Kutya az éhhalál szélén

Minap csörgött a telefon, és egy csontsovány, rosszul tartott kutyával kapcsolatosan kérték a segítségünket. Sajnos ez nem ritka eset, főleg a kiskertekben, ritkán látogatott hétvégi házakban gyakori az elhanyagolt állat. A bejelentő sürgetett bennünket azzal, hogy a kutya nem húzza már sokáig étlen-szomjan.

Ezért a bejelentő segítségével soron kívül kijutottunk a helyszínre, ahol a látvány bennünket is megdöbbentett. Egy lakattal láncra vert kutya víz nélkül, már alig bírt a lábán megállni. A legborzasztóbb az volt, hogy tőle néhány méterre, de számára a lánc miatt elérhetetlen távolságban ott volt egy bontott zacskó kutyakaja. Ha nem megyünk ki, és nem mentjük ki az állatot ebből a helyzetből, talán az esőzések miatt nem halt volna szomjan, viszont az étel szagát érezve halt volna lassan éhen.

Sajnos nem juthatunk el minden éheztetett, megkínzott kutyához, de Apácának - ahogy a Menhelyen elnevezték -, szerencséje volt. Bejelentője és a Tappancs Állatvédelmi Őrszolgálat segítségével tanúk jelenlétében elhoztuk a kutyát. Már a Tappancs Tanyán van, azóta ehet kedvére.

A kutya megmentésének hivatalos újtán tudtuk meg, hogy a helyi önkormányzat és az állategészségügy is foglalkozik az üggyel, több bejelentés érkezett hozzájuk. A későbbi fejleményekről még beszámolunk.