I. Futi, minden Oszkárok királya

Oszkárt több, mint egy éve közvetítette gazdihoz a Tappancs. A bajba jutott tulajdonos értesített minket, hogy a cica a munkahelyén van, de haza nem viheti, új gazdi kell neki. Nem gondoltunk semmi rosszra, hiszen sajnos megesik az ilyesmi, de felahánlottuk, hogy segítünk a gazdikeresésben, és sikerült is új otthont találni a cicának. Aztán egy év után jelentkezett a hölgy, aki magához vette Oszkárt, és nagy meglepetésben volt részünk: az eredeti örökbefogadó el akarta altatni a cicát.
De Oszkár szerencsésen megmenekült, és most boldog cicaként tengeti napjait. Ez az eset is példa arra, hogy egy idős, felnőtt macska is könnyen megszokik egy ú helyen, egy új gazdi mellett. Íme a cica története az új, gondos gazdi tollából:

Oszkárt halálra ítélték. Ez a csillagok szerencsés együttállása folytán egy nappal azutánderült ki, miután ellenállhatatlan vágyam egy újabb macska után éppen kulminált. Leveleket küldtem szerte macskás barátaimnak, amelyben kifejeztem kívánságomat, miszerint nekem kell egy: ivartalanított, lakásban tartott, megunt vagy elárvult vörös macska, aki éppen facér.
Én lepődtem meg a legjobban, mikor másnap felajánlottak egy ivartalanított, lakásban tartott, megunt vöröst, akire a biztos elaltatás várt. Kicsit megdöbbentett éveinek száma, nyolc, és a tény, hogy ezeket az esztendőket egy panellakás előszobájában, illetve vécéjében töltötte. Oszkárt teljes betyárbútorral kaptuk, egy heti száraz és konzerv eleség, alom tálca, etető tál és egy csinos fonott hordozó tartozott a túlélő készlethez, melynek csillag alakú rácsain aggodalmasan pislogott ki egy borostyán szín szempár.
Otthon hamar kiderült, hogy Oszkár katonás nevelést kapott, vezényszóra kimászott a kosárból és ott állt előttünk teljes nyurga szépségében, sármosan őszülő pofával, szemében egy kishivatalnok méla unalmával. Angolos hidegvérrel fogadta hódolatomat és meglepődést csak akkor mutatott, mikor otthonunk macskaházmestere, a veterán, tíz esztendős Kand Úr komoly pofával megszaglászta. Innentől összekuszálódtak a szálak, mert Oszkár számára
akkor és ott derült ki, hogy vannak még macskák rajta kívül kerek e világon. Megdöbbenését heves fújás és szőrborzolás kísérte, míg Kand Úr, rövidre zárva az ismerkedést, úgy döntött, megmutatja ki az úr a háznál, és kiosztott egy rövid, ám annál intenzívebb balegyenest. A heves és engesztelhetetlen párharc után lemásztunk a fotelből, összesepertem a mintegy fél kilónyi szőrt, majd felkutattam a párbajhősöket. Kand Úr égnek meresztett farokkal, peckesen járkált hálószobánk ajtaja előtt, jelezve, sikeresen bezavarta a betolakodót. Oszkár az ágyunk alatt kuporogva igyekezett kiheverni a találkozás okozta sokkot.
Másnap reggel, miután ugyanabban a helyzetben találtam, kiemeltem mind a nyolc kilóját és ráhelyeztem az almos dobozára. Ez volt az a pillanat, mikor Oszkár meghódította a szívemet. Kerek három percen át hallgattam a csobogást, ami azt jelentette, sehova nem piszkolt, dacára a harcias fogadtatásnak.
Eltelt vagy három hét, zilált idegei megnyugodtak, mire a poroszos nevelési elvek lehullottak róla, hja, az a nyolc év. Azóta minden reggel tanúi lehetünk az átalakulás egy szakaszának. Oszkár intenzív sportéletbe kezdett, reggeli után rendszeresen bemelegítő futással indít, az étkezőtől a fürdőszobáig tartó szakaszon, majd következik a sprint ugyanezen a távon. Végül éles kanyarokkal tarkítva a távot be-befut a szobákba. E sport tevékenység folytán ragadt rá
új művészneve, Futi. Néha komor egykedvűséggel üldögél vagy napozik a maga választotta helyen, a tálalószekrény sarkában, ahonnan belátja a lakást, bennünket és főként az asztalt, amin eszünk. Néha, rosszabb napokon Oszkár harap, így jelzi, elég a bizalmaskodásból. Ilyenkor korának illő tisztelettel megkérdezem, Oszi bácsi, maga nem mohácsi? Választ sosem kapok, de ha kegyes kedvében találom, nagy busa fejét fejemhez böki, majd rövid ám intenzív frizuraalakításba kezd, egyik mancsával lefogja a delikvens fejét és érdes nyelvével nyalogatja. Vagy negyed óráig.
Ősz volt, mikor Oszkár a családunkba érkezett, s ki az az őrült macska, aki ki vágyna a meleg kandalló mellől a havas és hideg kertbe?! Nos, ez a helyzet megváltozott amint kitavaszodott és engedve a mind hevesebb ostromnak, szépen hozzászoktattuk a kerthez. Kerti Futi lett belőle, fára mászó, fűben hempergő zsivány.
De esténként, mikor mindenki elnyugszik, csattanva nyílik hálószobánk ajtaja, mert nincs előtte zárt ajtó, arany pofája kérdőn néz ránk, majd kis kurrogó hangot hallatva elhelyezkedik a mellkasomon. Nyolc kiló vörös boldogság.

Szilágyi-P.Katalin

Fotók

Fotó(k):