Éva blogja

Kedves érdeklődőink! Nálunk már megint zajlott az élet és reméljük, hogy a tavasz közeledtével egyre inkább erre kell számítanunk. Ahogy ki fog pattanni az idő, a kutyák ellátásán túl a menhely területével, fáival, bokraival, kerítésével, épületeivel is foglalkoznunk kell. Lelkiekben erre már fel vagyunk készülve.

Szinte észre se vettük, úgy illant el velünk ez a hét. Főleg a kisvizslák örökbeadása adta a legnagyobb kihívást. A többi már ment rutinból.

HÉTFŐ

A reggel máris az egyik vizslakölyök örökbeadásával indult. Vandáért érkezett meg az általunk kiválasztott gazdi. A kis csibész Békéscsabára került.

És nekifeszültünk ennek a hétnek is. Ez mindig új reményekkel kell, hogy feltöltsön bennünket! Vagy mégsem? Menhelyünk " Örökbefogadás" nevű hajója masszívan megfeneklett! Mondhatni léket kapott... Legalábbis így tűnt a hét elején. De azért a hét végére egy kicsit ránk mosolygott a szerencse. És hogy mi van ennek a hátterében, rögvest olvashatjátok.

Én már megint itt vagyok a menhelyi blogommal, mivel eltelt egy újabb hét. Sok jó dolog most sem történt velünk. Mint általában, most is tettük a dolgainkat, aminek az eredménye felemás. Az örökbefogadás szinte a nullával egyenlő...és a menhelyünk egész működésének az alapja, hogy a meglévő kutyusaink közül örökbefogadás történjék!

Az idei év harmadik hetén robogtunk át. A fölállás mit sem változott: a meló rengeteg, a menhelyi kutyákból vajmi keveset fogadtak örökbe! Ezzel szemben napi szinten jónéhány kutyusnak elkélne a Tappancs segítsége!

Felejthető hét áll mögöttünk. Éljük az ilyenkor szokásos év eleji "bemelegítést", cuppogunk a menhelyi sárban és átéljük a nagy semmit. Egyszóval: az élet ilyenkor nem túl szívmelengető és eléggé lapos. Ettől már csak jobb jöhet! De egyelőre maradjunk a jelennél...figyelem, indítom a legfrissebb beszámolót!

Kedves olvasóink! Az idei év második hetéről szóló menhelyi beszámoló megírását már rutinos lendülettel indítom. Mára már bőven bele kellett szoknunk az idei év ritmusába, hiszen az újabb és újabb kihívások máris megtaláltak bennünket.

Szeretem ezeket tudatni veletek.

Hát, elkezdtünk egy új évet! Joggal kijelenthetem, hogy a 2012-es év nem a mi évünk volt! De talán az idei!? Ezt majd egy év múlva megbeszéljük.

De ne rohanjunk előre, most maradnék a jelennél.

2012-es évünkből rohamosan telnek a hetek. Hihetetlen, de már megint az év utolsó hetét éljük. Eddig nem túl sok jóban volt részünk és ezt az utolsó hét eseményei is megerősítik.

Csak a munka! Ez jutott nekünk a karácsonyt megelőző hétre.

Még mindig a lemaradásomat igyekszem pótolni, mivel többünknek, így nekem is számos tappancsos elfoglaltságom akadt. De ami késik, az nem múlik. Íme, a heti tudósítás.