Menhelyi történések: jan. 30. - febr. 05.

Rég nem látott és megélt, cudar hetünk volt. Alig volt valami mozgás a menhelyen, az örökbefogadási hajlandóságról meg ne is beszéljünk.

Ezért a mostani beszámolóm nem lesz túl érdekfeszítő amiért már előre is elnézést kérek.

HÉTFŐ

Mára igazi hideg lett. Senkinek sem tetszik, de ez nem kívánságműsor. Tél van, itt az ideje. 

A hideg idő nem tántorította el Csala kutyánk új gazdijait, akik Tiszaszigetről jöttek érte. Csalának mától új fejezet kezdődik el az életében, hiszen saját családja lett.

Bruminak is új fejezet kezdődik az életében, de másképp. A tibeti terrier szerű, hét hónaposnyi kan kutyát a szatymazi önkormányzat közterületese hozta be a menhelyre. A félelemtől kapkodós kutya jelenleg jó helyen, nálunk van. Szép lassan rá fog jönni, hogy a menhely oltalmat nyújt a számára, és senki sem akarja bántani. Ki tudja, hogy az utcán milyen sérelmek érhették.

Megint oltatni kellett jónéhány menhelyi kutyát. Most is dr. Farkas Attilát, menhelyünk állatorvosának érkezését várták a gondozók. A kutyák ebédeltetése után meg is érkezett a doktor úr, aki beadott 24 veszettség elleni, illetve 15 kombinált oltást. Ezúttal is több időbe került az oltások dokumentálása, mint maga az oltási művelet.

KEDD

Na tessék, reggel nehezen akart beindulni a tappancsos autónk. Új akkut kell venni, nincs mese, de előbb meg kellett az autónak járnia Makót. Dr Sebő Ottó állatorvos rendelőjébe mára kapott időpontot Tünemény kutyánk akit elütött egy autó. Reménykedtünk hogy kutyát lehet még belőle faragni, de a doktor úr jobbnak látta elaltatni . A diagnózis:kétoldali medencecsonttörés, gerincsérülés, jobb első és hátsó lábtörés, bénulás. Szegény kutyusnak legalább fájdalmai nem voltak.

Eközben a menhelyen két új kölyköt fogadtak be. Egy szegedi telekről a szabad ég alól hozta be őket egy kutyaszerető hölgy. Még jó hogy meg nem fagytak a németjuhász-labrador keverék fiúk. A 2,5 hónapos kölykök nagyon férgesek voltak, és még bolha is akadt bennük. Neveik: Aladin és Alkony. Mára már jót hancúroznak a többi kölyökkel. Majd őket is lehet keresni honlapunk gazdikeresőjében, a menhelyi kutyák között. 

Ma is volt egy örökbefogadás. Karanténoztatása lejárta után Puki kutyusért eljött a bejuttatója. A koleszos lány előzőleg másfél hónapig gondoskodott az általa talált kóbor kutyusról. Amikor viszont jött a téli szünet, kénytelen volt beadni a menhelyre, mert haza kellett utaznia. Viszont a "szerelem" kialakult, a család átgondolta a jövőt, és ma jött el számukra az idő. Puki szegedi és kecskeméti kutya lett, ezután együtt fog utazgatni az új gazdival.

SZERDA

Februárt írunk. Ez a nap meghozta nekünk az igazi hideget, amihez egyáltalában nem vagyunk hozzászokva. De a kutya nem eszi meg a hideget, mondja a közmondás. Hát nem is ette meg.

Kutyalakóinkat nem is dobja föl ez az időjárás, de az emberekre is nagyobb terhek hárulnak. Az igazi feladatot a gyorsan befagyó ivóvizek utánpótlása jelenti. Nagy a menhely, sok a kutya, óránként végig kell talpalni az összes kennelt. Gyűlnek rendesen a kilométerek a lábakba.

Csoda, ha ilyen időben senki sem fordult meg a menhelyen?

CSÜTÖRTÖK

Napról napra téltábornok erősíti a támadását. Napközben is röpködnek a mínuszok. A menhely forgatókönyve ugyanaz ami tegnap volt. Ember, állat egyformán behúzza a nyakát. Persze a hideg nem ok arra hogy a kutyák körüli napi munka elmaradjon.

Hű és kitartó társunknál azaz a tappancsos autónál, szerelőnk olajcserét végzett. Gyorsan elérte azt a kilométer-mennyiséget, amikor is ideje volt megejteni ezt a műveletet. Hiszen ő is megérdemli a jót.

PÉNTEK

Reggel elkezdett hullani a hó, na már csak ez hiányzott. 

Még időben meg tudta közelíteni a menhelyet a szatymazi önkormányzat kocsija. Ismét kaptunk két újabb utcán kóborló kutyust. Mindketten 1 éves tacsi keverékek. Egy szuka és egy kan. A lány a Pacsi míg a fiú, a Pajtás nevet kapta. Nálunk ők is oltalmat találtak, csak aztán legyen is jó gazdijuk.

Önkénteseink: Edit és Csilla kimerészkedett a menhelyre. Nekik még szerencséjük volt, nem akadtak el az autóval. Mindketten segítettek, amiben csak tudtak.

A szakadatlan hóesés még kutyáinknak sem volt az ínyére. Többségük bevackolta magát a jó meleg, szénával bélelt házaikba. Sokan összebújva, egymást melegítve szunyókáltak. Még a kölykök sem viháncoltak. Az öregek mindenféle időskori nyavajával megáldva - ízület, szív, légzés - igyekszenek átvészelni ezt a keményebb időjárást. Akárcsak mi, emberek.

SZOMBAT

Még mindig hull a hó. A menhely megközelítésének az esélye kritikus, a takarítás lehetetlen. Kivételesen a kölykök sem voltak kiengedve a Kutyázóba, annyira cudar volt az idő. Szinte az összes kutya be volt húzódva a helyeikre, csak a jó meleg, varázslatos illatú, kalóriadús ebédre jöttek elő. Aztán uzsgyi vissza.

Az egész napot a hólapátolás "öröme" határozta meg. Ezt senki és semmi nem zavarta meg. Ugyan, ki is akart volna elakadni a környéken?

VASÁRNAP

Vastag hó borítja a menhelyet és annak egész környékét. Menhelyünkön dolgozó fiúinknak szó szerint be kellett ásniuk magukat a munkahelyükre: lapátolniuk kellett maguk előtt a havat....Hiába na, prérin vagyunk.

Végre elállt a havazás. Négy önkéntesünk: Györgyi, Judit, Bella és Noémi kijutott a menhelyre. Mindannyian nagy hasznukra váltak a gondozóknak. Tudtak segíteni a kutyák körüli teendőkben majd havat lapátoltak. 

Mivel a kölykök nyüzsögtek a kenneljeikben, így ki lettek engedve a Kutyázóba. Persze önfeledten játszottak, de aztán az önkénteseknek jól át kellett törülközővel valamennyit dörzsölni mert a végére már vacogtak a kis buták. Ők most találkoztak először a hóval.

Egész hetünk nehéz és küzdelmes volt. Sajnos mindössze két kutyust tudtunk örökbeadni. Újabbakat befogadni szinte lehetetlenség. 

Beszámolóm végén köszönettel tartozunk menhelyi gondozójainknak, valamint a héten segítő tappancsos önkénteseinknek a helytállásukat.

Végezetül kutyajó jövő hetet kívánunk:Csamangó Éva, a Tappancs, a Menhely és a jelenlegi 278 menhelyi kutyus.