Kutyás történések 2017. máj. 29. - jún. 4.

Sziporka és Csuporka

Történt egyszer, 2016 decemberében, hogy három újszülött kölyökkutya fenekestől felforgatta a családi életem...

Sziporka, Csuporka és Puszedli napi harcot vívtak az életben maradásért, miután a dóci fagyos erdőből a meleg házikómba költöztek. Puszedli 3 nap után feladta a harcot, de Sziporka és Csuporka tovább küzdött. Megannyi átvirrasztott éjszaka, és 8-9 hétnyi rettegés után végre kicsit megnyugodhattunk, hogy talán állapotuk stabilizálódott, elkezdődött az oltási program, egyenesbe kerültek. Túlzás nélkül, 5-6 hetesen már "szobatiszták" voltak, hiszen annyira ügyeltünk a számukra steril környezetre, hogy nekik is az vált természetessé. Ha dolgukat szerették volna végezni, azonnal "szóltak" és tartogatták. Minden napjukat nálunk töltötték, csoda hát, hogy személyesen szerettünk volna a számukra megfelelő családot találni?! Apró termetük, beteges természetük miatt úgy döntöttünk, hogy innen mehetnek családhoz, de arról szó sem lehet, hogy itt maradnak!

Kutyás történések 2017. máj. 22-28.

Bazsi

Nagyon sokan zokon veszik az örökbefogadási szabályaink módosítását, szigorítását. Olykor sértődötten, sokszor dühösen, elégedetlenül távoznak tőlünk gazdijelöltek, mert túl szigorúnak, igazságtalannak ítélik meg a gazdikeresési módszereinket. Nem gondoljuk úgy, hogy valaki attól válik jó gazdivá, mert rendszeresen eteti a kutyát, vagy azért, mert szabadon lehet a kertben, és nincs megkötve. Ezeknek a dolgoknak már természetesnek kellene lennie, hogy megetetem a kutyámat, gondoskodok róla, és nem verem láncra. Sajnos azonban a tapasztalat az, hogy még ezekhez a dolgokhoz sincsen minden kutyának joga. Régebben sokkal több ember távozott tőlünk elégedetten, kutyatulajdonosként. De megérte? Bazsi példájából ítélve biztosan nem.

Sok évvel ezelőtt, amikor még Bazsi kölyök volt, kiválasztotta magának egy család. Nem kellett sokáig várnia a gazdisodásra, nagyon szerette az embereket, így könnyen oldódott. Oltásai után már vitték is, és most, őt évvel később ismét a menhelyen kötött ki. Sok kapcsolata nem volt a gazdájával, ez látszott az első pillanatban. Ahogy Bazsi besétált könnyedén a gondozóval az új helyére, a gazdája is olyan könnyedén vette. El sem búcsúzott, rá sem nézett. Leadja, mert nincs pénze etetni. Nem íratta a saját nevére, mert akkor éppen nem volt rá pénze. Mivel nem járt ki az udvarból, így a veszettség elleni, egyébként kötelező védőoltást sem adatta be, hiszen feleslegesnek tartotta, az ajánlott védőoltásokról már nem is ejtenék szót, hiszen nincs miről.

Kutyás történések 2017. máj. 15-21.

Herceg

A heti blog szereplője Herceg, akitől ezen írással végleges búcsút veszünk. Szinte napra pontosan két évet töltött a menhelyen, és beilleszkedése sokáig tartott. Viszonya a gondozókkal sokáig nem volt felhőtlen, de lassan csiszolódtunk egymáshoz. Sokadig gazdájától érkezett a menhelyre, mert senki nem tudta megfelelően kezelni őt. Ide-oda vándorolt, adták-vették, így az emberekbe vetett bizalma szépen köddé foszlott. Utolsó gazdája láncon tartotta, ahol gyakran sírt, vonyított, feljelentették a szomszédok, állatbarátok pedig próbáltak segíteni, de Herceg mindenkire morgott, senkit nem engedett közel magához. Aztán megérkezett a menhelyre, ahol a megszokott viselkedését folytatta sokáig, de fokozatosan alább hagyott az ellenállása. Nem volt egyszerű eset, de hajlandó volt a változásra, és sokat tett azért, hogy beilleszkedjen. Végül mindenki megszerette. Egy társa volt a menhelyen, Süti, akivel fél évet élt együtt, majd Sütit örökbefogadták. Ezután több társat nem volt hajlandó elfogadni, így egyedül élt, de nem magányosan. Hercegből lassan Hencivé fejlődött, aki imád játszani, szaladgálni, enni, és sétálni. Az ebédjét minden alkalommal sikítozva várta, és maradéktalanul elfogyasztotta. Az ugatás zaját mindig aláfestette a hihetetlen vékony hangú visítása, így az épületben rezgett a dobhártyánk.

Cicás történések 2017. ápr. 17-30.

Nimród

Hétfőn kedves meglepetés ért minket, Levendula gazdijai látogattak ki, hogy megajándékozzák védenceinket. Egy nagy tálca konzervet, almot és Levendula által nem használt cicabútort adományoztak. Körbe szeretgették a cicákat, természetesen akik erre igényt tartottak, de még így is voltak jelentkezők. Amit Levendula ignorált, azt az itteni cicák nagyon nagy érdeklődéssel fogadtak. Elsősorban Hetyke bitorolta a kis nyugágyat, nem is tágított belőle. Pár nap alatt sikeresen leamortizálták a bútort, de azért még mindig lelkesen használják. Úgyhogy nagyon szépek köszönjük a fiatal párnak, maximális kihasználtsággal üzemel a kaparótorony.

Nimród továbbra sincs jól, nem eszik, csak fogy, látványosan. Viszont jó kedvű, ugrabugrál, dorombol és hízelkedik. Közben telefonhívás érkezett. Egy kétségbeesett buszsofőr telefonált, hogy Dorozsmán a buszfordulóban a kuka alatt van egy dobozban 3 baba cica. Kollégánk épp úton volt az állatorvostól, így felnyalábolta őket és kihozta a menhelyre. A cicák icipicik, épp hogy elkezdett nyíldogálni a szemük, de távol álltak még az önállóságtól. Megpróbálkoztunk az etetésükkel, kisebb-nagyobb sikerrel, de kapacitásunk nem volt a gondozásukra. Zselé mellé nem vihettük haza őket is, de szerencsére megoldódott a helyzetük és ideiglenes befogadóhoz kerültek. Egy kisfiú és 2 kislány cica esett újfent áldozatul egy gondatlan macskatartó kegyetlenségének.

Kutyás történések 2017. máj. 8-14.

Kedves

Nagyon sok minden történt a menhelyen ezen a héten, mégis, mintha a pénteki napunkon minden hatványozódott volna. Amikor felmentünk a karantént ellenőrizni, akkor láttuk meg, hogy valami mozog az egyik fa alatt a kerítés mellett. Kimentünk, és döbbenten láttuk, hogy egy pár hetes kiskutya halálra rémülve ül a fa alatt egy picike gödörben, amit vélhetően az éjszaka ásott magának, mert fázott. Körülötte mindenhol ürülék. Gyönyörű póráza és nyakörve nagy gondossággal lehetett kiválasztva, színben, méretben passzolt rá, tehát tervezett kiskutya lehetett. Felemeltem, megszagoltam. Kellemes sampon illata volt ápolt bundájának. Nem az a kert végében sínylődő, ápolatlan bolhás kutyát találtunk ott, akiket előszeretettel dobálnak ki "mihasznaságuk" miatt. Kedves, mert így neveztük el az aprócska kölyköt, jobb körülményekhez van szokva. Hogy mi lehetett a bűne? Talán hangoskodott, talán nem volt még szobatiszta, talán szétrágott valamit. Ezt már sohasem tudjuk meg. Mégis meglepő, de egyben szívbe markoló, hogy mindent megadtak neki, aztán hirtelen, mint egy szemetet eldobták. Arra nem is gondoltak, hogy bármi megtámadhatja az erdőben, vagy megfojthatja magát a pórázzal, de ha gondoltak is rá, nem érdekelte őket. Sokat gondolkodtam ezen, amíg meg nem érkezett a sokadik Bobi kutya a menhelyre, akit testvérével talált egy család, és megtartották őket. A két kan kutya azonban hamar felcseperedett, és elindultak a hatalmi harcok. Bobit két összeborított harmincas rekeszbe hozták, kábel kötegelővel biztosították, hogy ne juthasson ki, sőt szerszámot is hoztak, hogy a kennelben ki tudjuk szabadítani a kutyát. Kértem a kutya adatait, de be kell valljam annyira vékony volt, hogy nem bírtam ki, megkérdeztem mi történt vele, hogy így néz ki, pedig igyekszünk szó nélkül átvenni a blökiket. A hideg zuhany ekkor ért, idézem:

Kutyás történések 2017. máj. 1-7.

Csoma

Múlt héten arról írtam a blogban, hogy mennyire meg tudja viselni a kutyákat is a front, az időjárás változás. Akkor Csomaát és Alit hoztam fel példának, akik a múlt heti időt nagyon megsínylették. Ali állapota azóta sokat javult, azonban Csoma napról napra épül le a szemünk előtt.

Csoma novemberben érkezett hozzánk, családi okok miatt adták le gazdái, és azt mondták korábban Tappancsos kutya volt, nyilvántartásunkban azonban nem szerepelt. A gazdái állítása szerint 2008-ban kölyökként "fogadták örökbe tőlünk". Bekerülése után elkezdtünk vele ismerkedni, de sok mindent nem tudtunk meg róla, mindössze annyit, hogy túlságosan nyugodt kutyus. Amikor lejárt a karanténideje, akkor a menhely egyik udvarába került a többi öreg kutya közé, és itt jól is érezte magát, azonban pár nap múlva már állatorvosunknál volt, aki megállapította, hogy nagyon vérszegény, és vérátömlesztésre van szüksége, amit ott azon nyomban meg is kapott. Úgy tűnt, mintha hirtelen, nagy mennyiségű vért veszített volna, csakhogy ennek semmi nyoma nem volt. A vérátömlesztés után azonban új erőre kapott, vidám és pozitív kutyává vált, és abban reménykedtünk, hogy ez átmeneti gond volt. Az étvágya is elkezdett nőni, ami rá is fért, ugyanis semmi izom, semmi hús nem volt rajta. Az előkészítőbe került, ahol úgy tűnt, hogy kezd magára találni. Étvágya egyre jobb lett, ahogy a hangulata is. Egy picit az aggasztott minket, hogy hiába a jó étvágy, mégsem gyarapszik, így újabb vizsgálat várt rá, de betegségnek nem találták nyomát, mindössze a vérszegénységnek, ami várhatóan rendeződni fog az étvágyának köszönhetően.

Kutyás történések 2017. ápr. 24-30.

Cézár

A héten egy kicsit kilátástalan küzdelmet folytattunk az időjárás okozta rosszullétekkel szemben. Reggelente szinte fagyos hidegre ébredünk, ami délutánra olykor fojtogató melegbe csap át. Egyik nap a fák virágoznak, másnap szakad a hó. Az egészséges kutyákat is összezavarta az idő, hevesek, engedetlenebbek, idegesebbek voltak. Sokat ugattak, minden ok nélkül vonyítottak, nem akartak a helyükre menni, illetve nem is igazán találták a helyüket. Az idős és beteg kutyák azonban valódi mélyrepülést hajtottak végre: Cézárnak epilepsziás rohama volt, Bözse ízületei felmondták a szolgálatot, Ali és Csoma is csak vegetáltak. Hogy mit tudunk ilyenkor tenni?

Utcamacska beszámoló: 2017. ápr. hó

Garam

Rögtön a hónap elején nekiláttunk a munkának, ugyanis jónéhány vemhes nőstényről volt még tudomásunk, akiknek sürgősen segítségre volt szüksége, hogy ne szülessen meg a nem várt, felesleges szaporulat...

Subasáról és Szőregről kértek segítséget talált, szelíd cicáknak. Megsajnálták és elkezdték őket etetni, de semmiképp nem szerették volna, hogy megsokszorozódjon a létszámuk. Subasán egy vemhes nőstény és egy kandúrka, Szőregről pedig két nőstény és egy kandúrka érkezett ivartalanításra. Szerencsések, hiszen már tartoznak valakihez, az etetőik minden ivartalanítással kapcsolatos teendőt vállaltak, csak a műtéti költségek rendezésében volt szükségük segítségre. Természetesen nem mondtunk nemet nekik.

Ebben a hónapban több régi helyszínre is visszatértünk, olyan cicákat csapdáztunk be, akiket tavaly nem sikerült, vagy újonnan jelentek meg a területen. Felfedeztünk a Vedres utcában egy új etetőhelyet, ahol két szelíd cicát etetnek és készítettek nekik házikót, búvóhelyet. A nőstény már vemhes volt, még éppen időben sikerült őt ivartalaníttatnunk és ha már ott voltunk, a kandúrka sem maradt ki. Csak a Vedres utcában és környékén egy év alatt 18 cicát ivartalaníttattunk, valamint négy nagyon félős kölyköt sikerült megfogni, akiknek hosszadalmas orvosi kezelések és szocializáció után szerető gazdit kerestünk. Mindvégig segítette a munkánkat Gabi, aki a környéken bérelt garázsát ajánlotta fel lábadozóhelynek a cicák számára, valamint fuvarozta, gondozta is őket. Óriási segítség ez a cicáknak!

Cicás történések 2017. ápr. 4-16.

Frédi és Ping

A sok kedves pofi mellett azért volt okunk bőven a szomorkodásra... Biztos mindenki életében volt egy pillanat, amikor szívük szerint leraktak volna mindent és beleüvöltöttek volna a nagyvilágba, amolyan Isteneset! Mert ilyen érzésekkel indítottuk a hetet.

Cédrus zabálnivaló, mert játszik, bolondozik, labdázik és hempergőzik. Ez a felszabadult boldogság nála új jelenség, kikacsint, hogy látjuk-e, figyeljük-e és ha igen, jobban csinálja. Ezzel próbál imponálni és mosolyt csalni az orcánkra. Közben a másik szobában Ping árnyéka önmagának és tudjuk, hogy eljött a búcsú ideje... És el is tudunk tőle búcsúzni, mert hagyja... Ha eddig nem is, már engedi a simogatást. Lehet nem esik jól neki, de nekünk igen és emiatt partner benne. A bőre sárga, a nemrég még dagi cica mára csont és bőr, a száraz FIP tüneteit produkálja.

Kutyás történések 2017. ápr. 17-23.

Mütyike

A héten Mütyikének és Jolánkának az életében nagy változások történtek: mindkettő gazdisodott. Mütyike Budapestre, Jolánka Szegedre. Most kapták meg az utolsó oltásukat. Mégis, mindketten úgy gazdisodtak, hogy nem idegenek vitték őket magukkal. Mindkét gazdi egy héten több alkalommal is ellátogatott a kiválasztott kutyushoz, hogy ismerkedjenek, kihasználják a menhelyen töltendő időt arra, hogy a kiskutya ne idegen családdal térjen haza. Időt, energiát fordítottak arra, hogy az új jövevényt megismerjék, és hogy a kutyus is kötődjön hozzájuk. Amikor nem tudnak jönni, akkor telefonálnak, érdeklődnek, hogy van a kiválasztott.

Az örökmozgó Mütyike budapesti gazdija is kihasználta a lehetőséget, és amikor tehette Mütyikével volt. Ilyenkor a mindig tomboló Mütyike elcsendesedve aludt gazdijelöltje ölében.

Jolánka pedig már a gazdi autóját is megismerte, és hangos rikkantással jelezte, hogy hozzá jöttek, az ő családja érkezett. Ezek az emberek mindig mosolyogva érkeztek, és megköszönték, hogy látogathatták a kiválasztott kutyát, örültek, hogy van ilyen lehetőség, és amikor csak tudtak, éltek is vele.

Search

Languages

Who's online

There are currently 0 users and 80 guests online.

Syndicate

Recent comments

We are presented

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube