogy akadt olyan kétlábú aki megtalált. Negyedmagammal egy nejlon tasiba voltunk föltéve egy Mátyás téri fára. Olyan pici voltam hogy még a fogacskám sem nőtt ki és máris az utcán találtam magamat. Nyöszörgésünkre felfigyelt egy kutyát sétáltató néni aki estére bevitt bennünket a jó meleg házikójába. Jaj, de finom és biztonságos volt! Kéjesen átaludtuk az éjszakát és reggel irány, a Tappancs menhelye. Itt, tejben, vajban fürdünk, de sok idő kell még akkor hogy igazi kutyusokká váljunk.

Kép(ek) a kutyáról

Fotó(k):