NavigációBlogok / Kutyamentés blogja / Kutyás történések 2016. nov. 14-20.

Kutyás történések 2016. nov. 14-20.


By Kutyamentés - Posted on 17 december 2016

Misi-Mókus új otthonában

A heti blogot ezúttal másodkézből tudom írni, vagyis munkatársaim eseménybeszámolóit, gondolatait vetem virtuális papírra, hiszen jómagam egy kiránduláson voltam Ausztriában. Nem teljesen magán jellegű kirándulás volt, hanem partnerszervezetünknél tettem látogatást, valamint régi, örökbefogadott kutyusainkat látogathattam meg. Ausztria gyönyörű, és hatalmas, az ottani emberek nagyon vendégszeretőek, főleg így, hogy tudták, mostani kedvencük átmeneti "gazdája" voltam, amikor még a menhelyen éltek. Tele volt mindenki élményekkel, beszámolókkal, és mindenhol marasztaltak, így olyan sok kutyát nem tudtunk meglátogatni, ahányat szerettünk volna. A gazdik kedvessége mellett hatalmas kontrasztot jelentett, hogy a mi egykori bűbájos kutyáink igazi pökhendi ebekké nőtték ki magukat, és szívszakadva ugyan, de tudomásul vettem, ők nem emlékeznek. Rengeteg inger, élmény éri őket, és azt szokták mondani, hogy az igazán boldog kutya elfelejti a múltját. Ha ez így van, akkor igazán boldog kutyákat láttam. Mindegyikük, kivétel nélkül a gazdi szeme fénye, és a gazdi nem győzött hálálkodni a csodálatos kutyákért. Ők pedig a kanapéról, a fűtött lakásból néztek büszkén körbe, mintha oda is születtek volna. Ebből a méltóságteljes pózból egyedül gazdijaik hívó szava tudta őket kizökkenteni, akinek minden szavát isszák, és rohannak oda. Ami azonban a leginkább megkapó volt a látogatásban az az, hogy olyannak fogadta el mindenki a kutyáját, amilyen. Nem akarta megváltoztatni, nem akarta belőle a nem tetsző viselkedést "kinevelni". Ha valaki barátkozott idegenekkel, akkor azért szerették, ha nem, akkor azért. Ha kedve volt a kutyának, akkor elvonulhatott, a fő szempont az ő kényelme, és nem a gazdi vendégei voltak. Ha valaki szeretett túrázni, akkor az túrázhatott, ha valaki lustább volt, akkor kedvére heverészhetett. Nem láttam jutalomfalatért bármire kész kutyákat, akik mindenféle trükkel örvendeztetik meg a vendéget. Csak egyszerű kutyákat, akik azért könnyen kezelhetőek, mert odavannak a gazdiért, és a kedvében szeretnének járni. Csodálatos, bizalomra épülő ízig-vérig kutya-ember kapcsolatot láttam, a teljes valójában, belülről, ahogyan a hétköznapjaikat élik.

A legmegkapóbb talán a mi Misi-Mókusunkat volt látni, aki élete nagy részét a menhelyen töltötte, mint az egyik legproblémásabb kutya. Aztán egyszer csak nyitni kezdett, minden megváltozott, és azt hittem, örök barátok lettünk. Örökbefogadták, de örökre szívembe zártam, és majdnem kiugrottam a bőrömből, hogy újra láthatom. Misi-Mókus egy éve él kint, és nem emlékezett sem a menhelyi nevére, sem pedig rám. Egykedvűen vette tudomásul, hogy vendégek érkeztek az ő csodálatos birodalmába, és kissé lenézően vette tudomásul, hogy bőgve simogatom a buksiját, és hülyén gügyögök neki. Hátranézett a félistenként tisztelt gazdijára, és bizonyára megállapította, hogy "ez a nő bolond, de ha a gazdi szereti, akkor tőlem simogathat".

Aztán otthagyott, elment játszani a pajtásaival, odabújt a gazdihoz, majd angolosan távozott, mert terpeszkedhetnékje volt a kanapén. Közben a gazdi ódákat zengett a mi szófogadó Misi-Mókusunkról, aki nagyon kedves, jól szocializált, és a világ legboldogabb embere, mert ő lehet a gazdi.

Ez csak egyetlen élmény a sok-sok meglátogatott kutya kapcsán, de új történetbe nem kezdenék bele, hiszen sohasem érnék a végére, annyi csodálatos történettel gazdagodtam.

Egy szó mint száz, a meglátogatott volt kutyáink mindannyian boldog, gazdis életet élnek, és azt gondolják, hogy ők a világ közepe.
De azt hiszem jól van ez így!

Hétfő

A bevezetőm után visszatérnék a menhelyi hétköznapokba.

Négy idősebb, nagytestű kutya érkezett a menhelyre, mert meghalt a gazdájuk. Matyi és Bella állítólag a szülők, a "kölykök" pedig Simi és Bobi, akik igazán tekintélyes méretekkel büszkélkedhetnek.

Ma érkezett meg a menhelyre a Szentmihálytelken talált kölyökcsapat is. Az ö nevük: Tessza, Timon, Triniti, Tiara és Trudi lett. Mindannyian gyönyörűek, habár az első pillanatban ők is igen-igen meg voltak illetődve.

Cézárról, a fiatal kanról hajléktalan gazdája mondott le egy hét után, miután rájött, hogy a kutya lábtörése nem jön helyre, de a lábműtéte utáni lábadozáshoz sem tudja a megfelelő körülményeket biztosítani. Lábán nyílt törése van, az idegenkezűség sem kizárható, így mindenképpen azt diktálja a kutya érdeke, hogy a menhelyen lábadozzon, és mi keressünk neki egy olyan gazdit, aki a megfelelő körülményeket tudja biztosítani neki. A Cézárt vizsgáló állatorvos is ezt az utat látta egyedül járhatónak. Szerdára van bejegyezve műtétre. Szomorú, hogy egy hetet kellett mindarra várni, hogy érdemben bármit tehessünk a kutyáért, hiszen eddig gazdája elzárkózott a műtéti beavatkozástól. Reméljük nem lesz túl késő.

Kedd

Adós vagyok még Bora beszámolójával is, hogy javult-e az emberekhez való hozzáállása a múlt hét óta. Sajnálattal jelentem, hogy semmit. Továbbra is támadóan lép fel a gondozókkal szemben, és folyamatosan veszélyben érzi az életét az emberek jelenlétében. A tegnap bekerült Cézár is borzasztóan fél, minden közeledésre morog, és csak alapos udvarolás után ejt meg egy pici farokcsóválást.

Szerda

Dr Sebő Ottó vállalta Cézár lábműtétét, amputációt javasolt, hiszen sebe régi, rothadásnak indult. Cézár így mától 3 lábbal gazdikereső.

Az olvasóknak megsúgom, nem Cézár lábműtétje volt betervezve mára, hanem Bigi második lábműtétre volt időpontunk, mindössze a doktor Úr rugalmasságának köszönhetjük, hogy Bigi helyett a sürgősebb Cézár operációját elvállalta. Emellett visszatértünk Milával egy varratszedésre (neki korábban a szemét kellett műteni, mert szempillái befordultak). A szeme nagyon szépen gyógyul. Bakfitty fenekén pedig egy ronda csomót vettünk észre, ezt vizsgálta meg állatorvosunk. Annyi már biztos, hogy ez műtétre szorul.

Csütörtök

A héten az állatorvosi vizit alkalmával egyetlen kombinált oltás lett kiosztva egy mikrochippel, valamint a szokásos heti veszettségi ellenőrzés zajlott. Az állatorvosi munkálatok leginkább a cicaházban zajlottak, ahol nagy vérvételek történtek, ugyanis coronavírusra (hashártyagyulladásra) szűrjük a cicákat. Erről egyébként a cicás blogban olvashatnak bővebben az érdeklődők.

Péntek

Cézár maximálisan megállja a helyét három lábbal is. Ugyan egyelőre a fűtött betegszobában lábadozik, de nagyon ügyesen alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Sajnos azonban nagyon nehezen nyílik meg előttünk. Egy- egy ember közeledését örömmel fogadja, ha lassan, halkan közeledünk felé, de amikor többen vagyunk bent nála a betegszobában, akkor azonnal pánikba esik, és morogni kezd. Valószínűleg a múltja miatt alakult ki nála ez a félelem.

Végre Folti kutyánk is révbe ért, őt Szegedre fogadták örökbe.

Szombat és Vasárnap

Ahogy azt már megszokhattuk a hétvégén mindig nagyobb a nyüzsgés a menhelyen, hiszen ilyenkor vannak otthon az emberek, és van idejük ellátogatni hozzánk, illetve ha örökbefogadnak, akkor van idő egy picit együtt lenni otthon az új jövevénnyel. Nem történt ez máshogy ezen a héten sem, sőt! Egy régebbi lakónk, Zsoldos gazdisodott is. A gazdik a bőség zavarában kicsit nehezen is választottak, de végül Zsoldos mellett döntöttek. Ő mától Bordányban fog élni.

Köszönjük a 148 mentett kutya nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Szöveg szerkesztése

Keresés

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 179 vendég van a webhelyen.

Tartalom megosztás

Friss hozzászólások

Jelen vagyunk

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube