Kutyás történések 2017. márc. 6-12.

Beni

Keserűen, kicsit megfáradva kezdek neki a bevezetőmnek. Kicsit ugrálok a jelen és múlt között, de azt gondolom, hogy így kaphatnak pontos képet arról, hogy milyen nehéz helyzetben vagyunk néha. Múlt héten érkezett hozzánk Béni Szatymazról, aki egy hófehér szőrmók. Oltás és mikrochip híján a veszettségi megfigyelés után gazdikeresésbe kezdtünk volna, majd folytattuk volna az oltási sorozatot, valamint az ivartalanítást, de nem így történt. Jelentkezett Béni családja, akik haza akarták őt vinni, azonnal. Ez persze nem lehetséges a megfigyelés miatt, így gazdijelöltnek vettem fel őket, de felhívtam a figyelmüket, hogy Béniben nincsen mikrochip, de hamarosan lesz, és jelenleg az alapítványunk gondozásában álló kutyáknak mi keresünk gazdit. Ebben a pillanatban a kapcsolatom a telefonálóval más dimenzióba került, hiszen ellent mondtam neki,és bizonyára ezt nem szokta meg. Később megjelentek a menhelyen is, ahol nyomatékosították örökbefogadási szándékukat, sőt már-már megfenyegettek, hogy ügyvédhez fordulnak, mert tehetősek. Tökéletesen tisztában voltak a törvény adta kiskapukkal, mint ahogy azzal is, hogy mikrochip nem igazol tulajdonjogot, és két tanú, vagy pár fénykép elég ahhoz, hogy mint tulajdonosok igényt tartsanak a kutyára.

Kutyás történések 2017. febr. 27. - márc. 5.

Piszpesz

Keresem a megfelelő szavakat a bevezetőmhöz. Nem tudom, hogy a történetben szereplő gazda bűnös-e, avagy áldozat, esetleg egyik sem? Nem az én dolgom eldönteni, hiszen mindenki hibázhat, a baj mindössze az, hogy rengeteg hasonló sorsú kutya él itthon, és ezekben a történetben a legnagyobb áldozatok mindig ők.

A történetem egyik szereplője Piszpesz, az idős anyakutya, aki láncon töltötte életét, de néha elszabadult - állítólag életében egyszer -, és tavaly vemhes is lett. Ki tudja hány kölyköt hozott világra a szatymazi öreg tanyán, ahol gazdájával élt, de három maradt életben. A gazdi idős, beteg, szellemileg is, fizikailag is korlátozott. Hozzá gondozó rendszeresen jár, ő intézte a segítségkérést is, hiszen nem tudott a négy kutyáról gondoskodni a néni. Sorra kerültek a várólistán, egy menhelyi munkatársam ment ki értük. A kutyák láncon várták, hogy az autóba kerülhessenek, és ez a lánc szabott annak gátat, hogy elmeneküljenek: Piszpesz kölykei rettegnek mindenkitől, saját gazdájukat sem ismerik. Kölyökként került a nadrágszíj a nyakukba, azóta szépen belenőttek, sőt már túl is nőtték, így nyakuk kicsit megduzzadt, felkopaszodott. Az idős néni nehezen, de boldogan mondott le a kutyákról, hiszen már nem neki való ez, belátta. Közben a 8 hónapos kölykök egymás után az autóba kerültek, mindannyian visítva, kapkodva, végül az anyakutya is, ő együttműködő volt. Nem az első eset, de vélhetően nem is az utolsó, hogy szocializálatlan kölykök tucatját kell menteni egy környező tanyáról, de embert próbáló feladat. Az idős gazda szerette a maga furcsa módján a kutyákat, és ragaszkodott is hozzájuk. Nem értette, hogy miért baj az, amit tesz. És én szentül hiszem, hogy igyekezett jó gazdájuk lenni, és azt gondolta, sikerült is. Amikor megkérdeztük, hogy mi a kölykök neve, nem tudott válaszolni. Nincs nevük. Csak egyszerűen kutya.

Kutyás történések 2017. febr. 20-26.

Zákány

Nagyon nehezen szántam rá magam a heti bevezetőm megírására. Ha lehet ilyet mondani, akkor a menhelyen könnyebben feldolgozzuk egy fiatal kutya halálát, mint egy öregét, aki évekig velünk élt. Talán azért, mert mindannyian tudjuk, hogy a kölykökre ezernyi veszély leselkedik, és anya nélkül, vagy legyengült anyával sokkal nehezebb túlélni. Lehet, hogy ez furcsa az olvasók számára, de emberek vagyunk, nehezebben engedjük el azt, akit jobban ismertünk. A kölykök kevés időt töltenek viszonylag a menhelyen, és nincs mód egyenként megismerni őket. Kedvesek, hevesek, aranyosak, de sokszor "elvesznek" a kölykös kennelben, hiszen verseny van a figyelemért. Felnőttek esetében ez más, ők általában tovább, vagy életük végéig maradnak, érettek, érzékenyebben kommunikálnak. Kevesebben vannak egy kennelben, sokat tapasztaltak, nagy barátságok, szoros szövetségek köttetnek kutya és gondozó között. Aztán van az úgy, hogy néha haza kell vinni egy-egy almot, és néhány nap, vagy hét alatt az ember jobban megismeri ezeket a kölyköket, és közelebb állnak a szívéhez, mint a többiek. Nem azért, mert ők aranyosabbak, szebbek, vagy különlegesebbek, mint a többi. Pont ugyanolyanok, csak éppen több időt töltünk velük, mert erre volt szükségük.

Kutyás történések 2017. febr. 13-19.

Gombóc

Ami a kullancsokat, bolhákat, szúnyogokat, és egyéb szemtelenkedő élőlényeket illeti már támadnak is. A héten Gombócnak gyűlt meg a baja a bolhaekcémával. A bolhaekcéma egy igen heves allergiás reakció, amit a bolha nyálára ad a szervezet. Mindössze egyetlen bolha jelenléte elég ahhoz, hogy valakinél kiváltsa az allergiás reakciót. Ez az allergia elég gyakori, és ha elhanyagolják, akkor nagyon súlyos bőrtüneteket lépes okozni: a kutya rágcsálja magát, ezért a szőre töredezett lesz, kihullik, bepirosodik, váladékozik. A kutya szemlátomást beteg lesz, de ez csak az elhanyagolt esetekre vonatkozik. Normális esetben egy piros kör alakú folt jelzi, hogy a kutya allergiás. Ilyenkor könnyű még cselekedni.

A bolhaekcémás kutyák egyébként teljesen normális életet élnek, mindössze fokozott felügyeletet igényelnek, és ha jelentkezik egy tünet, akkor azonnali kezelést. Az első tünet, hogy a kutya nyalja magát, és teljesen lenyalja a szőrt, bőre egyetlen pontban pirossá válik. Amikor ezt megláttuk Gombócon, akkor jött az igazi küzdelem: a sebet fertőtleníteni, ápolni kell, illetve egy gallért is akartunk Gombócra tenni, hogy ne nyalja le a sebről a gyógyszert. A sebkezelés könnyen ment, habár Gombóc azért nem egy egyszerűen kezelhető kutya, de mindent simán megoldottunk. A probléma a gallér felrakásánál kezdődött,

Adminisztrátor's picture

Itt a tavasz, itt a kullancsszezon

kullancs

A kutyák babesiosisát okozó Babesia canis nevű egysejtű parazitát a Dermacentor reticulatus kullancsfaj terjeszti. A kullancscsípéssel a kutyák, rókák szervezetébe kerülő Babesiák a vörösvérsejtekben kezdenek szaporodni. Egy idő után a vörösvérsejtek szétesését okozzák, melynek következtében a vér oxigénszállító képessége csökken, a kiszabaduló vérfesték pedig a hajszálerekben rakódik le, eltömítve például a vese és a máj kapillárisait.

Cicás történések 2017. jan. 23. - febr. 5.

Cédrus

Mivel Peppi és Panda uralták eddig a legnagyobb ketrecet, az ő felköltözésükkel megüresedett a hely. Alapos átsuvickolás után a legnagyobb macsek, Lurkó vette birtokba. Neki aztán teljesen mindegy volt hol az új otthona, csak legyen vele a párnája, amit dagasztani tud. Szemrebbenés nélkül folytatta tovább szokásos kis dolgait, végül is ebben a korban már hova a nagy kapkodás és idegeskedés...

Közben a kicsikkel, Pandával és Peppivel akkorát fordult a világ! Amíg nem azonosítják be ki jött, addig az asztal alól lesnek, de ha ismerős arcot látnak, már pattognak ki, cincogi hangukon mesélnek sokat és közben ledörzsölik a nadrág szárát, úgy hízelkednek. Peppi új hóbortja az alomtálcába hempergőzés... Alig várja, hogy kitakarítsam, majd feltöltsem frissel és már vetődik bele. Ez az instant hátmasszázs annyira bejött neki, térül-fordul és mindig ott köt ki, pocakot villogtatva erőteljes dorombolás közepette.

Utcamacska beszámoló: 2017. febr. hó

Misi és Mofi

Február hónapban sem tétlenkedtünk, a hónapot rögtön három, a Lövölde utcában etetett cica ivartalaníttatásával kezdtük, amelynek lebonyolításában Gabi önkéntesünk segédkezett. Ezeket a cicákat egy kedves idős házaspár eteti, de féltek, hogy a létszám idén tavasszal jelentősen megnő, ha a két nőstény cica lefial. Nagyon jól tették, hogy még most, amikor a létszám kezelhető és a cicák még szelídek (később sokszor a mama már csak 6-8 hetes korban hozza elő a kölyköket a rejtekhelyükről, amikor már nem kézhez szokottak és akiket pár hónap múlva már csak csapdázni lehetett volna) kértek tőlünk segítséget. Idén tavasszal már itt sem fog felesleges szaporulat a világra jönni.

A legnagyobb mínuszokban kétségbeesett nyávogással kért segítséget egyik éjszaka egy szürke-fehér cicus a Kereszttöltés utcában, aki biztosan lakásban élt korábban, mert ápolt volt és teljesen szelíd. Mivel eredeti gazdája nem jelentkezett érte, ezért megtörtént az ivartalanítása és jó hír, hogy úgy tűnik megtalálói végleg befogadták.

Kutyás történések 2017. febr. 6-12.

Csoma

Megjelentek a tavasz első hírhozói, a csicsergő madarak, a pár órás napsütés, ami segíti a télen kifáradt szervezetet egy kicsit feltöltődni. Sajnos azonban a tavasz nem minden üdvöskéje ennyire örvendetes. Bizony lassan megjelenik az utóbbi pár évben oly ádáz ellenséggé vált szúnyogok hordája is. Többször volt már téma a blogomban, de gyanítom, hogy nem utoljára, a szívférgesség, ami a fertőzött szúnyogok csípésével terjed, így nem mehetek el szó nélkül mellette. Az csak hiú ábránd, hogy a lakásban tartott kutyákat a szúnyogháló megóvja a csípéstől, hiszen ennek ellenére a szúnyogok bejuthatnak a lakásba, vagy a séta alkalmával is támadhatnak. A hosszú szőrű kutyák sincsenek biztonságban, hiszen az orrukat, fülüket nekik is ugyanúgy megcsíphetik.

Cicás történések 2017. jan. 9-22.

Sáfrány

p>Hétfőn egy nagy rakomány alutálcás élelem érkezett a cicák és kutyák számára. A felajánlást és a kiszállítás levezénylését nagyon szépen köszönjük! Nekünk már csak annyi dolgunk volt vele, hogy biztonságba helyezzük az adományt, még mielőtt a rossz időben sérülnek a dobozok. A cicák nagyon örültek a változatosságnak, a kutyák nem különben! Mi gondozók pedig annak, hogy elégedetten falatoznak védenceink.

Közben a napokban hűtőláda kipakolás miatt egy adag fagyasztott húst hozott ki egy kedves hölgy, ami között nagy mennyiségű hal volt. Mivel az üstben a többi husival együtt nem lehet megfőzni a szálkák miatt, ezért előkerült a nagy fazék és dolgozók melegedőjében lévő kályhán főtt a hal a cicáknak. Amint hűlt kicsit kezdődött a filézés, majd az időigényes munka gyümölcseként, 5 másodperc alatt bepuszilták a kis drágák.

Utcamacska beszámoló: 2017. jan. hó

Bella

Az év eleje ugyanúgy munkával folytatódott, mint ahogyan az év vége zárult. Az év első munkanapján már újra állatorvoshoz szaladtunk a Temető utcai kolónia utolsó nőstény cicájával is. Nem kevés logisztika volt megoldani, hogy neki is találjunk lábadozóhelyet ebben a rettenet hidegben, garázs és fűtetlen melléképület szóba sem jöhetett csakúgy, mint decemberben, de Irénnel közösen sikerült ezt is megoldani. Azonban az ivartalanítások bonyolításánál is nehezebb feladat még előttünk állt: a három félős, de nem vad (ez nagyon nagy szerencse volt!) felnőtt cicánknak gazdit kellett találnunk, olyan gazdikat, akik elfogadják, hogy a cicák pár hétig elbújnak és sok türelem kell hozzájuk. Őket nem helyezhettük vissza eredeti élőhelyükre, ugyanis januárban megkezdték a búvóhelyük, azaz egy romos ház földig rombolását.

Search

Languages

Who's online

There are currently 0 users and 80 guests online.

Syndicate

Recent comments

We are presented

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube