NavigációBlogok

Blogok


Kutyás történések 2017. jún. 5-11.

Dini

A bevezetőm ezúttal két olyan kutya történetét mutatja be, akiknek eddig nagyon nehezen ment a beilleszkedés. Ők Dini és Pajti, akik gazdás kutyaként, Szőregről kerültek hozzánk, de kezdjük a legelején:

Idős hölgy kétségbeesett segítségkérésének tettünk eleget, amikor Pajtit a menhelyre szállítottuk. A hölgy otthonba költözik, nem tud a kutyáról gondoskodni, aki természetesen nem túl jól szocializált. Munkatársam be is szállította a nem kis ellenállást tanúsító Pajtit, amikor feltűnt neki, hogy egy másik apró kutya a nadrágját szabja éppen át. Fel is ajánlotta a hölgynek, hogy hozza őt is, ha már úgyis költözik, de a hölgy nem adta, hiszen az alig egy éves kis méregzsákot visszaviszi oda, ahonnan kapta. Mi már jól ismerjük ezeket a történeteket, így elmagyarázta a munkatársam, hogy ebből valószínűleg semmi nem lesz, mondjon le most róla, hiszen a mi dolgunkat könnyítené, ha nem kellene még egyszer eljönni. Mondanom sem kell, hogy nem így történt, a méregzsák maradt, majd hetekkel később újra megcsörrent a telefonunk, hogy baj van, a méregzsák kiskutya ugyan nem kell oda, ahonnan kapta, menjünk, de azonnal. Mivel sürgős volt az eset, így pár napon belül meg is oldottuk a beszállítást, amit ugye már korábban is megoldhattunk volna, ha a hölgy megfontolja amit mondtuk neki. Egy szó mint száz, a kis méregzsák Dini is bekerült a menhelyre, aki még a Pajtinál is barátságtalanabb. Az időközben eltelt idő, és a gondozók hozzáállása azonban Pajtin sokat formált, és Dini sem annyira veszedelmes már, mindössze annyi a baj, hogy minden új helyzetre kiszámíthatatlanul reagálnak. Igyekeznek a képességeikhez mérten ismerkedni, barátkozni, de a bizalomig még nagyon hosszú, rögös út vezet. Az ivartalanításon átesve lehetőséget kaptak, hogy más kutyákkal ismerkedjenek, tőlük is tanulhassanak, felkerültek a menhely egy forgalmasabb részére, ahol nemcsak több emberrel találkoznak, de kijárhatnak az udvarra játszani, szaglászni. Nekik még ez is új helyzet, ahogy az idegen kutyák is borzasztó feszültté tették őket, de Csacsa és Roland játékossága, emberek iránti szeretete biztosan nekik is a segítségükre lesz.

Cicás történések 2017. máj. 15-28.

Kidobott újszülött kiscicák

A héten szabadságom idejét töltöttem, ezért a cicák gondos ellátását Icuka koordinálta. Az Ő feljegyzései alapján számolok be a heti eseményekről. Félix, a három tagú fogadóbizottság leghangosabbika hozta rá a frászt Icura, mivel egy foltban a szőre hiányzott és piros volt a bőre. Azt hitte sérülést szerzett a minden lében kanál kandúr, de alaposabb vizsgálat után látta, hogy kivakarás az. Allergiás tüneteket produkált, sokat vakarta a későbbiekben is azt a foltot, ezért a varázslatos Kék Lukács krémmel kente be, enyhítve az állandó viszketés érzetét. Több kopasz foltja nem jelent meg és ez sem nőtt, pár nap alatt gyógyulásnak indult. Hogy igazándiból miért volt ez, a csütörtöki vizit alkalmával doktor úr sem tudta pontosan diagnosztizálni, hisz addigra már letisztult és pihédzni kezdett a foltocska.

A most érkezett 4 apróság annak ellenére hogy beérkeztükkor eszegettek, most egyáltalán nem mutattak hajlandóságot, hiába minden erőfeszítés. Másnap némi érdeklődéssel búvárkodtak a tányéron, a fejük búbjától a farkincájuk végéig csupa-csupa lé voltak mindannyian.

Utcamacska beszámoló: 2017. máj. hó

20161124_114328.jpg

Eltelt egy év az Utcamacska Projekt csapatának életében, nagyon sok sikerélményben volt részünk, gazdihoz tudtunk juttatni számtalan félős kölyköt és felnőttet is, ugyanakkor nagyon sok esemény történt velünk, amely örökre mély nyomot hagyott bennünk és nem jó értelemben. Ez év májusa viszont különösen fájdalmas és gondokkal teli hónap volt.

Cicás történések 2017. máj. 1-14.

Táncos

Nagy napra virradtunk ma, megtörtént Zselé apróság első szilárd étkezése. Eddig nem látott a cumija nélkül, most meg szinte nem mutat hajlandóságot arra, hogy a szájába vegye. Pár napja próbáltunk átállni a rendes étekre, tört péppel kínálgattunk, de ragaszkodott a megszokotthoz. Erre reggel azzal indított, hogy nagy elánnal nekiesett a szaftos, alutasakos kajának. Büszkeségünknek hangot is adtunk, amit hatalmas pocakot eresztve, a kezünkben szétfolyva, dorombolással viszonzott. Viszont hosszú távon nem lehet simogatni a kis vadorzót, hisz pár másodperc múlva már a játékon jár az esze és apró fogacskáival és karmaival nekiesik az ember kezének, hogy lebirkózza azt.

Luca és Leó az örökbefogadó konténer irodarészébe fogadta Icukát reggel. Első gondolata az volt, hogy nyitva felejtődött az ajtó, de mire befejezte a takarítást látta, hogy Luca egy jól irányzott mozdulattal lenyitotta a kilincset és szabadjára engedte társait. Azonnal riasztva lett Gábor az ezermesterünk, hogy módosítson valamit a kilincsen, Luca-biztosra.

Sáfrány a kifutóban felfedezte az addig használaton kívüli hintát és beleszeretett. Az egész napot ott töltötte, elringott benne, majd annyira rákapott az ízére, hogy a továbbiakban is első útja a hintába vezetett és a délutáni etetéskor volt csak hajlandó elhagyni azt.

Kutyás történések 2017. máj. 29. - jún. 4.

Sziporka és Csuporka

Történt egyszer, 2016 decemberében, hogy három újszülött kölyökkutya fenekestől felforgatta a családi életem...

Sziporka, Csuporka és Puszedli napi harcot vívtak az életben maradásért, miután a dóci fagyos erdőből a meleg házikómba költöztek. Puszedli 3 nap után feladta a harcot, de Sziporka és Csuporka tovább küzdött. Megannyi átvirrasztott éjszaka, és 8-9 hétnyi rettegés után végre kicsit megnyugodhattunk, hogy talán állapotuk stabilizálódott, elkezdődött az oltási program, egyenesbe kerültek. Túlzás nélkül, 5-6 hetesen már "szobatiszták" voltak, hiszen annyira ügyeltünk a számukra steril környezetre, hogy nekik is az vált természetessé. Ha dolgukat szerették volna végezni, azonnal "szóltak" és tartogatták. Minden napjukat nálunk töltötték, csoda hát, hogy személyesen szerettünk volna a számukra megfelelő családot találni?! Apró termetük, beteges természetük miatt úgy döntöttünk, hogy innen mehetnek családhoz, de arról szó sem lehet, hogy itt maradnak!

Kutyás történések 2017. máj. 22-28.

Bazsi

Nagyon sokan zokon veszik az örökbefogadási szabályaink módosítását, szigorítását. Olykor sértődötten, sokszor dühösen, elégedetlenül távoznak tőlünk gazdijelöltek, mert túl szigorúnak, igazságtalannak ítélik meg a gazdikeresési módszereinket. Nem gondoljuk úgy, hogy valaki attól válik jó gazdivá, mert rendszeresen eteti a kutyát, vagy azért, mert szabadon lehet a kertben, és nincs megkötve. Ezeknek a dolgoknak már természetesnek kellene lennie, hogy megetetem a kutyámat, gondoskodok róla, és nem verem láncra. Sajnos azonban a tapasztalat az, hogy még ezekhez a dolgokhoz sincsen minden kutyának joga. Régebben sokkal több ember távozott tőlünk elégedetten, kutyatulajdonosként. De megérte? Bazsi példájából ítélve biztosan nem.

Sok évvel ezelőtt, amikor még Bazsi kölyök volt, kiválasztotta magának egy család. Nem kellett sokáig várnia a gazdisodásra, nagyon szerette az embereket, így könnyen oldódott. Oltásai után már vitték is, és most, őt évvel később ismét a menhelyen kötött ki. Sok kapcsolata nem volt a gazdájával, ez látszott az első pillanatban. Ahogy Bazsi besétált könnyedén a gondozóval az új helyére, a gazdája is olyan könnyedén vette. El sem búcsúzott, rá sem nézett. Leadja, mert nincs pénze etetni. Nem íratta a saját nevére, mert akkor éppen nem volt rá pénze. Mivel nem járt ki az udvarból, így a veszettség elleni, egyébként kötelező védőoltást sem adatta be, hiszen feleslegesnek tartotta, az ajánlott védőoltásokról már nem is ejtenék szót, hiszen nincs miről.

Kutyás történések 2017. máj. 15-21.

Herceg

A heti blog szereplője Herceg, akitől ezen írással végleges búcsút veszünk. Szinte napra pontosan két évet töltött a menhelyen, és beilleszkedése sokáig tartott. Viszonya a gondozókkal sokáig nem volt felhőtlen, de lassan csiszolódtunk egymáshoz. Sokadig gazdájától érkezett a menhelyre, mert senki nem tudta megfelelően kezelni őt. Ide-oda vándorolt, adták-vették, így az emberekbe vetett bizalma szépen köddé foszlott. Utolsó gazdája láncon tartotta, ahol gyakran sírt, vonyított, feljelentették a szomszédok, állatbarátok pedig próbáltak segíteni, de Herceg mindenkire morgott, senkit nem engedett közel magához. Aztán megérkezett a menhelyre, ahol a megszokott viselkedését folytatta sokáig, de fokozatosan alább hagyott az ellenállása. Nem volt egyszerű eset, de hajlandó volt a változásra, és sokat tett azért, hogy beilleszkedjen. Végül mindenki megszerette. Egy társa volt a menhelyen, Süti, akivel fél évet élt együtt, majd Sütit örökbefogadták. Ezután több társat nem volt hajlandó elfogadni, így egyedül élt, de nem magányosan. Hercegből lassan Hencivé fejlődött, aki imád játszani, szaladgálni, enni, és sétálni. Az ebédjét minden alkalommal sikítozva várta, és maradéktalanul elfogyasztotta. Az ugatás zaját mindig aláfestette a hihetetlen vékony hangú visítása, így az épületben rezgett a dobhártyánk.

Cicás történések 2017. ápr. 17-30.

Nimród

Hétfőn kedves meglepetés ért minket, Levendula gazdijai látogattak ki, hogy megajándékozzák védenceinket. Egy nagy tálca konzervet, almot és Levendula által nem használt cicabútort adományoztak. Körbe szeretgették a cicákat, természetesen akik erre igényt tartottak, de még így is voltak jelentkezők. Amit Levendula ignorált, azt az itteni cicák nagyon nagy érdeklődéssel fogadtak. Elsősorban Hetyke bitorolta a kis nyugágyat, nem is tágított belőle. Pár nap alatt sikeresen leamortizálták a bútort, de azért még mindig lelkesen használják. Úgyhogy nagyon szépek köszönjük a fiatal párnak, maximális kihasználtsággal üzemel a kaparótorony.

Nimród továbbra sincs jól, nem eszik, csak fogy, látványosan. Viszont jó kedvű, ugrabugrál, dorombol és hízelkedik. Közben telefonhívás érkezett. Egy kétségbeesett buszsofőr telefonált, hogy Dorozsmán a buszfordulóban a kuka alatt van egy dobozban 3 baba cica. Kollégánk épp úton volt az állatorvostól, így felnyalábolta őket és kihozta a menhelyre. A cicák icipicik, épp hogy elkezdett nyíldogálni a szemük, de távol álltak még az önállóságtól. Megpróbálkoztunk az etetésükkel, kisebb-nagyobb sikerrel, de kapacitásunk nem volt a gondozásukra. Zselé mellé nem vihettük haza őket is, de szerencsére megoldódott a helyzetük és ideiglenes befogadóhoz kerültek. Egy kisfiú és 2 kislány cica esett újfent áldozatul egy gondatlan macskatartó kegyetlenségének.

Kutyás történések 2017. máj. 8-14.

Kedves

Nagyon sok minden történt a menhelyen ezen a héten, mégis, mintha a pénteki napunkon minden hatványozódott volna. Amikor felmentünk a karantént ellenőrizni, akkor láttuk meg, hogy valami mozog az egyik fa alatt a kerítés mellett. Kimentünk, és döbbenten láttuk, hogy egy pár hetes kiskutya halálra rémülve ül a fa alatt egy picike gödörben, amit vélhetően az éjszaka ásott magának, mert fázott. Körülötte mindenhol ürülék. Gyönyörű póráza és nyakörve nagy gondossággal lehetett kiválasztva, színben, méretben passzolt rá, tehát tervezett kiskutya lehetett. Felemeltem, megszagoltam. Kellemes sampon illata volt ápolt bundájának. Nem az a kert végében sínylődő, ápolatlan bolhás kutyát találtunk ott, akiket előszeretettel dobálnak ki "mihasznaságuk" miatt. Kedves, mert így neveztük el az aprócska kölyköt, jobb körülményekhez van szokva. Hogy mi lehetett a bűne? Talán hangoskodott, talán nem volt még szobatiszta, talán szétrágott valamit. Ezt már sohasem tudjuk meg. Mégis meglepő, de egyben szívbe markoló, hogy mindent megadtak neki, aztán hirtelen, mint egy szemetet eldobták. Arra nem is gondoltak, hogy bármi megtámadhatja az erdőben, vagy megfojthatja magát a pórázzal, de ha gondoltak is rá, nem érdekelte őket. Sokat gondolkodtam ezen, amíg meg nem érkezett a sokadik Bobi kutya a menhelyre, akit testvérével talált egy család, és megtartották őket. A két kan kutya azonban hamar felcseperedett, és elindultak a hatalmi harcok. Bobit két összeborított harmincas rekeszbe hozták, kábel kötegelővel biztosították, hogy ne juthasson ki, sőt szerszámot is hoztak, hogy a kennelben ki tudjuk szabadítani a kutyát. Kértem a kutya adatait, de be kell valljam annyira vékony volt, hogy nem bírtam ki, megkérdeztem mi történt vele, hogy így néz ki, pedig igyekszünk szó nélkül átvenni a blökiket. A hideg zuhany ekkor ért, idézem:

Kutyás történések 2017. máj. 1-7.

Csoma

Múlt héten arról írtam a blogban, hogy mennyire meg tudja viselni a kutyákat is a front, az időjárás változás. Akkor Csomaát és Alit hoztam fel példának, akik a múlt heti időt nagyon megsínylették. Ali állapota azóta sokat javult, azonban Csoma napról napra épül le a szemünk előtt.

Csoma novemberben érkezett hozzánk, családi okok miatt adták le gazdái, és azt mondták korábban Tappancsos kutya volt, nyilvántartásunkban azonban nem szerepelt. A gazdái állítása szerint 2008-ban kölyökként "fogadták örökbe tőlünk". Bekerülése után elkezdtünk vele ismerkedni, de sok mindent nem tudtunk meg róla, mindössze annyit, hogy túlságosan nyugodt kutyus. Amikor lejárt a karanténideje, akkor a menhely egyik udvarába került a többi öreg kutya közé, és itt jól is érezte magát, azonban pár nap múlva már állatorvosunknál volt, aki megállapította, hogy nagyon vérszegény, és vérátömlesztésre van szüksége, amit ott azon nyomban meg is kapott. Úgy tűnt, mintha hirtelen, nagy mennyiségű vért veszített volna, csakhogy ennek semmi nyoma nem volt. A vérátömlesztés után azonban új erőre kapott, vidám és pozitív kutyává vált, és abban reménykedtünk, hogy ez átmeneti gond volt. Az étvágya is elkezdett nőni, ami rá is fért, ugyanis semmi izom, semmi hús nem volt rajta. Az előkészítőbe került, ahol úgy tűnt, hogy kezd magára találni. Étvágya egyre jobb lett, ahogy a hangulata is. Egy picit az aggasztott minket, hogy hiába a jó étvágy, mégsem gyarapszik, így újabb vizsgálat várt rá, de betegségnek nem találták nyomát, mindössze a vérszegénységnek, ami várhatóan rendeződni fog az étvágyának köszönhetően.