Amikor különböző nemzetiségű emberek összefognak

A történet szívmelengető. 2011. szeptember 12-én délután telefonhívást kaptam, a Tappancs ügyeletének a számára: a Ligetfürdő őre talált egy szőrmókot. Megtartani ott nem tudják, hiszen az egy strand. A kutyus, ápolt, barátságos, nyakörves, szuka kutya volt. Az esetlegesen rá leselkedő veszélyekről mit sem tudott, kedvességével, nyíltságával azonnal levette az embereket a lábáról.

Megígértem a biztonsági őrnek hogy estére, munkából hazafelé "megszabadítom" a kutyától, hogy neki se legyen a főnökséggel kellemetlensége. Igaz, csak haza, magamhoz tudtam vinni, mert a menhely egyrészt tele van, másrészt este már árva, olyankor még mi magunk, Tappancsosok sem vihetünk már oda kutyát.

Elmentem hát a kutyáért, noha tudtam, ha hazaállítok vele, nem lesz nyugodt éjszakánk. A saját kutyáim, akik szintén befogadottak, nagyon irigyek lesznek. Lesz nemulass!

Megtaláltam az őrt, aki közölte hogy a kutyus megtetszett egy német-magyar házaspárnak, és ők boldogan magukkal vitték a bohókás pamacsot. Ez a hír váratlanul ért. Most mihez kezdjünk, ha jelentkezik az eredeti gazdi? Hiszen 2 hétig tartani kell egy talált kutyát, és csak utána kereshetünk új gazdát.

Vegyes érzésekkel fordítottam hátat a Fürdőnek: örültem is, meg nem is. Örültem, hogy mégis nyugodt éjszakánk lesz, nem kell tartanom az acsarkodásoktól. Viszont mi lesz akkor, ha előkerül a gazdi? Ekkor csörgött a telefonom. Egy régi Tappancsos ismerős hívott, hogy nincs-e bejelentve hozzánk egy talált, fehér kutya mert keresi az angolul beszélő, kétségbeesett gazdi. Na tessék! Most mit tegyünk? Társunk segítségével megérkezett a síró gazdi a Fürdő elé. Ekkor elkezdődött a kézzel-lábbal, na meg a régen tanulgatott és elfelejtett angol tudásom fellelhető morzsáival a kommunikálás. Szép látvány lehettünk! A lényeg, hogy kb. 10 perc várakozás után előkerült az őr, akinél szerencsére fel volt írva a német-magyar házaspár elérhetősége. Sikerült felhívnom a megadott számot. Hurrá, a kutya megvan, fél óra múlva lehet érte menni. Persze elvittem a lányt a megbeszélt helyre, lévén még nincs helyismerete. Beszélgetésünkből kiderült, hogy első éves orvostanhallgató, Izraelből érkezett. Máris nagyon tetszik neki a városunk, és remek nemzetközi híre miatt választotta a szegedi egyetemet.

És akkor végre létrejött a nagy találka! A kutya útlevelével nem is kellett igazolnia a lánynak hogy az övé, mert a kutyus azonnal repült a gazdi karjaiba. Német-angol-magyar nyelvű, hálás köszönömök után boldogan fuvaroztam haza az izraeli diáklányt és Tessa kutyát. Hazáig puszilgatta a kis csavargó kócos kobakját és héberül játékosan korholta.

Este mindannyiunk álma biztosan szép volt!