Menhelyi történések: január 3-9.

Én már megint itt vagyok, tehát vége van ennek a hétnek. Az új év első munkanapjával megindult az ünnepek alatt elveszett kutyák utáni hajsza. Közel 30 elkóborolt kutyát tartunk nyilván, ebből már 5-öt haza tudtunk juttatni. Állandó az információ áramlás, a telefonvonalak izzanak. Ez minden évben így szokott lenni, még mindig nem vigyáznak kellőképpen a gazdik kedvenceikre a tűzijáték és a petárdázás időszakában.

A menhely is gőzerővel beindult, nagy a jövés-menés. Kezdem a hét ismertetését.

HÉTFŐ

Két kölyök, Bojszi és Bocskor még mindig küzd a parvó ellen. Betegségük még a sokat próbált, sokat átélt gondozók hangulatára is rosszul hat. Az állandó aggodalomtól a munka sem megy túl vidáman.

Számos reményteljes érdeklődés is volt a többi kölyök felől. Többeket is foglalkoztat az örökbefogadás gondolata. Na, majd látjuk... Mindenesetre bőségesen akad választék a menhelyen.

KEDD

A tegnapi vacak hangulat mára még rosszabb lett hiszen, Bojszit elvesztettük. Ő már nem tudott átlendülni a holtponton, de testvérkéje, Bocskor jobban lett.

Örökbefogadás is történt. Mától Kicsi kutyánk kezd egy új életet, méghozzá Subasán.

A szatymazi önkormányzat behozott egy idős, németjuhász keverék, kan kutyát. A nagytestű jószágot nem fogadták kitörő lelkesedéssel a gondozók, hiszen eléggé szűkösen vagyunk nélküle is. A legalább 8-10 éves kutyának a Bagaméri nevet adták.

SZERDA

Mivel barátságosabb lett az időjárás és az ünnepeket is kipipáltuk újra beindulhatott az orvososdi. Ma több műtétre is sor került, ivartalanítva lett Nimfa, Polka, Buki. Utóbbinál a műtétkor kiderült, hogy tele van cisztákkal és daganatokkal is, amiket szintén megműtött az állatorvos.

A három lányt három kölyök kísérte el az orvosi rendelőbe. Drapp, Drazsé és Kasmír köldöksérvvel lett operálva.

Amíg ők hatan az orvosnál voltak, addig a menhelyen is pörögtek az események. Úgy látszik hogy a rossz szériánk folytatódik mert Jucó kutyánk is leesett a lábáról. Szteroidot kellett kapnia az ízületeire. Még most talpraállt az öreg hölgy.

Sajnos történt egy másik halál is. A reggeli közös szaladgálását még megtette Sila, de már a kenneljébe érve vért hányt és meghalt. Az állatorvos véleménye az volt, hogy kilyukadhatott a gyomra. Az ő elvesztése is tovább rombolta a gondozók hangulatát. A kutyák elvesztésének a megélése sem könnyű és soha nem is lehet megszokni.

Tavaly szeptember 24-ei (!) bejelentést tudtunk ma fogadni! Forráskúton, az utcáról fogadta be egy család a németjuhász keverék, 6 év körüli, kan kutyát. Az ideiglenesen befogadó család Rexnek nevezte el.

De, hogy azért örüljünk is valami jónak, végre van internet a tanyán! Nagyon ránk fért már, régóta keresgettük a legjobb lehetőséget, és most realizálódott. A hálózat kiépítése adta föl a leckét, de sikerült megoldani.

CSÜTÖRTÖK

Ma már végképp padlót fogtunk! Az agyon pátyolgatott, a széltől is óvott, oltott kölyköket megtámadta a parvó. Oly sok, áldozatos gondozás után ilyenkor az emberi csalódás leírhatatlan. Oly sok fáradságos munkával eltöltött óra hirtelen hiába valónak tűnik. De erőt kell valamiből meríteni és folytatni, folytatni, folytatni...

Tegnap a kutyák voltak az orvosnál, ma fordult a kocka. Az állatorvos jött a kutyákhoz. Vakcinázások voltak, na meg a kölykök betegségének a diagnosztizálása történt meg.

PÉNTEK

Közeleg a hétvége, fokozódik az amúgy sem kevés tennivaló. Szerencsésen három kutyusnak is akadt ma gazdija: Rékát Vásárhelyre vitte el az a kedves hölgy, aki pár héttel ezelőtt Bambi kutyánkat is örökbefogadta.

Babi Tiszaszigetre került, míg Kugliból dorozsmai házőrző lesz.

Az örökbeadásoknak nem sokáig örülhettünk, mert rögtön utánuk tódultak be az új kutyák. Kész bűvészkedés ennyit elhelyezni a menhelyen. És még mennyit kellene...rémes!

A Roosevelt téri Halászcsárda elől érkezett az egyik, legújabb lakónk. Az 5 év körüli, kan, keverék, bőrbeteg, de nyakörves kutyát Bubónak nevezték el a gondozók. Már rá sem merek gondolni, hogy hanyadiknak tehették be a kennelbe...

4 kölyökkutya tervezetten érkezett a menhelyre. Róluk már régóta tudtunk, novemberi előjegyzettek voltak. A mamájukat utcáról fogadta be egy kedves hölgy. Hálája jeléül a kutya egy idő után 6 kölyökkel "ajándékozta" meg. Mindez egy kilencedik emeleti lakásban zajlott le. De ha már így alakult, akkor mit lehet tenni? Úszni kell az árral, nincs mese. Idővel minden megoldódik. Egy kölyök elpusztult, de az 5 fiú előírás szerint fejlődött. Amikor a kölykök 6 hetesek lettek, beoltattuk őket, hogy mire bekerülnek a menhelyre kialakuljon náluk a parvó elleni védettség. Két héttel az oltás után jöhettek a kölykök. Egyiket sikerült háztól gazdihoz adni, 4 maradt. Viszont változott a fölállás, az anyakutyának is jönnie kellett, pedig őt már meg akarta tartani a család. Rengeteget fáradoztak a kutyával és a kölykökkel, de mégis akadt egy házbéli "jóakaró", aki keresztbe tett nekik. Aki nevelt már kölyköket, annak nem kell bemutatni, hogy milyen sok fáradsággal jár a felnevelésük, de ugyanakkor a látványuk, ragaszkodásuk, szeretetük több doboz gyógyszernél is többet ér. Ezért döntöttek úgy, hogy örökre meg kívánják tartani a mama kutyát. Ennek a lehetőségét egyetlen egy ember akadályozta meg...Jönni kellett a háztól mindenkinek:Jenny mama és a srácok: Jerry, Jimmy, Jolly és Joker. Szörnyű, hogy 1 ember - aki lehet hogy még magával szemben is haragban áll - több embert is megfoszt egy boldogabb, harmonikusabb, jobb hangulatú élettől. Még nagyobb baj, hogy nem lehet az ilyen és ehhez hasonló szituációk ellen semmit sem tenni.

Máris elérkezett az idei év első, örökbefogadással egybekötött eledelgyűjtése. Ehhez most 6 kutyust kellett megfürdetni, amire délután került sor.

SZOMBAT

Reggelre a parvó Bekes kutyánkat ragadta el...

A tiszta, finom illatú kölykök: Kapca, Bagoly, Málna, Rulett, Pompa és Rumli izgalmakkal indult be a nagyvárosba. Vajon kinek lesz szerencséje? Kapcának biztos az "állása", érte jön a gazdi. Domaszékre került a kis drága.

A többiek nem jártak sikerrel, délután mehettek vissza a menhely rácsai közé. De azért jó volt kimozdulni, városi levegőt szívni, ismerkedni egy más világgal. Tanulni a pórázon való sétát és sok-sok mindent.

Időközben a menhelyről is történt örökbefogadás: Amigó és Alf Szegedre került, Ancsa pedig Mélykútig utazott.

És ma is jött egy újabb kutya. A rendőrségtől kerestek meg bennünket mert hivatalból el kellett kobozniuk egy kutyát a beteg gazdájától. A helyzet úgy hozta, hogy soronkívül kellett fogadnunk a másfél év körüli, szuka, fekete spániel kutyát, akit a lakásba bezárva tartott a gazda. Még egyelőre nem adtunk a kutyának nevet, reméljük hamarosan megtudjuk azt a rendőröktől.

VASÁRNAP

A letargikus hangulatot tovább mélyítette Pehely kutyánk kimúlása. Őt is elvitte a parvó.

Nem elég a bajunk...ismét váratlanul érkezett egy újabb, kóbor kutya. Palotás szomszédunk lovastanyájába tévedt be, ő szállította át hozzánk. A leterheltségünkre már csak ő hiányzott! Szegény kutya nem tehet róla, de a már bent élőket is védenünk kellene azzal, hogy nem halmozzunk egymás nyakába a még több és több kóbor kutyát. Szomorú hogy a menhelyi, túlterhelt viszonyt sokan nem tudják megérteni. Nem úri jókedvünkből mondjuk azt, hogy nincs hely. Többszörös teltház van. Nem tehetünk róla, ezt el kellene hinni.

Egy szó mint száz, az új jövevény egy kopó, kan, 1 év körüli kutya. Koppancs lett a neve. Leírás alapján ugyanez a kutya csavaroghatott Öreghegyen is, de ott már nem tűrték. Gondolom, hogy egyszerűbb volt a menhely környékére elszállítani és szépen kitenni a közelünkben hátha...Ennek a kutyának is jár(na) a segítség, de hozzá hasonlóan számtalan, kóbor kutyát is el kellene szállásolnunk és gondját viselnünk. "Miatta" pl. egy régebb óta bejelentett puli mama + 1 kölyke szorult hátrébb a várólista sorában. Pedig ők is az utcán élnek...és még sorolhatnám.

Érzékelhető, hogy sűrűek voltak a napok, ráadásul a hangulat is nyomasztó volt, igazi küzdelem folyt egész héten. Ráadásul a hétvégi csodás időjárástól dagasztani lehet a sarat a menhelyen és környékén. Most a húzós hét után következik egy nagy pihenés, ismét fel kell tudni állni hiszen hétfőtől minden megy tovább, tovább...

Beszámolóm végén természetesen ezúttal sem feledkezem meg a Tappancs önkénteseiről. Mindegyikőtöknek hálásan köszönjük a lelkes munkátokat.

Végezetül kutyajó jövő hetet kívánunk: Csamangó Éva, a Tappancs, a Menhely és 274 kutya.