Kutyás történések 2016. nov. 28. - dec. 4.

Kidobott kölykök

A héten rengeteg olyan esemény történt, ami alkalmas lenne arra, hogy hosszabban, egy blog bevezetőjeként bemutassam.

Tulajdonképpen a történetek nem mások, mint a magyar állattartási kultúra hús-vér példái. Gandhi egyszer azt mondta, hogy a nemzet milyensége abban mutatkozik meg, ahogyan az állatokkal bánik. Teljesen egyetértek a mondandójával, de vajon ez egyetlen emberre kivetítve is így van?

Előfordulnak élethelyzetek, amikor az embernek nincs más választása, és az szolgálja a kutya érdekét, ha menhelyre kerül. De az ilyenek száma nagyon csekély. Az esetek legnagyobb százalékában megunt használat cikként, örökölt lomként adják le a kutyákat. "Nem tudom" magammal vinni, megtartani, kezelni a viselkedésproblémáját. Pedig valójában nem akarom.

Kutyás történések 2016. nov. 21-27.

Ali

A heti bevezetőmben Alit, a domaszéki nehézfiút szeretném bemutatni, vagyis inkább beszámolni arról, hogy melyen változások következtek be az életében.

Cicás történések 2016. okt. 10-16.

Tenki

Beköszöntött a hideg és ezzel együtt a még hidegebb éjszakák. Ezért elindult a fűtés szezon cicalakban. Az örökbefogadó konténer lakói napközben még kijárnak ugrabugrálni és vigadozni a kifutóra, de délután becsukódik az ablak és élvezhetik a radiátor melegét. Míg a karantén lakók és a FIV avagy Felv pozitív cicáink lakta épületben először a kazán kitisztítására, elkorrodált részeinek kicserélésére került sor. A radiátorok is légtelenítve lettek, por és szőrmentesítve. Ez főleg a konyha részben volt fontos, hisz az a fűtőtest felett van Tenki bázisa. Az ablak könyöklő az ő birodalma, onnan tartja szemmel az öreg kutyák udvarát és hangos köszöntéssel üdvözöl minden arra járó embert. Most is "segítő szándékkal" felügyelte a szösztelenítést, kis mancsával halászta ki a rések közé akadt bolyhokat. Imád a figyelem középpontjában lenni! Róla aztán mindent el lehet mondani, de hogy tapintatos lenne, nah azt már nem! Minden érte van, róla szól, neki készül és csak miatta történik. Tenki karakán jellem, ám az emberek társaságát nagyon igényli. Sokat bohóckodik, jókat lehet rajta nevetni, emellett dorombol ha ránéznek, a simogatástól pedig egyszerűen elveti magát, hempergőzik, felpattan és odabújik, majd megint elveti magát... Közben Gléda a konyhapulton ücsörög, várva hogy Tenki kitombolja magát és esélyt kapjanak a többiek is egy kis simogatásra, mivel a nagy úr nem viseli el ha mással van foglalatoskodva nem pedig vele. Béci túl jóindulatú és naiv, mindig bepróbálkozik, meghúzza magát az ember lábánál, nekidőlve várja a lopott simogatásokat. Majd amint Tenki túlbuzgósága lecsillapodik, kerülnek ők reflektorfénybe és mindenki megkapja a neki kijáró figyelmet és törődést.

Kutyás történések 2016. nov. 14-20.

Misi-Mókus új otthonában

A heti blogot ezúttal másodkézből tudom írni, vagyis munkatársaim eseménybeszámolóit, gondolatait vetem virtuális papírra, hiszen jómagam egy kiránduláson voltam Ausztriában. Nem teljesen magán jellegű kirándulás volt, hanem partnerszervezetünknél tettem látogatást, valamint régi, örökbefogadott kutyusainkat látogathattam meg. Ausztria gyönyörű, és hatalmas, az ottani emberek nagyon vendégszeretőek, főleg így, hogy tudták, mostani kedvencük átmeneti "gazdája" voltam, amikor még a menhelyen éltek. Tele volt mindenki élményekkel, beszámolókkal, és mindenhol marasztaltak, így olyan sok kutyát nem tudtunk meglátogatni, ahányat szerettünk volna. A gazdik kedvessége mellett hatalmas kontrasztot jelentett, hogy a mi egykori bűbájos kutyáink igazi pökhendi ebekké nőtték ki magukat, és szívszakadva ugyan, de tudomásul vettem, ők nem emlékeznek. Rengeteg inger, élmény éri őket, és azt szokták mondani, hogy az igazán boldog kutya elfelejti a múltját. Ha ez így van, akkor igazán boldog kutyákat láttam. Mindegyikük, kivétel nélkül a gazdi szeme fénye, és a gazdi nem győzött hálálkodni a csodálatos kutyákért. Ők pedig a kanapéról, a fűtött lakásból néztek büszkén körbe, mintha oda is születtek volna. Ebből a méltóságteljes pózból egyedül gazdijaik hívó szava tudta őket kizökkenteni, akinek minden szavát isszák, és rohannak oda. Ami azonban a leginkább megkapó volt a látogatásban az az, hogy olyannak fogadta el mindenki a kutyáját, amilyen. Nem akarta megváltoztatni, nem akarta belőle a nem tetsző viselkedést "kinevelni". Ha valaki barátkozott idegenekkel, akkor azért szerették, ha nem, akkor azért. Ha kedve volt a kutyának, akkor elvonulhatott, a fő szempont az ő kényelme, és nem a gazdi vendégei voltak. Ha valaki szeretett túrázni, akkor az túrázhatott, ha valaki lustább volt, akkor kedvére heverészhetett. Nem láttam jutalomfalatért bármire kész kutyákat, akik mindenféle trükkel örvendeztetik meg a vendéget. Csak egyszerű kutyákat, akik azért könnyen kezelhetőek, mert odavannak a gazdiért, és a kedvében szeretnének járni. Csodálatos, bizalomra épülő ízig-vérig kutya-ember kapcsolatot láttam, a teljes valójában, belülről, ahogyan a hétköznapjaikat élik.

Adminisztrátor's picture

Állatok Karácsonya a Dóm téren

Részletes program

Állatok Karácsonya a Dóm téren 10-19 óra között.

Minden kedves állatbarát, támogató karácsonyi ajándékait várják az önkénteseink a Tappancs standnál.

Programok

10:30-tól Totyogó futam
12:00-tól Kutyás bemutatók
14:30-tól Rajzverseny eredményhirdetés
16:30-tól Hestia Tűztánc Show
17:30-tól Kutyás felvonulás
18:30-tól Tombola

Egész nap:

Közös fotózás a Mikulással

Örökbefogadás

Kutyás történések 2016. nov. 7-13.

Bora beérkezésekor

Nem is tudom hogyan kezdjen neki a mostani bevezetőmnek, hiszen a blog képe azt hiszem árulkodó.

Elmondja, hogy sokszor milyen lelki állapotba kerülnek hozzánk a kutyák, és kezdünk a nulláról felépíteni velük egy normális életet. A menhely nem rehabilitációs központ, mégis nagyon gyakran keresnek meg minket, hogy segítsünk, mert a kutya kezelhetetlen, és nem kívánnak vele többé együtt élni. Leadják, és a probléma megoldódik. Többé talán nem is beszélnek róla. Legtöbbször persze egy szép kabátot, kedves körítést is tartalmaz a történet költözésről, betegségről, megváltozott körülményekről. Egy részük igaz, más részük csak kifogás. Borát például költözés miatt adták le, egyedül a gazdáját tűrte meg maga mellett. Hogy min változtatott a költözés egyik helyről a másikra, azt nem értem, de azt hiszem nem is lényeges. Mellesleg értesültünk arról is, hogy Bora nem túl barátságos. Erről a tényről legtöbbször a leadás előtti percekben szoktunk értesülni, pedig semmilyen hátrányos megkülönböztetésben nem részesülnek az ilyen kutyák a várólistán.

Cicás történések 2016. okt. 3-9.

Gondosan elhelyezett csomag a menhely előtt

Egész sikeres hetet tudhatunk magunk mögött ennyi rossz esemény után. A hétvégén érkezett anya-kölyke páros a parazitamentesítésen átesett. Pamiból, a kis cicóból legalább 10 mini kullancsot távolítottam el. Ezt leszámítva úgy tűnik jól van, egy hajszálnyit oldódott is. Állandóan anyja, Pilla közelében van, vele játszik, rajta alszik és ugyanabból a tálból hajlandó csak enni, amelyből anyja is.

Érdekes egybeesésnek tekinthető, hogy hétfőn egy férfi keresett fel telefonon azzal, hogy lenne egy anyamacskája két kölyökkel, akiktől azonnali hatállyal meg akar válni, hisz költözik. Mivel a várólista nem volt opció, ezért "finoman" kinyomta a telefont. Szerda reggel kollégáim a menhely ellenőrzésekkor észrevették, hogy a nagykapuban van valami. Mint a fotó is mutatja, gondos kezek által burkolt doboz tetején nehezék és egy zsák táp. Mivel nem tudták mire számíthatnak, ezért felnyitották a doboz tetejét, hogy belekukkantsanak, erre egy kis vörös szőrcsomó kiugrott és eszeveszett menekülésbe fogott, az erdő mélyéig meg sem állt. Azonnal besiettek a csomaggal és előkészítettek egy helyet a nem várt lakóknak. Egy teknőctarka, nyugodt ám kissé zavarodott anyamacska és egy vérmes, riadt fekete kölyök került elő. Hát igen, egy anyamacska és két kölyke... Az anya is fiatal, ez lehet az első fialása. A Nimfa névvel ruháztuk fel, a kölyök pedig Nimród nevet kapta.

Kutyás történések 2016. okt. 31. - nov. 6.

Bari Németországban

A hideg közeledtével egyre többen osztanak meg fázós, didergős képeket kutyákról, akiket belepett a hó. Szívhez szóló idézetekkel próbálják felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a kutyák is fáznak. A napokban már az interneten keringett egy fotó az első áldozatok egyikéről: egy apró testű kutya lánccal a nyakában, megfagyva a kutyaházban.

Szomorú dolgok ezek, de sajnos nagyon is valósak. A kutyák válogatott kegyetlenkedésnek vannak kitéve, mégsem kap szinte senki sem példa értékű büntetést. Akkor mit is várhatnánk azoktól az esetektől, ahol a kutya láncon, dideregve várja a tél végét? A gyakorlat még mindig azt mutatja, hogy nem tilos a kutyát láncon tartani, arra pedig már végképp nem kötelezhető senki, hogy megossza az otthonát, a szobáját, esetleg az ágyát a kutyájával. A mostani blogom nem azokhoz szól, akik beengedik a kutyát a házba, a garázsba, vagy a meleg helyre, hanem azoknak, akik nem. Akik talán nem is olvassák a blogot. De talán azok számára is van benne hasznos tanács, akik beengedik a kutyákat, de fontos számukra, hogy amikor a kutya kint van, akkor se kelljen nélkülöznie a kellemes meleget.

Cicás történések 2016. szept. 26. - okt. 2.

Ozirisz

Úgy szeretnék csak jó hírrel szolgálni, ám ez most sem fog bekövetkezni. Többször neki ugrottam a heti beszámolónak, ám az első közlendőm miatt mindig eltörött a mécses. Mélységesen mély szívfájdalommal kezdem soraimat, de megpróbálom rövidre zárni és nem lelkizni hozzá. A vasárnapi nagy összebújásnál mindketten sejtettük, hogy eljött az idő. Pong reggelre átlépett a szivárványhídon. Hosszas betegeskedése után megnyugvásra lelt, már csak Nekem kell túllendülnöm rajta, de ez nem rólam szól...

Anno jobb időket látott Ozirisz csatlakozott csapatunkhoz. Őt tenyészetből vásárolták, nagy kedvenc volt, míg meg nem született a család gyermeke, akire féltékennyé vált. Hiába foglalkoztak vele, besértődve olyan dolgokat művelt amivel már nem tudtak együtt élni. Ozi elkerült a "konkurencia" nagyszüleihez, de ott a kutyák miatt nem tudott beilleszkedni, így jobbnak látták ha új család után néz. Ozírisz egyedüli hibája, hogy ragaszkodott a jól megszokott kényelemhez és nyugalomhoz. Ezt leszámítva nagyon barátságos, gyorsan elfogadta az új helyzetet, bekuckózott a helyére. Az étvágya jó és a szobatisztaságával sincs semmiféle probléma.

Kutyás történések 2016. okt. 24-30.

Valter

Igazán nagy felüdülést jelentett a hétvégén beérkezett Valter gazdijának emberséges hozzáállása a menhelyi szabályokhoz. A heti bevezetőm szóljon hát Valter és gazdija történetéről.

Péntek későn este csörgött a várólistás telefon, kutyát találtak az utcán, aki Valter névre hallgat, volt Tappancsos kutya volt. Éjszakára a megtalálónál maradt, majd reggel elindult érte a menhelyi autó. Gazdája hamarosan jelentkezett is érte, megszökött otthonról, amíg ő távol volt.

Search

Languages

Who's online

There are currently 0 users and 209 guests online.

Syndicate

Recent comments

We are presented

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube