Cicás történések 17.

A macskamánia természetesen nem kímélt minket és a cicastopot, sajnos az elhatározásunk megsínyli a vajszívűségünket, történt újabb befogadás.

De először kezdjük a szerencsésekkel. Gazdihoz került Szücsi cicánk. A kis bajkeverő nálam élt, és nagyon a család szívéhez nőtt. Könnyek között búcsúztunk hát el tőle, de nagyon jól tudjuk, hogy neki is jobb lesz így. Egy saját, külön bejáratú gazdi, akinek csak vele kell foglalkozni, egy olyan helyen, ahol nem sértődik meg másik négy macska, ha csak őt simogatják. De Szücsinek végül sikerült egy jó helyet és gazdit találnunk, aki megérti, hogy csak lakásba adjuk a cicust, és hogy bizony ez a cica nem pártolja az idegeneket, a vendégsereg elől mindig el fog bújni. Szerencsésen otthonra talált továbbá Gyöngyi, és Maci cicánk is (ismét), de tegnap este már mehettünk is vissza érte (ismét). Szegényke nagyon megsínyli a macskákat nem szerető főbérlőket. Eddig két helyre fogadták örökbe, és mindkét pályafutását a főbérlők törték derékba, akik meggondolják magukat, és visszaküldik a cicát. De Maci már szinte örül a hazajutásnak, mintha ezek csak kellemetlen kis kiruccanások lennének, amikből végül mindig odajut vissza, amit ő most otthonának hisz. Több örökbefogadás sajnos nem történt.

Bekerült viszont hozzánk Vörci a bordányi útról. Az országút mellett dekkolt egy fán két napot, míg egy állatbarát ott dolgozó, akinek szemet szúrt, hogy a cica mindig ugyanott ül, értesített minket. Vörcit elütötte egy autó, a hátsó lába eltört, és a csont szét is csúszott. Valószínűleg a sokktól nem érezte a fájdalmat ez első pillanatokban, és felrohant a fára, de a fájdalom első hulláma után már nem tudott onnan lemászni. A napokban még át kell esnie a műtéten, mert ha rosszul forr össze a csont, egész életére sánta maradhat, vagy le is bénulhat. A sérülés és fájdalom ellenére azonban Vörci egy imádnivaló és gyönyörű cica. Még akkor is dorombolt és dörgölőzött, amikor a doktor úr a törött lábát vizsgálta. Hűséges társa lehet majd akárkinek, aki szeretet és sok-sok simogatást ad neki cserébe.
Egy serdülő cicus is bekerült hozzánk. Rufusz cicát a Juhász Gyula Főiskola tanulói találták. Most nálam él, és oldódik. Merész cica, ez már most látszik, és nagyon szeret enni is. Még át kell esnie egy fürdetésen, ugyanis mikor simogattam, szinte fekete lett tőle a tenyerem. Fényképet majd csak akkor rakok fel róla, ha már szép tiszta lesz és visszanyerte a versenysúlyát. A soványságon kívül azonban semmi egyéb problémája nincs, gyönyörű fényes a bundája, és nagyon szereti a simogatást. Ha el akarjuk kapni, még fél, de ha már egyszer ölben van, akkor esze ágában sincs onnan menekülni.
Továbbá látókörünkbe került Panka cica is, akit a Tisza Lajos körúton találtak. Szegényke nagyon beteg volt, de egy kedves lány vállalta az ideiglenes befogadását, és a Tappancs pedig az állatorvosi költségeket és a kezelést. A cicus idősebb, három év körül lehet, eléggé lesoványodott és a fogkövesség miatt elvesztette két első, kisebb fogát is. Még át kell esnie egy fogkő eltávolításon, de utána már semmi másra nem kell várnia, csak egy gazdira.
És mi más kerülne egy cicás befogadóhoz, mint egy kutya?! Természetesen az, hogy cicákkal foglalkozunk főleg, nem jelenti azt, hogy nem őrülünk meg minden egyéb állatért, csak a lehetőségeink, tudásunk és ismereteink főleg a cicákra korlátozódnak. Most azonban egyik ideiglenes befogadónkhoz került egy idős, berni pásztor kutyus, Cézár, akit gazdái halála után az örökösök nem akartak megtartani, a sintér pedig el akarta pusztítani. Cézár már egy öregúr, de nagyon barátságos, kissé szomorkás még, de kedves kutyus. Most gazdit próbálunk neki találni, mert tudjuk, hogy ha kikerül a menhelyre, őt csak nagyon kis eséllyel fogja valaki örökbefogadni öreg kora miatt. Plusz a menhelyen akkora a túlzsúfoltság, hogy ha lehetne se akarnánk oda még egy nagytestű kutyus bezsúfolni. Se az ott lakóknak, se Cézárnak nem lenne jó. 

Sajnos újabb haláleset rázta meg a házunk táját. Elvesztettük Kuksi cicánkat, akiért olyan nagyon küzdöttünk, hogy felépüljön a sérüléséből. A nyakán bekerülésekor egy hatalmas seb éktelenkedett, ami gennyel telve hegedt be. Rengeteg időbe telt, mire szépen kitisztult és begyógyult, majd kiderült, hogy megsérülhetett a pajzsmirigye a balesetben, ugyanis szívproblémák léptek fel nála. A macskanáthát is elkapta és betaknyosodott, majd végül elment. Az emlékére a mai cicablog képén ő szerepel. Viszontlátásra Kuksi cica, nagyon fogsz hiányozni!

Három ivartalanításon estünk át az elmúlt két hétben. Panka cica, egy másik trikolór nagylány, és tizennegyedikén egy nőstény cica ivartalanítása volt esedékes az Ág utcában.

Két fiatal férfi felkarolta Pöszi cicánk ügyét is. Sajnos a legutóbbi kerekesszék terv is dugájába dőlt, de most a két fiatal kinézett nekünk egy egyszerűen elkészíthető, Pöszinek megfelelő kerekesszéket. Az összeszerelése már megkezdődött, már csak négy aprócska kerék hiányzik hozzá, és a hám. Olyan kerekesszéket kerestünk Pöszinek, ami csak kicsit tartja a fenekét, mert a cica tudja mozgatni a két hátsó lábát is, amit ideiglenes befogadója masszíroz és tornáztat, csak nem tud teljes súlyával ránehezedni. Ezek után már csak egy olyan gazdi kellene Pöszinek, akinek a lakásában nagyobb területen járólap van, ami nagyban megkönnyítené a közlekedést számára. Reméljük, hogy egy napon Pöszike boldoggá tehet egy magányos, babázni vágyó embert, akinek nem jelentene gondot a macskaalom takarítása helyett a pelenkázás. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy a pelenkák ára nem különbözik a macskaalométól, és a cseréjük sem nagyobb teher, mint az almot tisztán tartani.

Végezetül nagyon szép hetet kívánunk mindenkinek, és kitartást a hóhoz!
Fokszi és a Tappancsos cicák