Várólista blog: augusztus 16-22-ig

....és folytatódik:

Ezen a héten is sajnos szép számmal csörögtek a telefonok, hogy a város különböző pontjairól jelentse a lakosság a kóbor kutyákat. A legtöbb esetben a legnagyobb jóindulat mellett sem tudunk AZONNAL segíteni. Van, aki ezt megérti, van, aki meg nem. Mindenesetre ez a tény nekünk nagyon fáj és bosszankodásra ad okot, de a Menhely kapacitása folyamatosan csúcsra van járatva. Viszont az örökbefogadás szinte a nullával egyenlő, így nincs hova tenni az újabb és újabb, utcán élő, segítségre váró kutyákat. Terület még csak akadna a Menhelyen, de a biztonságos, szabályos kennelek építésére a gazdálkodásunkra álló kereten felül plusz milliókra lenne szükségünk. És ez a körülmény az "apró" hibája az egésznek.

Nézzük, kik is reménykednek a Tappancs segítségében:

A Centrum áruház előtt lett figyelmes egy kedves hölgy egy tacsi szukára, akit nem tudott a forgalmas utcán hagyni. Szilléri sugárúti otthonába vitte az ápolt, szobatiszta, barnás kutyust és amikor már biztonságba tudta, akkor beindította a gazdi felkutatására szolgáló kísérleteket: Délmagyarország, a rádiók és az elmaradhatatlan Tappancs várólistája. Mindannyian azt szeretnénk, ha a kutyusnak nem kellene a Menhely egyik kenneljében landolnia, hanem közös erővel meg tudnánk találni a gazdit.

A következő hívás Zsombóról érkezett, a Juhász Gyula utca egyik háza előtt állomásozó 2-3 hónapos keverék szuka kutyusról. Nálunk a kölykös kennelek jelenleg karanténoztatás miatt telve vannak, így ezt a kutyust is majd csak később tudnánk fogadni. Közben az ő sorsa szerencsés fordulatot vett, mert egy saját kutyáját kereső hölgy ráakadt erre az övéjéhez hasonlóra és nem volt szíve az utcán hagyni. Hazavitte subasai házukba. Hab a tortán, hogy az elveszett kutyája is meglett. Bánja kánya, akaratlanul is bővült a család.

És most következzenek azok az utcai kutyusok akiket csak fölírni tudtam a Várólistámba: Pálfy utcában, az egyik ház előtt dekkoló labrador kan kutyus (talán udvarol), a Roosevelt téren; barátságos, de a nagyon összefilcesedett szőrű, puli? kutya. És még ki tudja, hogy mennyi kóbor kutya sorsa miatt senki sem emeli fel azt a bizonyos telefont. Igaz a legritkábban tudunk azonnal segíteni, de jó ha van egy kontaktunk egy-egy bejelentett kutyához.

A legnagyobb segítség mindig az, amikor a bejelentőnek módjában áll 2-3 hétre befogadnia azt a kóbor kutyát amelyikért tenni szeretne valamit. Sok esetben ez az átmeneti megoldás sikeresen működik, mindenki lelkének jobb így. A kutya megmenekül, a Tappancs pedig időt nyer azzal, ha az elhelyezendő jószágot egy ideig fölkarolja valaki. Kijelenthetjük, hogy a kutyamentés egy nagy társasjáték.

Öklömnyi kutyust talált az újabb bejelentő. Forráskút és Zsombó közötti barackosában zsákba kötött, nyöszörgő kiskutyára lett figyelmes. Persze, hogy nem volt szíve tudomást sem venni a fuldokló csöppségről. Kibontotta és este magával hozta szegedi otthonába a reszkető, pici kutyust. Mire ezeket a sorokat leírom a falatnyi kutyus már a Tappancs menhelyének az egyedi kialakítású helyének szállóvendége. Azaz szállítóketrecben van, mert nincs máshova tenni...

Tápéi szántóföldön találták meg jó emberek azt a tacsi keverék szuka kölyköt, aki azóta a megtaláló Ádám utcai házánál vár a jobb sorsára. De jó lenne, ha háztól elvinné valaki, és nem kellene a Tappancs Tanyára kerülnie.

Olyan gazdi is van, aki egy másik helyet keres a kutyájának. Igaz, ő is úgy találta 3 évvel ezelőtt az akkor 2 év körüli ridgeback kan kutyát, de most el kell költöznie csólyospálosi házából és szeretné biztonságban tudni ezt a kutyát. Ezért jelentette a Tappancsnak, hátha lenne rajtunk keresztül olyan ember, aki direkt ezt a fajtát kedveli.

És itt az újabb augusztus 20-a. Tűzijáték! Sokak számára rémálom. Minden évben a Tappancs figyelmezteti a gazdikat, hogy a tűzijáték alkalmával különösen vigyázzanak a kutyáikra, mert azok előszeretettel menekülnek a rémes hangoktól.

A tapasztalat azt mutatja, hogy nem mindjárt a Tűzijáték után kezdik el keresni az elveszett kutyákat, hanem pár nappal később.

Ezzel párhuzamosan voltak, vannak, lesznek olyan személyek is, akik találnak ilyenkor megrettent kutyákat és szeretnék azokat hazajuttatni.

Ilyen például az a fiatal kan vizsla kutyus, akit a megmentője a tűzijáték másnapjának hajnalán talált és vitt ki a Tappancs menhelyére. Ez egy szerencsés eset lett, mert az eredeti gazdi meghallotta a megtaláló felhívását a Rádióban és dél körül érte is jött a Menhelyre. Az ilyen eset ritka, mint a fehér holló.

A hét utolsó napján olyan hölgy telefonált, akit már többször is vissza kellett utasítanunk. Ez alkalommal is egy utcai kutyust jelentett, de a legjobb indulat mellett őt sem tudjuk HIRTELEN fogadni. Tudom, érezzük, hogy ez szégyenletes, de muszáj mindenkinek megértenie, hogy ha nem visznek el a Menhelyről kutyát, akkor nincs hova fogadnunk újabbakat. Mi nem mondjuk azt, hogy SOHA, de sajnos várni kell tudni a felszabaduló férőhelyre. Az ország összes menhelye hasonló gondokkal küzd, mint a miénk. Tehetünk mi róla? Állandóan feszítjük azt a bizonyos húrt...nem jó azt a lovat ütni, amelyik húz!

Szurkoljunk mindannyian, hogy mindannyiunknak jobb lehessen a közérzete.

Végezetül be kell számolnom egy olyan szokványos esetről, ami teljesen kiüt valamennyiünket. Plusz mindenkivel kitol aki becsülettel és tisztességgel vár a maga sorára. Vasárnap hajnalban 6 darab kiskutyát csempészett egy ember a Tappancs menhelyének a kapujába...

...és sajnos folytatása következik....

Csamangó Éva - Tappancs