Bodza

Elvesztettem a gazdimat. Ki tudja, hogy mi lett volna velem ha egy kedves fiatalember nem jön a segítségemre. De szerencsére jött! A meghalt gazdámnak ugyanis nem volt senkije aki tovább gondoskodott volna rólam, abban az újszentiváni kiskertben, ahol oly boldogan éldegéltünk. Így történt hát hogy a szomszéd fiú elvitt Szőregre a haverjához ahol közösen gondoskodtam rólam. Akkor nem tudták még hogy mibe vágtak bele...tudniillik már akkor Bori társam hasas volt.  És hát...december 6-án megszülettek a kölykei. Volt nagylepi! Akkor már a Tappancshoz is be voltunk jelentve, de a kölykök érkezése miatt csúszott a bekerülésünk. Teltek-múltak a hetek és elérkezett a búcsú. Köszönet az eddigieknél, innentől a tappancsosok foglalkoznak velünk.

Bohókás külsejű Bodza még elég félénk. De hatalmas koncetrációval gyűjti a bátorságot, hogy oda merjen menni valakihez. Ha ez sikerült, rendkívül boldog. Nagyon akar bízni és valószínűleg rövid időn belül már semmi gondja nem lesz az emberekkel. 

Kép(ek) a kutyáról

Fotó(k):