NavigációBlogok / Kutyamentés blogja

Kutyamentés blogja


Kutyás történések 2017. máj. 29. - jún. 4.

Sziporka és Csuporka

Történt egyszer, 2016 decemberében, hogy három újszülött kölyökkutya fenekestől felforgatta a családi életem...

Sziporka, Csuporka és Puszedli napi harcot vívtak az életben maradásért, miután a dóci fagyos erdőből a meleg házikómba költöztek. Puszedli 3 nap után feladta a harcot, de Sziporka és Csuporka tovább küzdött. Megannyi átvirrasztott éjszaka, és 8-9 hétnyi rettegés után végre kicsit megnyugodhattunk, hogy talán állapotuk stabilizálódott, elkezdődött az oltási program, egyenesbe kerültek. Túlzás nélkül, 5-6 hetesen már "szobatiszták" voltak, hiszen annyira ügyeltünk a számukra steril környezetre, hogy nekik is az vált természetessé. Ha dolgukat szerették volna végezni, azonnal "szóltak" és tartogatták. Minden napjukat nálunk töltötték, csoda hát, hogy személyesen szerettünk volna a számukra megfelelő családot találni?! Apró termetük, beteges természetük miatt úgy döntöttünk, hogy innen mehetnek családhoz, de arról szó sem lehet, hogy itt maradnak!

Kutyás történések 2017. máj. 22-28.

Bazsi

Nagyon sokan zokon veszik az örökbefogadási szabályaink módosítását, szigorítását. Olykor sértődötten, sokszor dühösen, elégedetlenül távoznak tőlünk gazdijelöltek, mert túl szigorúnak, igazságtalannak ítélik meg a gazdikeresési módszereinket. Nem gondoljuk úgy, hogy valaki attól válik jó gazdivá, mert rendszeresen eteti a kutyát, vagy azért, mert szabadon lehet a kertben, és nincs megkötve. Ezeknek a dolgoknak már természetesnek kellene lennie, hogy megetetem a kutyámat, gondoskodok róla, és nem verem láncra. Sajnos azonban a tapasztalat az, hogy még ezekhez a dolgokhoz sincsen minden kutyának joga. Régebben sokkal több ember távozott tőlünk elégedetten, kutyatulajdonosként. De megérte? Bazsi példájából ítélve biztosan nem.

Sok évvel ezelőtt, amikor még Bazsi kölyök volt, kiválasztotta magának egy család. Nem kellett sokáig várnia a gazdisodásra, nagyon szerette az embereket, így könnyen oldódott. Oltásai után már vitték is, és most, őt évvel később ismét a menhelyen kötött ki. Sok kapcsolata nem volt a gazdájával, ez látszott az első pillanatban. Ahogy Bazsi besétált könnyedén a gondozóval az új helyére, a gazdája is olyan könnyedén vette. El sem búcsúzott, rá sem nézett. Leadja, mert nincs pénze etetni. Nem íratta a saját nevére, mert akkor éppen nem volt rá pénze. Mivel nem járt ki az udvarból, így a veszettség elleni, egyébként kötelező védőoltást sem adatta be, hiszen feleslegesnek tartotta, az ajánlott védőoltásokról már nem is ejtenék szót, hiszen nincs miről.

Kutyás történések 2017. máj. 15-21.

Herceg

A heti blog szereplője Herceg, akitől ezen írással végleges búcsút veszünk. Szinte napra pontosan két évet töltött a menhelyen, és beilleszkedése sokáig tartott. Viszonya a gondozókkal sokáig nem volt felhőtlen, de lassan csiszolódtunk egymáshoz. Sokadig gazdájától érkezett a menhelyre, mert senki nem tudta megfelelően kezelni őt. Ide-oda vándorolt, adták-vették, így az emberekbe vetett bizalma szépen köddé foszlott. Utolsó gazdája láncon tartotta, ahol gyakran sírt, vonyított, feljelentették a szomszédok, állatbarátok pedig próbáltak segíteni, de Herceg mindenkire morgott, senkit nem engedett közel magához. Aztán megérkezett a menhelyre, ahol a megszokott viselkedését folytatta sokáig, de fokozatosan alább hagyott az ellenállása. Nem volt egyszerű eset, de hajlandó volt a változásra, és sokat tett azért, hogy beilleszkedjen. Végül mindenki megszerette. Egy társa volt a menhelyen, Süti, akivel fél évet élt együtt, majd Sütit örökbefogadták. Ezután több társat nem volt hajlandó elfogadni, így egyedül élt, de nem magányosan. Hercegből lassan Hencivé fejlődött, aki imád játszani, szaladgálni, enni, és sétálni. Az ebédjét minden alkalommal sikítozva várta, és maradéktalanul elfogyasztotta. Az ugatás zaját mindig aláfestette a hihetetlen vékony hangú visítása, így az épületben rezgett a dobhártyánk.

