Cicás történések 19.

Megint elkéstem a bloggal, ami csak is az én számlámra írható ezúttal. Elnézést kérek mindenkitől, most viszont igyekszem macskás olvasnivalóval elárasztani a kedves olvasó-közönséget.

Sajnos nem sok minden történt a házunk táján. A cicaház építése most hétvégén, április hetedikén kezdődik a Tappancs Tanyán, nagyon nagy szükségünk van a segítségre, így örömmel vesszük mindenki jelentkezését. Reggel kilenctől leszünk kint, és mindenki addig marad, ameddig tud. Most a macskaház alapját kell majd felásnunk, hogy alá lehessen betonozni a kis betonépületet, amit adományban kaptunk, és ami majd a cicák menedéke lesz nálunk. Már nagyon izgatott vagyok miatta.

Örökbefogadásoknak sajnos igencsak híján voltunk. Mindenki kölyök macskát szeretne, már a fél éveseket is sokan túl idősnek tartják. De térjünk rá a lényegre, a szerencsések felsorolására. Elvittek egy teknőctarka cicát, aki ivartalanításra érkezett hozzánk. Az új gazdája Blairenek nevezte el. Kiki cicát nézte ki, de ő időközben gazdira talált, pedig a gazdi nagyon szeretett volna egy ilyen különleges, teknőctarka cicát. Szerencsére éppen akkor ment el önkéntesünk Blaireért, hogy ivartalanításra vigye orvoshoz, és rögtön telefonált az érdeklődőnek, aki a műtét után magához is vette a szintén teknőctarka mázlistát. Ilyen hirtelen boldog fordulatot vehet egy kóbor macska élete, ha egy kis emberi segítséget kap.
Gazdira talált még Lukrécia, Amélia,  Pocok és Kiki.

Három korábban örökbefogadott macskánk azonban visszakerült hozzánk. Lackót még decemberben fogadták örökbe, most azonban visszahozták, mert a főbérlőjük sajnos nem engedte, hogy a cica tovább maradjon. Mindig szíven üt minket, amikor kiderül, hogy egy macskánk végül mégsem olyan helyre került, mint ami elképzeltünk neki, és újra visszakerül hozzánk, sokszor elanyátlanodva, vagy betegen, mint most Lackó. De még mindig jobb, ha visszajuttatják hozzánk, mintha kiteszik valahova. Az örökbefogadási szerződés értelmében bármikor visszahozhatják ugyanis a tőlünk örökbefogadott állatot, ha nem megy jól a beilleszkedés, vagy bármilyen problémába ütköznek, amit nem tudnak, vagy nem akarnak az új gazdik megoldani. Ennek értelmében Béci cicát is visszavettük. Béci eleinte nagyon félős macska volt, azonban ideiglenes befogadója sok időt áldozva rá sikeresen megszelídítette. Az új gazdáinál azonban ismét a szocializálatlan, mindentől félős macskát adta, így visszahozták hozzánk. Ideiglenes befogadójánál ismét szuper kedves, hízelgős cica, így nem tudjuk elképzelni, mi volt Béci problémája. Talán túl vehemensen közelítettek felé, vagy nem kapott elég időt, hogy feloldódjon? Ezt már nem tudjuk meg, de reméljük, még Béci is révbe érhet. Régi-új lakónk lett még Pöttyöske a Vitéz utcából. Ő egy ivartalanított nőstény kölyök, akit Kikivel együtt már örökbefogadtak, de egy kisebb tornádóval ért fel a két fiatal macska együtt, így Pöttyöskét visszahozták.
 

Új lakóink is vannak. Domaszékről három fiatal, fél év körüli cica érkezett hozzánk. Itt egy állatbarát bácsi etette őket, magához szoktatta, majd mivel már kilencven éves az úr, nem tudta őket tovább ellátni. Az unokája kereste meg a Tappancsot, és egyik ideiglenes befogadónk úgy döntött, hogy átveszi a macskákat. Bár mi azt valljuk, amit a Kisherceg is mond, „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”, így az én szememben sincs olyan, hogy valaki csak eteti a macskákat, és nem az ő felelőssége. A macskák etetés nélkül is feltalálják magukat, hiszen híres vadászok ők, találnak maguknak táplálékot. Az etetésekkel viszont helyhez, személyhez és egymáshoz szoktatják őket, így elősegítik a szaporodásukat is, ami pedig sajnos sokszor vezet végül ahhoz, hogy egy környéken élő lakó megelégeli a macskák jelenlétét és humánusnak nem mondható módszerekkel igyekszik visszaszorítani a macskák jelenlétét.
De kanyarodjunk vissza a témához! Tehát a domaszéki bácsitól bekerült hozzánk Johnny, aki egy cirmos-fehér kandúr cica, és szinte rögtön gazdira talált, valamint Árnika és Csillike. Ők még ideiglenes befogadójuknál élnek, aki már ivartalanításra is elvitte őket.
Bekerült még Vicuska is hozzánk, aki egy felnőtt macska, világoskék szemekkel. A belvárosi temetőben élt, de most szemgyulladást kapott, ezért bejelentették a Tappancshoz, és mivel egy kedves cicáról beszélünk, és nem egy elvadult kóbor macskáról, ideiglenes befogadója úgy döntött, hogy próbáljunk meg neki is gazdát keresni. Sajnos nem sok reményt merünk hozzá fűzni, hogy bárki is örökbe akar tőlünk fogadni egy öt-hat éves macskát, de hátha Vicus is révbe érhet végül a sokévnyi kóborlás után, ami alatt sem tudta elveszíteni az emberekbe vetett hitét, bár az idegenektől egyelőre nagyon fél.

Beszámolok Vörci cicánk ügyéről is. A sebe többször is szétnyílt a műtét után, és csak nem akart gyógyulni, így a pár fémet, és csontszilánkot kiszedett a doktor úr a lábából. Úgy tűnik, ez kellett neki, már egészen szépen gyógyul, de még minimum három hetet jósolnak neki a teljes gyógyulásig. Sajnos a műtét után nem minden úgy alakult, ahogy kellett volna, így előfordulhat, hogy Vörci sántítani fog élete hátralevő részében. De mivel egy extra barátságos macska, biztosak vagyunk benne, hogy végül ő is gazdira talál majd, akkor is, ha sánta lesz, és akkor meg pláne, ha teljesen fel tud majd épülni.
Pöszike cicánk gazdihoz jutásában is még mindig reménykedünk. Elkészült a kerekesszéke, de még mindig javítgatni kell rajta. A legjobb az lenne, ha most gazdihoz kerülhetne, akinél nincsenek szőnyegek és magas küszöbök, mint jelenlegi ideiglenes befogadójánál, mivel itt elég nehéz Pöszikének közlekedni, és nincs elég hely ahhoz, hogy vígan szaladgálhasson a kerekesszékével. Na meg még neki is szoknia kell, hogy valami van a feje fölött, és nem csak a mellső lábai segítségével közlekedik. Pöszi hátsó lábai ugyanis csak részlegesen bénultak le. Képes őket mozgatni, de a súlyát már nem bírják el, így azokkal hajtja magát ültében, miközben a mellső mancsaival teper. A kerekesszéket két kedves állatbarát segítségével így olyanra tervezte ideiglenes befogadója, hogy csak tehermentesítse a két hátsó lábat, de ne vonja ki a munkából. Nagyon reméljük, hogy Pöszi gazdihoz kerül végre, akinél megszokhatja az új járművét, és megkapja végre azt a szeretet, amit már a balesete előtt is megérdemelt volna. Az eheti bélyegképünk a kis túlélő tiszteletére most Pöszi cica.

Zárás képpen még egyszer hangsúlyozom, hogy nagy szükségünk van most az önkéntesek segítségére, akár macskabarát, akár nem, a cicaház alapozásának elkészítéséhez. Fel kell ásni pár bokrot, gyökérmentesíteni a terepet, és három ásónyomnyira felásni az alapot, ami nem kis munka, minél többen vagyunk, annál jobb. E-mailben mindenki jelentkezhet a megyesi.dora@tappancs.szeged.hu címen.

Ezúttal is köszönettel tartozunk önkénteseinknek az áldozatos munkájukért, és a rengeteg macskák mentésére szentelt idejükért!

További szép tavaszodást és kellemes húsvéti ünnepeket kíván:

Fokszi és a Tappancsos macskák