Menhelyi történések: febr. 6-12.

A Tappancstanya létezése óta talán csak egyszer volt a Tél ilyen kegyetlen, mint napjainkban. Csupán a vegetálásra tudunk berendezkedni. Örökbefogadásra nem is nagyon számíthatunk, viszont rengeteg a talált kutya. A menhelyen meg a létszámot kordában KELL tartanunk, a működési engedély foroghat kockán. A menhelyen csak a napi feladatokra fókuszálunk, mert a -22-25 fokban az is óriás erőfeszítést igényel. A szalma/széna folyamatos pótlása és kalóriadús táplálék biztosítása a fő feladat. Ugye nem csoda, ha ezen a héten sem tobzódtunk az eseményekben?

HÉTFŐ

-23 fokkal indult a menhelyi élet. Ember-állat egyformán vacog, még a madaraknak sincs kedvük megmutatniuk magukat. Mindenki be van rendezkedve a téli üzemmódra.

Gondot jelent a kutyák ebédfőzés is, ugyanis a gázpalackbank folyton megdermed a gáz. Pedig muszáj főzni, hiszen nincs párja a meleg, kalóriadús kutyaebédnek.

A hideg és a hó nagysága miatt a sulikban is szünet volt. Ez kapóra jött Adrinak, aki fiatal kora ellenére régi és megbízható önkéntesünk a Tappancsnál. Egész nap remekül be tudott segíteni a "nagyok" munkájába: óránként töltögette a meleg vizet a kutyák itató edényeibe.

KEDD

A mai nap sem volt kecsegtetőbb a tegnapinál. Változatlanul nehéz az élet a menhelyen. A kenneljeikben összezárt kutyák is idegesebbek a megszokottnál, ők sem viselik könnyen ezt a mostani helyzetet. Az idősebbek szinte átalusszák az egész napot, hiszen mi egyebet is tehetnének. Ráadásul ők már tapasztaltak, alapos indok nélkül nem hagyják ott a bemegített kutyaházat.

Jakabnak, a fél szemére vak, idős kutyánknak az utolsó volt ez a mai nap az életében. A 10 éves öregünk délelőtt folyamán a másvilágra szenderült. Szegényke már hatodik éve a lakónk és soha senkinek sem kellett... Itt öregedett meg, és itt érte a vég.

SZERDA

Egyfolytában röpködnek a súlyos mínuszok, egyáltalán nem könnyítve meg a dolgunkat. Egyik oldalról úgy-ahogy megközelíthető már a menhely, de a karantén felől csak a legbátrabbak tudnak közlekedni. Már ha nagyon akarnának. Ilyenről viszont szó sincs, mély csend honol a tanyavilágban.

Kora délután amikor az idő "felmelegedett", a tappancsos autónak is szolgálatba kellett állnia. Muszáj volt elvinni Paffot dr. Farkas Attila dorozsmai rendelőjébe. Nem tűrt halasztást a kölyök végbélműtétje.

Ma Nóri önkéntesünk segített a menhelyi munkában. Jó tudni, hogy ebben a nem túl kedvező időjárásban is mindig lehet egy-egy önkéntesre számítani.

CSÜTÖRTÖK

Szomorúra alakult a mai nap. Újabb kutyáinktól kellett végső búcsút vennünk. Mindannyiunknak minden egyes kutya elvesztése fájdalmat jelent, hiszen sokukkal hónapokat, sőt éveket töltünk együtt. Ennyi időn át akarva, akaratlanul kialakul egy láthatatlan kapocs és annak megszakadása bizony nehezen megélhető. A sok közös emlék nyomot hagy.

Így volt ez Duplacső esetében is, akit reggelre békében elalva találtak meg a házában. A 10 éves vizsla keverék kutyánk már 4 éve a menhelyünkön élt. A légynek sem ártott, csendesen éldegélt a kenneltársaival. Orrának külleme miatt egyetlen egy gazdijelöltnek sem kellett, pedig csak ennyi volt a bűne.

A tegnap műtött Paff kutyus is jobblétre szenderült. Úgy látszik, szegény kölyöknek ennyi volt megírva.

PÉNTEK

Változatlanul nem akar engedni a fagy. Már a kennelek kifutói is meg vannak szórva szénával, hogy a kijáró kutyák talpai kevésbé fázzanak.

A menhely környékének megdermedt nyugalmába önkénteseink: Edit, Csilla és Tekla vidámsága vitt némi színt, változatosságot. Ők is tették az adandó dolgukat: fotózták a kutyákat, nevelő szándékkal foglalkoztak a kölykökkel.

Ebéd után dupla esemény mozgatta meg a menhely életét. Városi tévések érkeztek egy hirtelen téli forgatásra, ami jócskán fölvillanyozta a karantén hangulatát. Ezt a riportot aztán az esti, 1/2 8-as M 1-es híradóban láthattuk viszont.

A tv-sek mellett dr. Farkas Attila állatorvos is a maga módján borzolta a kedélyeket. Persze az Ő jelenléte is fontos, de másképp. Gondozóink segítségével 10 veszettség elleni és 15 kombinált szurit adott be. Egyúttal a nemrég bekerült kutyákat mikrochipekkel is ellátta. Hideg ide vagy oda, ezek a tennivalók még ilyenkor sem elhagyhatóak.

SZOMBAT

Vontatottan, de elérkeztünk egy újabb hétvégéhez. Erre a napra esett a szokásos adománygyűjtéssel egybekötött örökbefogadás, amit már évek óta minden hó 2. szombatjára szervezünk. A rendkívüli hideg időjárásra való tekintettel ma önkénteseink csak eledelt gyűjtöttek. Egy kutyát sem akartunk kitenni a tétlen toporgásnak és a fagyoskodásnak.

És ha hiszitek, ha nem, megtörtént a hét első és egyetlen örökbefogadása. Sokunk ismerőse Zsófi csúszkált el Röszkéről, hogy magával vigye a kis Bugit. Anno szerelem lett az első látásra, de ki kellett várniuk a karanténidő lejártát.

A mai nap sem telt el anélkül, hogy ne jelent volna meg önkéntes is a menhelyen. Adrika nem bírt otthon ülni, helyette egész nap a hidegben tett-vett a kutyák körül.

VASÁRNAP

A hét utolsó napján a menhely téli monotóniájá ismét földobta néhány önkéntes jelenléte: Györgyi, Judit, Bella és Adri döntött úgy, hogy a meleg lakás helyett inkább a fagyos, kutyákkal teli menhelyet választja és segít ellátni őket.

Sajnos ma is végleg el kellett válnunk egy örökös lakónktól. Reggelre Laji távozott el tőlünk. A 10 éves kisöregünk 6 éve volt már a menhelyünk lakója. Bekerülése óta periódikusan küzdött egy bőrbetegséggel. Számos kezeléssel, gyógyszerrel, ivartalanítással, gyógynövényekkel, vitaminokkal próbálkoztunk nála. Mindhiába. Reméljük, hogy a nálunk töltött kutyaévei boldogok voltak. 

Ez egy szomorú hét volt a menhely életében. Sajnálom, hogy most a menhelyi élet sötétebb oldaláról voltam kénytelen számot adni. Bízzunk benne, hogy az előttünk álló hét kevésbé lesz ilyen borús.

Öröm az ürömben, hogy tappancsos önkénteseink közül a mostoha időjárás ellenére szép számmal kint voltak a kutyáink között. Mindannyiuknak emberi és kutyaköszönet érte.

Végezetül kutyajó jövő hetet kívánunk: Csamangó Éva, a Tappancs, a Menhely és a jelenlegi 273 kutyalakónk.