Kutyás történések 2017. máj. 8-14.

Kedves

Nagyon sok minden történt a menhelyen ezen a héten, mégis, mintha a pénteki napunkon minden hatványozódott volna. Amikor felmentünk a karantént ellenőrizni, akkor láttuk meg, hogy valami mozog az egyik fa alatt a kerítés mellett. Kimentünk, és döbbenten láttuk, hogy egy pár hetes kiskutya halálra rémülve ül a fa alatt egy picike gödörben, amit vélhetően az éjszaka ásott magának, mert fázott. Körülötte mindenhol ürülék. Gyönyörű póráza és nyakörve nagy gondossággal lehetett kiválasztva, színben, méretben passzolt rá, tehát tervezett kiskutya lehetett. Felemeltem, megszagoltam. Kellemes sampon illata volt ápolt bundájának. Nem az a kert végében sínylődő, ápolatlan bolhás kutyát találtunk ott, akiket előszeretettel dobálnak ki "mihasznaságuk" miatt. Kedves, mert így neveztük el az aprócska kölyköt, jobb körülményekhez van szokva. Hogy mi lehetett a bűne? Talán hangoskodott, talán nem volt még szobatiszta, talán szétrágott valamit. Ezt már sohasem tudjuk meg. Mégis meglepő, de egyben szívbe markoló, hogy mindent megadtak neki, aztán hirtelen, mint egy szemetet eldobták. Arra nem is gondoltak, hogy bármi megtámadhatja az erdőben, vagy megfojthatja magát a pórázzal, de ha gondoltak is rá, nem érdekelte őket. Sokat gondolkodtam ezen, amíg meg nem érkezett a sokadik Bobi kutya a menhelyre, akit testvérével talált egy család, és megtartották őket. A két kan kutya azonban hamar felcseperedett, és elindultak a hatalmi harcok. Bobit két összeborított harmincas rekeszbe hozták, kábel kötegelővel biztosították, hogy ne juthasson ki, sőt szerszámot is hoztak, hogy a kennelben ki tudjuk szabadítani a kutyát. Kértem a kutya adatait, de be kell valljam annyira vékony volt, hogy nem bírtam ki, megkérdeztem mi történt vele, hogy így néz ki, pedig igyekszünk szó nélkül átvenni a blökiket. A hideg zuhany ekkor ért, idézem:

Kutyás történések 2017. máj. 1-7.

Csoma

Múlt héten arról írtam a blogban, hogy mennyire meg tudja viselni a kutyákat is a front, az időjárás változás. Akkor Csomaát és Alit hoztam fel példának, akik a múlt heti időt nagyon megsínylették. Ali állapota azóta sokat javult, azonban Csoma napról napra épül le a szemünk előtt.

Csoma novemberben érkezett hozzánk, családi okok miatt adták le gazdái, és azt mondták korábban Tappancsos kutya volt, nyilvántartásunkban azonban nem szerepelt. A gazdái állítása szerint 2008-ban kölyökként "fogadták örökbe tőlünk". Bekerülése után elkezdtünk vele ismerkedni, de sok mindent nem tudtunk meg róla, mindössze annyit, hogy túlságosan nyugodt kutyus. Amikor lejárt a karanténideje, akkor a menhely egyik udvarába került a többi öreg kutya közé, és itt jól is érezte magát, azonban pár nap múlva már állatorvosunknál volt, aki megállapította, hogy nagyon vérszegény, és vérátömlesztésre van szüksége, amit ott azon nyomban meg is kapott. Úgy tűnt, mintha hirtelen, nagy mennyiségű vért veszített volna, csakhogy ennek semmi nyoma nem volt. A vérátömlesztés után azonban új erőre kapott, vidám és pozitív kutyává vált, és abban reménykedtünk, hogy ez átmeneti gond volt. Az étvágya is elkezdett nőni, ami rá is fért, ugyanis semmi izom, semmi hús nem volt rajta. Az előkészítőbe került, ahol úgy tűnt, hogy kezd magára találni. Étvágya egyre jobb lett, ahogy a hangulata is. Egy picit az aggasztott minket, hogy hiába a jó étvágy, mégsem gyarapszik, így újabb vizsgálat várt rá, de betegségnek nem találták nyomát, mindössze a vérszegénységnek, ami várhatóan rendeződni fog az étvágyának köszönhetően.

Kutyás történések 2017. ápr. 24-30.

Cézár

A héten egy kicsit kilátástalan küzdelmet folytattunk az időjárás okozta rosszullétekkel szemben. Reggelente szinte fagyos hidegre ébredünk, ami délutánra olykor fojtogató melegbe csap át. Egyik nap a fák virágoznak, másnap szakad a hó. Az egészséges kutyákat is összezavarta az idő, hevesek, engedetlenebbek, idegesebbek voltak. Sokat ugattak, minden ok nélkül vonyítottak, nem akartak a helyükre menni, illetve nem is igazán találták a helyüket. Az idős és beteg kutyák azonban valódi mélyrepülést hajtottak végre: Cézárnak epilepsziás rohama volt, Bözse ízületei felmondták a szolgálatot, Ali és Csoma is csak vegetáltak. Hogy mit tudunk ilyenkor tenni?

Kutyás történések 2017. ápr. 17-23.

Mütyike

A héten Mütyikének és Jolánkának az életében nagy változások történtek: mindkettő gazdisodott. Mütyike Budapestre, Jolánka Szegedre. Most kapták meg az utolsó oltásukat. Mégis, mindketten úgy gazdisodtak, hogy nem idegenek vitték őket magukkal. Mindkét gazdi egy héten több alkalommal is ellátogatott a kiválasztott kutyushoz, hogy ismerkedjenek, kihasználják a menhelyen töltendő időt arra, hogy a kiskutya ne idegen családdal térjen haza. Időt, energiát fordítottak arra, hogy az új jövevényt megismerjék, és hogy a kutyus is kötődjön hozzájuk. Amikor nem tudnak jönni, akkor telefonálnak, érdeklődnek, hogy van a kiválasztott.

Az örökmozgó Mütyike budapesti gazdija is kihasználta a lehetőséget, és amikor tehette Mütyikével volt. Ilyenkor a mindig tomboló Mütyike elcsendesedve aludt gazdijelöltje ölében.

Jolánka pedig már a gazdi autóját is megismerte, és hangos rikkantással jelezte, hogy hozzá jöttek, az ő családja érkezett. Ezek az emberek mindig mosolyogva érkeztek, és megköszönték, hogy látogathatták a kiválasztott kutyát, örültek, hogy van ilyen lehetőség, és amikor csak tudtak, éltek is vele.

Kutyás történések 2017. ápr. 10-16.

Said, Kicsi és Pedró

A hétvégén nagy sürgés-forgás volt a menhelyen, sok önkéntesünk segítette a munkánkat, így hamarabb befejezhettük a feladatainkat, jutott idő olyan programra is, amire máskor sajnos nem. Sokan tudják, hogy van a menhelynek egy olyan része, ahol azok a kutyák élnek, akikről végleg lemondtak. Jelenleg a menhely hátsó részét, a gazdasági bejáratot ezek a kutyák őrzik. Idegenek, önkéntesek felügyelet nélkül nem léphetnek ide be, de megcsodálhatják a három méltóságteljes, gyönyörű kutyát. Ők egyáltalán nem érintkeznek idegenekkel, és önkéntesekkel, hiszen nagyon védik a területüket, valamint nem tűrik idegen emberek érintését. Békésnek, erősnek, határozottnak látszanak, akár az oroszlánok, akik tisztában vannak erejükkel. Napoznak, játszanak, figyelnek, őrt állnak. Röviden bemutatnám őket, hiszen ők felelnek a menhely biztonságáért: Said korábban már menhelyi lakó volt, akkor veszettségi megfigyelésre érkezett, gazdája végül hazavitte, de újra hozzánk került, mert veszélyesnek ítélte meg. Nagyjából egy hónap alatt sikerült vele összebarátkoznunk, azóta ő a gondozók egyik nagy kedvence, mert akit ismer, azzal igazi angyalként viselkedik.

Hozzá csatlakozott Kicsi, aki lelki roncsként érkezett a menhelyre. Kiszámíthatatlan viselkedése miatt hónapokig tartott a bizalmába férkőzni. Talán a mai napig ő az egyik legkiszámíthatatlanabb kutyánk.

Pedró nemrég csatlakozott a telepőrző duóhoz, hasonlóan szép múlttal. Ő ugyan családi kutya volt, de rettegésben tartott mindenkit, és bekerülésekor mi sem voltunk biztosak benne, hogy bármit el tudunk nála érni.

Kutyás történések 2017. ápr. 3-9.

Csöpi

Néha nagyon nehéz visszafogott, amennyire lehet tárgyilagos bevezetőt írni, akármennyire is igyekszem. Különösen friss emlékek, fel nem dolgozott esetek miatt nehéz. Az első történetem bevezetője egy volt Tappancsos kutya, aki a gazdája halálával feleslegessé vált:Pár héttel korábban némi túlzással egy úriember tépte fel a menhely kapuját, és ingerülten, flegmán, lekezelően egy vezetőt követelt, akivel meg tudja beszélni a problémáját. A problémája átlagos volt, a hozzáállása nem. Egy kutyát akart azonnal bejuttatni a menhelyre, akinek meghalt a gazdája, és ő gondoskodik róla. A gondoskodást úgy kell érteni, hogy már-már utasította a szomszédokat, hogy lássák el a kutyát, amíg ő meg nem oldja a helyzetet vadásszal, vagy valakivel aki kiírtja a kutyát. Ezek nem az én szavaim, ezt ő maga mondta. Miután persze megtudta, hogy ez bűncselekmény, azonnal kedvesebbre, együttműködőbbre váltott, hiszen ő annyira nagyon szereti azt a kutyát, mert nagyon nagy állatbarát. Nem hagyott nyugodni, hát megkérdeztem, hogy mégis milyen kapcsolatban áll az elhunyttal, illetve a kutyával hogy ennyire a "szívén viseli a sorsát", eddig ugyanis olyan utalásokat tett, mintha semmi köze nem volna a családhoz. Ekkor derült ki, hogy ő az elhunyt gazdi egyik fia. Valóságos hideg zuhanyként ért a válasza, majd hetekkel később a behozatalának a körülményei is: Kobak, a nagytestű, szomorú szemű kutya egy utánfutón tette meg az utat a menhelyig. Méltó lezárása egy leszolgált életnek.

Kutyás történések 2017. márc. 27. - ápr. 2.

Dodó

A bevezetőm ezúttal egy idős menhelyi kutyáról, Dodóról szól, aki hosszú utat járt be, és úgy tűnik, hogy végleges otthona a menhely marad.

Aki pár alkalommal már önkénteskedett a menhelyen, az bizonyára látta már Dodót, és könnyen elképzelhető, hogy valami emléke is van róla. A többségből félelmet, bizalmatlanságot vált ki hatalmas termetével, méltóságos, de lassú mozgásával. Sokan emiatt nem is merik megsimogatni, és tartják a távolságot. Dodó pedig egy igazi bohóc, aki nagyon szereti az emberek társaságát, a sétákat, de szeret játszani a többi kutyával, bújni, a figyelem középpontjában lenni, és persze enni.

Szöveg szerkesztése

Keresés

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 70 vendég van a webhelyen.

Tartalom megosztás

Friss hozzászólások

Jelen vagyunk

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube