Cicás történések 21.

Kedves állatbarátok, cicabarátok, „macskások”!

Örömmel jelentem, hogy ismét itt a cica-blog! Sajnálom, hogy sokáig nem jelentkeztem, így minden magyarázat nélkül eltűntem a híreinkkel együtt. A fő probléma az időhiány és a túl sok munka volt, de a cicák háza táján is egy ideig komoly stagnálás és totális bizonytalanság lépett fel.

A macskaházunk alapzata elkészült, jöhetett volna a remek kis betongarázs, amit adományban ígértek meg nekünk, de mire elérkezett az idő, hogy elhozzuk, a tulajdonos eladta. Így hoppon maradtunk, és alaposan megcsúszunk. De már megszokhattuk volna, hogy nálunk, a Tappancsnál, valahogy sosem úgy sülnek el a dolgok, ahogy előre eltervezzük. Jelenleg nem csak a ház elkészültének időpontja, de maga a ház is kérdéses. Na nem az, hogy lesz-e, hiszen erre mind látjuk, hogy egyre nagyobb szükség van, és szépen gyűlnek a „macskás” önkéntesek is, de az, hogy milyen lesz.
Az elkészült alapzatra csak mobil épületet lehet elhelyezni, így egy betongarázst, amilyen a panelházakhoz is tartozik, vagy egy mobil iroda, amilyet az építkezéseken is használnak lenne a megfelelő. Halkan mondom, az utóbbinak örülnénk a cicákkal a legjobban, mert ebbe csak be kell vezetni a vizet és az áramot, és kész is a szép világos épületünk. Ez viszont jóval drágább, így teljes mértékben az anyagiak függvénye az új gazdira váró cicák átmeneti menedéke. Hacsak nem jön egy jótündér, akinek éppen van egy felesleges betongarázs vagy mobilház a tarsolyában. Valaki…? Nem találkozott egy ilyen tündérrel? Nagyon jól jönne a segítsége! Ha adományban, vagy nagyon pici pénzért kapnánk ilyen épületet, akkor a cicák szabadtéri kifutójára sem kellene sokat várni.

De elég a problémákból, most jöjjenek a cicáink hírei! Sok kölyök megfordult nálunk a legutóbbi blog óta (sőt, rengeteg), ezért most nem is állnék neki az ő felsorolásuknak.
Idő közben megtartottuk a szokásos állatfesztiválunkat, immár tizenegyedik alkalommal, és természetesen örökbefogadható cicákkal is vártuk az érdeklődőket. Nagyot néztünk, amikor a nap végére hét, ismétlem, HÉT kiscicának találtunk új otthont. Macska TOTÓval is készült önkéntesünk, a totó kitöltéséért minimális adományt kértünk, amit most száz százalékig az utcán kóborló, nem örökbeadható bársonytalpúak ivartalanítására fordítunk. A totót hibátlanul kitöltő állatbarátok között Tappancsos ajándékokat sorsoltunk ki.
És amit öröm volt látni: rengeteg olyan önkéntesünk jött el, aki kifejezetten a cicákkal szeretne foglalkozni. Eddig hatalmas probléma volt számunkra a férőhelyek hiánya mellett az is, hogy egyszerűen senki nem akadt, aki a macskákkal szeretett volna foglalkozni. Most azonban egyre többen jönnek a cicákhoz, és egyre többen gondolkodnak az ideiglenes tartásukon is.
Erre a továbbiakban is nagy szükségünk lesz, hiszen a macskaházunk sem úgy indul, hogy rögtön az összes gazdira váró szőrgombócot be tudjuk fogadni. Tizenöt férőhelyre terveztünk, ami vajmi kevés, de valahol el kell kezdeni. A kutyusok sem rögtön kétszázötvennel indultak, az idő folyamán lehet csak kiépíteni a rendszert, és az anyagiak függvényében fejlődni, bővülni. Még náluk, a kutyusoknál is nagy probléma a mai napig az ideiglenes tartásuk. Rengetegszer van szükség olyan emberekre, akik a talált, sérült, állatokat a gondozásukba veszik arra az időre, amíg a menhelyen akad nekik férőhely. És nem győzzük hangsúlyozni, hogy nálunk férőhely csakis örökbefogadással képződik, mivel nálunk nincs altatás. Ez természetesen a macskákra is vonatkozik!

Szomorú hírünk is akadt az utóbbi időkben. Leó cicám elhalálozott július huszonhetedikén. Szegény kiscsillagom egy nagyon okos, kedves cica volt, aki félénken ugyan, de mindig jött a simiért. Viszont április óta, amióta velem élt, nem javult tökéletesen a macskanáthája, és az utolsó héten hirtelen leépülésnek indult. Állandóan bedugult az orra, hőemelkedése lett, nem evett, alig ivott, úgy kellett szegénykémet etetni, itatni, mint egy pár napos kiscicát. A gyógyszerek ellenére sem lett jobban, és az állatorvosnál egyértelművé vált, hogy Leó FIP-es. Ezt a fertőzést a cicáknál a korona-vírus mutációja okozza. A legtöbb cica, főleg a kijárósak és az utcaiak, magukban hordozzák a vírust, de nem minden esetben lép fel mutáció, így a legtöbben csak fertőznek, de tünetmentesek. A FIP ellen jelenleg sem gyógymód, sem száz százalékos védelmet nyújtó vakcina nem létezik. Ez a ronda betegség tönkreteszi a kis szeretteink belsőszerveit, és ugyan nyújtani lehet egy-két héttel, de amelyikükön kijön a betegség, biztosan elpusztul. Leónak alig egy hét hátralevő időt jósolt a doktor úr. Nem beszéltünk róla, nem mondtuk ki, nehogy a bajt hozzuk a fejünkre vele, de mindannyian sejtettük, hogy a problémát valamelyik gyógyíthatatlan macska-betegség okozza, mint a FIP, a leucosis, vagy a macska-aids, ezért mielőtt elmentem volna vele az orvoshoz, mindenki elbúcsúzott tőle.
Természetesen nem bírtam ki sírás nélkül, amikor a doktor úr az altatást javasolta, hogy megkíméljük az okos kis hősömet a további szenvedésektől. Végig mellette voltam, simogattam csendesen, míg csak volt benne élet. Remélem ő is tudja, hogy rövid kis élete alatt volt, aki szerette, és akinek nagyon fog hiányozni. Bár azt mondjuk mind, hogy „ő nem a sajátom, ideiglenes cica”, valójában mindannyiunk szívéhez hozzánőnek ezek a kis vacakok, és mindig nehéz az elválás, még akkor is, ha tudjuk, hogy felelős gazdi mellé kerül. Hát még akkor, ha végleg el kell búcsúznunk tőlük. Leó tiszteletére a mostani blog képén ő szerepel. 

Nem is húzom most az időt az örökbefogadások és újonnan érkezettek felsorolásával. Legyen ez a két hét múlva esedékes cicablog témája. Én most szaladok, mert két hétre elutazok nyaralni. A bársonytalpúim addig kedves ismerőseim gondozását élvezhetik, ideiglenes cicáim, Pindúrka, Fanni és Cook kapitány pedig ideiglenes-ideiglenes befogadókhoz kerültek, ahol gyorsan feltalálták magukat. A távolból is szurkolok majd nekik, hogy mire hazaérek, legyen saját gazdijuk, ahogy a többieknek is, akik más-más ideiglenes befogadóknál élnek.

Minden jót kíván:
Fokszi és a Tappancsos cicák