Cicás történések 2016. dec. 12-25.

Cakkos

Az új beköltözött cicák, Cédrus és Cakkos vegyes érzelmekkel fordulnak az ideiglenes "otthonuk" felé. Mindketten kijönnek a kuckóból ha nyílik az ajtó, Cédrus kaja előtti simogatásért, Cakkos pedig azért, hogy rám fújkáljon, majd teletömje a pocakját. Ez is valami, hogy nem retteg és meresztgeti a szemeit ha bent ténykedek, hanem kint kell kerülgetni a morcos kamaszt. Érdeklődésnek könyvelem el a kijöttét, centiről centire haladunk a kapcsolat kialakításában. Idővel felveszi a bent lakók ritmusát, mindig árgus szemmel figyeli anyja, vagy a szomszédok simogatásával töltött időt. Mintha nem értené mi történik és miért jó az, mikor ő úgy is jól van, hogy nem enged magához közel senkit.

Ivartalanításra utazott Makóra, dr. Sebő Ottó rendelőjébe Sziporka. Olyan törékeny a szentem, olyan kicsi, viszont elérte azt a kort, hogy átessen a műtéten. Az aprócska méretét látva Doktor Úr elmosolyodva mondta, hogy ő ekkorka, el kell fogadni. A műtét után nehezen akart magához térni. Szinte félálomban rótta a köröket, bement a kuckójába, kijött, ment, eldőlt, felállt, vissza bebújt. Hiába próbáltam terelgetni, pihenjen még, amíg lendületben volt addig rendületlenül ment. Másnap étvágytalan, bágyadt volt, egész annyira hogy ki sem akart jönni a fekhelyéről. Külön lett kínálva finom falatokkal de semmi reakció. Úgyhogy Calo-Pet pasztát, táplálékkiegészítőt kapott, mert üres pocakkal nem lehet erőre kapni.

Kutyás történések 2017. jan. 2-8.

Dzsudi

A heti bevezetőm egy 14 éves kutyáról szól, akit már említettem pár alkalommal a blogomban. Az ő neve Dzsudi, és nem tartozik az egyszerű esetek közé. A gazdája halála miatt került a menhelyre, de az örökösök már akkor figyelmeztettek, hogy miniatűr termete ellenére igazi méregzsák, aki minden előzetes figyelmeztetés nélkül olyat mar ez ember kezébe, hogy a csillagokat látja. Behozatalakor egy pokróccal letakarták a kis agresszort. Világ életében egyedül élt egy udvaron, nem volt semmije, de ő mégis azt hitte, hogy minden az övé. Teremtett magának egy pici világot, ahol ő a minden,és eszerint élt. Nem tudom, hogy idős gazdái valaha megsimogatták-e, de az biztos, hogy egyáltalán nem igényelte az emberi érintést, illetve nem is tűrte. Kutyával sohasem találkozott, így más kutyákkal a viszonya ugyanolyan, mint az emberekkel. Dzsudi egyáltalán nem barátkozott, de abban biztosak voltunk, hogy valamit nagyon szeret: a hasát és önmagát, így finom falatokon keresztül kezdtünk el barátkozni, majd lassacskán hozzáérni, persze fenyített is minket minden alkalommal. Aztán szép lassan elkezdett csóválni, hiszen tudta, hogy jön a nasi. Az érintést is kezdte megszokni, mitöbb, alkalmanként még igényelte is. Úgy döntöttünk, hogy az előkészítőben tudjuk a legjobban felügyelni őt, és hozzászoktatni más kutyákhoz, valamint idegen emberekhez.

Cicás történések 2016. nov. 28. - dec. 11.

Nicyke

Napok óta fel-felbukkant a környéken egy árnyékként suhanó fekete-fehér macska. Egyik reggel kétségbeesett nyávogásba kezdett a tápos konténer alatt. Ezermesterünk, Gábor azonnal értesített és ahogy leguggoltam, hogy szemügyre vegyem kilétét, azonnal az ölembe ugrott ez a törékeny állat. Kifejlett macska lévén alig ütötte meg az egy kilót, a lába még így is épphogy meg tudta tartani a pehelysúlyát. Minden csontja rezgett és nem csak a hideg miatt... Felvettem és intenzív dorombolásba kezdett. Karomban vittem át a kutyák között, mozdulni sem akart a kabát melegéből, csak bújt és dörmögött. Majd kapott egy ketrecet a nem várt jövevény, valamint nevet is. Egy támogatónk kérte, hogy a következő cicát Nicykének nevezzük el. Mivel nőstény cicáról lévén szó, eleget is tettünk ennek a kérésnek. Nicyke elmondhatatlanul hálás cica, de annyira vékony szegénykém... Többször kap nedves ételt, mivel elég foghíjas, de csak egy evőkanállal mindig. Meg is eszi bőszen, sőt enne még, de Isten tudja mióta nem látott ételt. És még azt mondják, hogy a macska jól el van kint, feltalálja magát, keres magának étket, vadásszon egérre.... Itt van rá az élő példa, hogy nekik is ugyanúgy szükségük van a gondoskodásra, a melegre, a szeretetről meg ne is beszéljek! Na, de most minden adott, hogy a cingár lábú, áramvonalas cicuka összekapja magát.

Kutyás történések 2016. dec. 26. - 2017. jan. 1.

Morzsa

Őszintén megmondom féltem a Karácsony utáni héttől. A menhelyet ugyan alig keresték meg olyan családok, akik ajándékba szerettek volna kiskutyát vagy kiscicát adni, de biztos vagyok benne, hogy mégis sokan tettek így, és találtak is. Mi nem adunk örökbe ajándéknak kutyát, cicát, illetve bérelni sincs lehetősége senkinek sem. Az utóbbi időben sok helyről hallom, hogy már vannak "bérelhető" kölykök Karácsonyra. Azon családok, akiknek nincs lehetősége kutyát tartani, hazavihetnek egy hétre egy kölyköt. Ha a kutya szemszögéből nézzük, akkor ez egy végtelenül szomorú történet, hiszen amikor már kezdi azt hinni, hogy tartozik valakikhez, akkor újra menhelyen találja magát.

Rengeteg, magát tenyésztőnek valló szaporító "tudatosan" készül az ünnepekre, hogy a pici kölykök akkorra a fa alá kerüljenek. 5-6 hetesen, oltás nélkül, úgy hogy még az anyakutya mellett van a helye. Aztán a cuki kis beagle vagy yorki jó esetben túléli parvó nélkül, és néhány szerencsés kölyök valóban jó gazdit talál, de a többség sajnos pár év múlva már csak az udvarról szemlélheti a karácsonyfát, vagy még azt sem, hiszen megunt kutyaként a menhelyen végzi.

Cicás történések 2016. nov. 14-27.

Csipisz

Csipisz amióta bekerült anyjával Csillámmal, mindig a háttérben húzza meg magát. Mivel Lili felkerült a helyére, az ideiglenesen neki felállított ketrec üresen maradt. Arra a döntésre jutottam, hogy külön választom őket, ezért Csipiszke átköltözött. Csillám sokat fegyelmezte a fiát, nem hagyta érvényesülni. Ha elkapta a játék szele, a nyugodt anya rövid ideig bírta, majd adott egy fülest a kamasznak, hogy csillapodjanak a kedélyek. Na, ezzel nyertem egy plusz pontot nála, a távolságtartó cirmos önfeledten ugrándozott egy plüss macit gyömöszölve, majd nap végén megejtette az első dorombolását is hálaképpen. Ezzel napról napra jobb lett a kapcsolatunk is, már egyre többet hagyta magát simogatni. A farkincája tövének vakarászása közben eldobta magát és önelégülten hempergőzött.

A szomszéd kennelben anyja ráncai is kisimultak. Ő eddig is nagyon bújós cica volt, de most élvezi, hogy minden figyelem rá irányul és nem kell osztoznia benne senkivel sem.

Kutyás történések 2016. dec. 19-25.

Cinciri

A blogom bevezetője egy nem mindennapi, feldolgozhatatlan eseményt mutat be, ami ezen a héten a mi menhelyünkön történt meg.

Egy ideje már feszengek, és nem vagyok nyugodt. Épp a napokban említettem, hogy a szocializálatlan bull típusú kutyák lassan ellepik a menhelyet, az utcákat, az erdőket, és sajnos sokak úgy kerülnek idegen helyre, hogy a szocializáció legapróbb morzsáit sem kapták meg. Tenyésztésük célja hajdanán az egymás, és más állatok elleni harc volt életre, halálra. Megfelelő, hozzájuk értő gazdik kezében egy hálás, hűséges, barátságos kutya válik belőlük, ha időben megkezdődik a szocializáció és nem használják őket más célokra.

Nem a fajta ellenbeszélek, hanem a féktelen szaporítók ellen, akik kihasználják, hogy napjaink státuszszimbólumai ezek a kutyák! Labilis idegrendszerű, kiegyensúlyozatlan kutyákat pároztatnak, gyakran apja-lánya keresztezés utódainak keresnek 10- 15 ezer forintért gazdát, hogy aztán a rossz idegrendszerű kutyák pár év alatt elárasszák az egész megyét, országot. Ezek a kutyák sajnos nagyon veszélyesek tudnak lenni a környezetükre: prédának nézik a másik kutyát, a többi állatot, és nem egyszer a gyerekeket is, holott évekig problémamentesen éltek együtt. Kiváló fizikai adottságuknak köszönhetően úgy másznak át a kerítésen akár egy macska, hihetetlen magasságokba képesek ugrani is, de fizikai erejüknek köszönhetően bármit szét is tudnak szedni: szökésbiztos kerítést, kennelt.

Kutyás történések 2016. dec. 12-18.

Pedró

A már-már szokásos bevezetőm ezúttal lemarad a blog elejéről, hiszen ismét annyi minden történt a héten a menhelyen, mint egy filmben. Tele sírással, nevetéssel, izgalmakkal, fordulatokkal. Fogadják szeretettel!

Hétfő

Cicás történések 2016. okt. 31. - nov. 13.

Nimród

Bizakodóan indult a hét eleje, hiszen Lili és Úrfi állva fogadott a helyükön. Úrfi elvétve csinált már ilyet, ám Lili fennakadása óta most láttam őt teljes mivoltában először. Van hogy elcsuklik, rövid ideig tud még menni vagy ácsorogni, de ez meglepően gyors javulás.

Látogatók érkeztek ki cicázni. Nagy volt az ováció és az érdeklődés többük részéről, mindenki aki erre igényt szokott tartani, igyekezett kivenné a részét a közös mókázásból. Kellemes időtöltés volt ez a cicáknak is és a látogatóknak is. Köszönjük szépen!

Kutyás történések 2016. dec. 5-11.

Sziporka, Csuporka és Puszedli

Múlt heti blogomban pálcát törtem a magyar állattartási kutúra feje felett, de ha lehet, akkor most még mélyebbre ásta magát a szemben ez a bizonyos kultúra. Kétségbeesett telefon érkezett a szomszédos Dócról, ahol három kölyökkutyát találtak egy tanya melletti erdőben, a fagyban, egy szatyorba rakva. Mit kölyökkutyát, újszülötteket!

Már az is csodával határos hogy éltek, amikor megtalálták őket. Vélhetően nem túl sok idő telt el a megtalálás és kirakás között. Az újszülöttek átfagyva érkeztek a menhelyre, ami alaposan felborította a menhely életét, hiszen ez azt jelenti, hogy valakinek/valakiknek fel kell ajánlania az összes szabadidejét, hogy a kiskutyákat ápolja, mindemellett pedig ugyanúgy dolgozni is kell.

Cicás történések 2016. okt. 17-30.

Huszár

A múlt hétvégére bágyadttá, étvágytalanná vált Nikola dr. Farkas Attilához utazott reggel. A vöröske elég sok időt töltött a szabadban, magára utalva, vélhetően étlen-szomjan ahhoz, hogy áthűljön. A tünetek most ütköztek ki rajta, náthás. Adag szuri, gyógyszerek, táplálékkiegészítő paszta, mivel nem igen eszik. Ezzel elvoltunk pár napot, csütörtökön önállóan evett, jóízűen, sokat. A köhögése is csillapodott, erős a kicsike, gyorsan túl lesz rajta.

A cicalak nagyszobájában egy kedves jelenségre lettem figyelmes. A kanapén fogadott Levendula és Huszár egymás mellé gömbölyödve, és Levendula a kandúr tisztogatásával foglalatoskodott. Majd lejöttek reggelizni, akkor is sülve-főve együtt mozogtak, minden adandó alkalmat kihasználtak hogy összedugják a fejüket. Mintha Levendula gyermekéül fogadta volna Huszárt, oly bensőséges lett a kapcsolatuk. És nem csak most, minden alkalommal mikor közöttük mozogtam ugyanezt a meghittséget tapasztaltam kettejüknél. Huszár mindig is próbált valakihez kötődni. 2 hónapos kora óta bent van a menhelyen, bűne hogy cica lévén tart az idegenektől. Ám ha bizalmába fogadja az embert, amihez csak annyi elég, hogy pár alkalommal találkozzanak és figyelemmel legyenek felé, meghálálja. Gondolhatnánk azt, hogy a ragaszkodását szintén bent ragadt Hetyke testvérével osztja meg, de vele csak a játék idejét tölti. Hetyi annyira nem igényli azt, hogy állandóan az arcában legyen egy másik cica, még ha az a fivére is. Ő inkább magányos harcos típus, aki elviseli a többi cica társaságát, fogózni jó velük, de egyedül is jól érzi magát. Azért néha megesik, hogy szieszta időben ha valaki betársul mellé a kosarába, nem veti meg a puha ágymelegítőt.

Search

Languages

Who's online

There are currently 0 users and 177 guests online.

Syndicate

Recent comments

We are presented

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube