Menhelyi történések: febr. 13-19.

Ó a kutyafáját! Bajban vagyok, ugyanis alig tudok miről írni. Ha jól visszaemlékszem, akkor erre még nem is volt példa, de a mostani héten ez is bekövetkezett. Nincs mit cifráznom, neki is látok a "fantasztikus" beszámolómnak.

HÉTFŐ - KEDD - SZERDA - CSÜTÖRTÖK

A hét, első négy napja kísértetiesen hasonlított egymásra. A napi szokásos munkafolyamatokat nem zavarta semmi sem. Gondozóink, valamint ki-kijáró önkénteseink (jelen esetben: Linda és Nóri) rendben elvégezték a kutyák körüli napi tennivalókat: takarítottak, ebédet főztek, megetették az összeg kutyust, összeszedték a kiürült tálakat, mosogattak. Amelyik kutyusnál szükséges, az előírtak szerint adagolták a gyógyszereket, ahogy tudták takarították az udvarokat. Túl sok egyebet még nem lehet csinálni, hiszen még a téli álmát alussza a menhely.

Na, de csak jöjjön már a Tavasz.

PÉNTEK

Mára valami megmozdulni látszott. Mivel javult az időjárás, "melegebb" lett, néhány kutyalányt átfuvarozott Makóra a tappancsos kocsi. Dr. Sebő Ottó állatorvosi rendelőjében volt jelenése: Pacsinak, Zsoltárnak, Dixilendnek, Kokszinak valamint Edónak, akit Attila-Linda párosunk talált és gondoz. 

A lányok szerencsésen átvészelték a műtétet, egyiknél sem lépett fel semmilyen komplikáció. Innentől fogva csupa öröm lesz az életük: nem kell tartaniuk a vemhességtől és a daganatos betegségekre is kevésbé lesznek fogékonyak.

Régi restanciánk végére sikerült ma pontot tennünk. Még tavaly októberében jelentették be Liza kutyát, akit 7 év után kellett visszafogadnunk a menhelyre, mert a gazdi lakásba költözött. A gondozóknak nem lesz egyszerű feladatuk, a nagy szabadság után kennelben tartani a kutyát, ráadásul úgy, hogy nincs is egyedül a kennelben. Fájlaljuk, de nagy valószínű, hogy Liza nem is fog találni örökbefogadót, hiszen a tőle jóval fiatalabbak sem kellenek már senkinek.

Egy újabb kutya is úgy érkezett a menhelyre, hogy számára csak a Tappancs volt az egyetlen kiút szorult helyzetéből. Dinó már egy 5 éves nagyfiú, akinek az egyedüli gazdija hosszú időre kórházba került. Nem akadt senki sem aki ellássa a röszkei tanyában egyedül maradt kutyát. Amikor már javában folyt a befogadásának előkészületei, a Facebookon is jelezték, hogy nincs aki ellássa Dínót. Neki ez a sors jutott, mi tudunk csak számára otthont biztosítani. Vajon lesz-e neki még saját gazdija? Ki tudja.

Még két héttel ezelőtt bejelentkezett a szatymazi önkormányzat is. Ők is egy utcán élő kutyát szerettek volna bejuttatni, de valahogy akkor nem került rá alkalom. Na, de most sikerült nekik behozniuk Digót, a másfél éves körüli, labrador keverék kan kutyát. Mától Digó is a Tappancs védőszárnyai alá került. Megadjuk neki is az oltásokat, a féreghajtást, a mikrochipet és azt az esélyt, hogy egy gazdi oldalán, új életet kezdhessen. 

SZOMBAT

Rég nem tapasztalt gyönyörű napsütés vidámította ezt a szombatot. Kész öröm az élet! A lehullott rengeteg hó olvadásnak indult.

Jobban is ment a munka, és a kutyáknak is jól esett a már-már tavaszt idéző levegő. Szegények ők is boldogabbak a kellemesebb időben, kedélyük javulása szemmel látható. Egyszóval:embernek, állatnak jót tett a napocska.

Adri önkéntesünk is remekül be tudott segíteni a nagyok munkájába. Nem volt ma suli, és hát ilyenkor el sem lehet nélküle képzelni a menhelyet.

Létrejött a hét első(!) örökbefogadása is. Sokunk kedvencét, a szép és különleges szemű Leilánkba szeretett bele egy szegedi család. Nem is tudjuk, hogy eddig miért is nem fogadta örökbe senki sem ezt a tünemény kutyust, de most ez is megtörtént. Kívánjuk a gazdiknak, hogy közös életük legyen minél boldogabb.

VASÁRNAP

Máris hétvége van. Ezért több tappancsos önkéntes ki tudott látogatni a menhelyre. Csilla, Noémi, Judit, Dóri és Attila segített amiben csak tudott: a Kutyázóban foglalkoztak a kutyákkal, Dóri lefotózta az újonnan beérkezőket, segítettek az udvarok takarításában.

Csodák csodájára mára is akadt egy gazdi. Megannyi kutyáink közül Batár kutyánkat választotta ki egy szegedi család, akik megelégedetten vitték haza új családtagjukat.

Nem volt több ebben a hétben. Bár ezúttal is megannyi elhelyezni kívánó kutyát jelentettek az emberek. Akik hétről-hétre követik a Tappancs menhelyi történéseket, számukra nem kell külön bizonygatnunk, hogy sajnos nem tudunk ennél több kutyát befogadni. Ez mindaddig így is marad, amíg el nem kezdődnek az örökbefogadások.

Beszámolóm végén köszönetünket fejezzük ki azoknak a tappancsos önkénteseknek, akik ezen a héten tevékenykedtek a menhelyen. Nekik is biztosan jó érzés volt segíteni, a menhelynek meg hasznos.

Végezetül kutyajó jövő hetet kívánunk: Csamangó Éva, a Tappancs, a Menhely és a jelenlegi 273 mentett kutyus.