A heti blog szereplője Herceg, akitől ezen írással végleges búcsút veszünk. Szinte napra pontosan két évet töltött a menhelyen, és beilleszkedése sokáig tartott. Viszonya a gondozókkal sokáig nem volt felhőtlen, de lassan csiszolódtunk egymáshoz. Sokadig gazdájától érkezett a menhelyre, mert senki nem tudta megfelelően kezelni őt. Ide-oda vándorolt, adták-vették, így az emberekbe vetett bizalma szépen köddé foszlott. Utolsó gazdája láncon tartotta, ahol gyakran sírt, vonyított, feljelentették a szomszédok, állatbarátok pedig próbáltak segíteni, de Herceg mindenkire morgott, senkit nem engedett közel magához.
Aztán megérkezett a menhelyre, ahol a megszokott viselkedését folytatta sokáig, de fokozatosan alábbhagyott az ellenállása. Nem volt egyszerű eset, de hajlandó volt a változásra, és sokat tett azért, hogy beilleszkedjen. Végül mindenki megszerette. Egy társa volt a menhelyen, Süti, akivel fél évet élt együtt, majd Sütit örökbefogadták. Ezután több társat nem volt hajlandó elfogadni, így egyedül élt, de nem magányosan. Hercegből lassan Hencivé fejlődött, aki imád játszani, szaladgálni, enni, és sétálni. Az ebédjét minden alkalommal sikítozva várta, és maradéktalanul elfogyasztotta. Az ugatás zaját mindig aláfestette a hihetetlen vékony hangú visítása, így az épületben rezgett a dobhártyánk.
Egy évvel ezelőtt ronda foltok jelentek meg a bőrén, így gomba ellen is rendszeren oltatni kellett, hiszen nagyon érzékeny volt. Kiderült ételallergiája, ezért speciális tápot ehetett csak, ettől bőre szépen rendbejött. Ahogy öregedett egyre többször kellett orvoshoz mennie orrvérzés, bőrproblémák, daganat, ízületi fájdalom, és gerincprobléma miatt. Hosszabb-rövidebb ideig minden baját sikerült gyógyszeres terápiával csökkenteni, rendbe hozni. A héten azonban bivalyerős szervezete feladta a küzdelmet a daganattal szemben, és szervei leálltak. Méltó búcsút vettünk tőle, majd szépen csendben elaludt egy gondozónk kezeiben dr. Sebő Ottó injekciója után.
Hetei, vagy napjai lettek volna hátra, de ez már nem lett volna méltó élet Hencihez, így elengedtük, megsirattuk, mert rengeteg élmény kötött össze minket. Még fel sem fogjuk igazán, hogy nincs többé, csak amikor a nagyházban elkezdtünk etetni. A kutyák ugattak, mégis, mintha néma csendben várták volna az ebédet, hiszen az ugatást nem hasította át Henci jól megszokott sikolya.
Hétfő
A múlt heti rohanásból kicsit visszazökkentünk a hétköznapokba, ami annyit jelent, hogy nyugodtabb tempót vett a menhely. A munka rengeteg, kicsit túlterheltnek érezzük magunkat. A múlt hétvégét végig betegeskedő Ali újra jobban van, már újra eszik, és az állapotához képest aktív is.
Kedd
Ali állapota tovább javult, viszont Herceg ismét visszaesett. Ő a múlt heti rosszulléteihez hasonlóan kedvetlen, fáradékony lett. Az ebédnél sem visítozta szét a gondozók fülét, ahogy azt eddig megszokhattuk. Eszik ugyan, de nem tőle megszokott módon.
Szerda
A mi idős Artúrunk szépítkezésének is eljött az ideje. Egészen jól állta a sarat, de a hátsó fertályához érve már egyre inkább nehezményezte a kozmetikát. Egy szó, mint száz, kész lett, szép lett, mi több, gyönyörű! De egy kicsit megharagudott ránk, valószínűleg egész életében nem volt még része kozmetikában. Szomorú, hogy egy idős, 16 éves pulinak most kell ezt megtapasztalnia.
Csütörtök
A szokásos állatorvosi vizitre készültünk, de sajnos Herceg állapota nem javul, így azonnal dr. Sebő Ottóhoz vittük, ahol egy gyors vérvétel és röntgen után kiderült, hogy nincs tovább. Herceg veséje és mája leállt, tüdődaganata elterjedt, így számára az egyetlen segítség az eutanázia. Nehéz egy ilyen döntést meghozni, de mi mást tehetnénk, ha az ő érdeke ezt diktálja?
Amíg Herceg vizsgálaton volt, a menhelyen elkezdődött a heti vakcinázás. Hét veszettség elleni védőoltás és két kombinált mellett Tapi lett egy kicsit megbódítva, hogy a bundáját végre megkozmetikázhassuk. A nap végére egy igazán csinos apró, hófehér pamacs került elő a bunda alól. Sajnos ettől még nem vált közvetlenebbé.
Péntek
Két örömteli örökbefogadásról is beszámolhatok a mai napon: Dormeó gazdija egyenesen Budapestről utazott, hogy hazavihesse kedvencét. Idős Artúrunk gazdija pedig nem más, mint régi Tappancsos kutyáink, Picuri és Pityu örökbefogadója. Artúr már a harmadik idős Tappancsos kutyája a hölgynek, és ezúton is köszönik szépen, nagyon jól vannak. Azt mondanom sem kell, hogy ismét nem üres kézzel jött Artúr gazdija, hanem a csomagtartót megpakolta kölyöktáppal.
Délután ivartalanításra utaztak a kutyáink dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Bundi, Hercegnő, Bubu ás Argos jól viselték a műtétet, egyúttal a szívféregteszt is lett végezve. Mindannyian pozitívak lettek, ráadásul szegény Bundi emiatt nagyon vékony is, mindössze harminc kiló, komondor létére. Argos bajait is megvizsgálta orvosunk, hátsó lábait figyelni kell, hogy fájlalja-e a későbbiekben, bőre állapota pedig valóban táplálékallergiára utal, így a hipoallergén táp használata javallott, ahogyan eddig is.
Szombat és Vasárnap
Először köszönetet szeretnék mondani állandó önkénteseinknek, Csillának, Tamásnak és Tündének, hogy ismét a menhelyen töltötték a hétvégét.
Németországba gazdisodó kutyáink, Szonja, Pinki, Melodi, Matróz, Kuglóf, Márió és Picúr szombat reggel indultak útnak, hogy az estét már új családjuk társaságában tölthessék.
A menhelyen maradt társaik közül a múlt héten érkező Muki végre elkezdett feloldódni. Ő lakásban élt, nagy szeretetben, és megviselte a leadás, de ahogy az lenni szokott, az új ingerek, az izgalmas illatok lassan felkeltik a félős, szomorú kutyák kíváncsiságát is. Étvágya mára már sokat javult, és nagy lelkesedéssel várja a gondozók érkezését.
Sajnos nem csak jó hírekkel tudok szolgálni. A fiatal Dini szervezetét megtámadta a parvóvírus, ő megkezdte küzdelmét az életéért. Jelenleg a betegszobában pihen, és minden gyógyszert megkap a sikeres felépüléshez.
Köszönjük a 147 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások