Dollár, Buksi és Bubó jelentkezik

Sziasztok!

Másfél hete vasárnap megérkezett hozzánk Bubó, Buksi és Dollár. Az utat jól bírták, se hányás, se egyebek, pedig a tanyához vezető földút elég hullámvasút. :) Amennyire aggódtam Dollár miatt, annyira könnyen feltalálta magát, teljes természetességgel totyogott a kertben, és inkább Buksi volt az, aki nehezen oldódott fel. Bubóval mindketten nagyon jól megbarátkoztak már az első percben, így emiatt sem kellett aggódnunk. Három kosár várta őket (egy nagy fonott, és két műanyag), persze Dollárnak a legnagyobb kellett :) Boldogan henyélt benne, de amint elindultam körbesétálni a kertben, szépen libasorban megindultak utánam a kutyák. A nagy fűben Dollár alig látszott ki, de lelkesen ugrált a többiek után. Szép nagy kerti sétákat teszünk, de egyelőre kerítésen kívülre még nem merészkedtünk. A kis csapat többnyire együtt mozog, Bubó mindig követi Buksit és együtt bandáznak, derítik fel a kertet. Sőt, együtt ugatnak és jeleznek, ha valami történik! Nem lehet csak úgy sunyin, észrevétlenül elbiciklizni mellettünk!

Az első esténken Buksi és Dollár bent aludtak a kis melléképületben, Otti instrukciói alapján Dollárt éjszakára bezárjuk. Bubó bent aludt velünk a szobában, hangját sem hallottuk egész éjjel! Viszont második este vihargyanús szél fújt, Dollár egyből tepert is befelé a nappaliba (egészen hajnalig nem is pisilt be, csak akkor következett be a baleset). Végül mind a hárman ott aludtak az ágy mellett, egészen addig, míg Buksi hajnali fél ötkor neki nem állt Attila arcába szuszogni és lelkesen buzdítani, hogy ébredjen fel (én ebből nem hallottam semmit, mert füldugót kellett használnom Dollár iszonyatos horkolása miatt :D).

Buksi nincs jóban a pórázzal, ezen a téren még van mit javítanunk. Egyébként nagyon meg volt szeppenve, de pár nap elteltével teljesen feloldódott. Az érkezésük utáni hétfőre vettem ki szabadságot és otthon voltam velük egész nap, ennyi idő elég is volt, hogy Buksi egy percre se tágítson mellőlem, ha nem muszáj. :) Olyan tekintettel tud nézni, hogy nekem is nagyon nehezemre esik magára hagyni. Időnként képes vagyok sérvet kockáztatva felemelni és ölbe venni, csoda, hogy össze nem törik alattunk a kempingszék...

Bubó is sokat nyitott. Minden lehetséges alkalmat megragad, hogy odabújjon hozzánk és egy kis simogatást kapjon, és annyira tud örülni, ha hazamegyünk, hogy össze-vissza puszilgat bennünket. Buksival még játszani is szoktak, igaz, többnyire Bubó a passzívabb résztvevő. :)

Esténként sokáig üldögélünk kint velük a teraszon, mind a ketten nagyon élvezzük a társaságukat. Iszonyatosan boldoggá tesz, hogy ott vannak velünk és köszönjük, hogy megkaptuk őket! Igyekszünk nagyon jó gazdáik lenni és mindent megadni nekik.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy fogadjon örökbe édes kis öregeket, mert rengeteg szeretettel hálálják meg és nagyon jó társak!

Szeretettel üdvözlünk mindenkit:
Dollár, Buksi, Bubó, Dóri és Attila :)

Fotók

Fotó(k):