A segítség az utcán hever

Ezt a történetet Beátától kaptuk, aki több éve rendszeresen támogat bennünket. Most érkezett tőle 100 euró, és ez a megható történet.

Történt, hogy 2006. szeptember elején 4-en összefogtunk és kijöttünk Írországba szerencsét próbálni. Munkám pár hónapig nem akadt, csak néha-néha, néhány napos mosogatói, konyhai kisegítői munkák jöttek. A spórolt pénzünk, amivel kijöttünk, erősen megfogyatkozott decemberre, amikor is még mindig nem volt semmi állandó munkalehetőségem.

Ellenben a talált pénzek gyűltek, rengeteg volt elszórva az utcán, a boltokban. Szégyen, nem szégyen, én szedegettem a földről. Elhatároztam, hogy összegyűjtöm a pénzt, hisz évek alatt akár egy nyaralásra való is összegyűlhet, ha így sokasodik. Centesek, sőt 1-2 eurósok, néha 5 eurós is az utcán hevert. Aztán arra gondoltam, hogy jótékonyságra kellene fordítani, hisz ez nekem is ajándék pénz, milyen jó lesz egy jó ügyért elajándékozni. Hosszabb-rövidebb tanakodás után a Tappancs mellett döntöttem. Szegedi származásúként tudtam, minél több pénze van a Tappancs Alapítványnak, annál kevesebb éhes és kóborló kutyát fogok látni, ha hazalátogatok. (A szívem szakadt meg mindig, ha ilyen kutyusokat láttam.)

2006. december 24-én meghoztam a végleges döntést: minden talált pénz a Tappancsnak fog menni! Másnap, karácsony reggelén elmentem a reggeli "kincsvadászó" körutamra. Ilyenkor sok pénzt találtam, az esti bulizósok hagyták el leginkább. 3 perce léptem ki a lakásunkból, amikor is a főutcán megláttam egy gyanús papírgombócot a földön, egy cipőbolt előtt. Felvettem és 50 euró volt! A legnagyobb közforgalomban levő papírpénz Írországban! Őszintén megmondom, hogy elbizonytalanodtam. Ez nagyon nagy pénznek számított egy munkanélküli magyarnak (is), és gondolkodtam, hogy ezt csak meg kell kellene tartani. Mivel előző este fogadalmat tettem és nem akartam megszegni, így úgy értelmeztem ezt a "kísértést", hogy Isten vagy az Univerzum (nevezzük bárminek) megpróbál, hogy tartom-e a szavam. Úgyhogy nem költöttem el és ment a kutyusok perselyébe.

Beáta azóta is támogat bennünket, amikor összegyűlik 100 eurónyi apró, átutalja nekünk. A támogatást ugyan évek óta kapjuk, de a történetet csak most ismertük mi is meg. Nagyon megható látni, hogy valaki így törődik a gazdátlan kutyákkal. És a történet nagy tanulsága: úgy is lehet segíteni, hogy az nem kerül sokba! Például talált pénzzel, vagy önkéntes munkával. Vagy amikor kivonták az 1 és 2 forintos érméket a használatból, sokan nekünk adományozták feleslegessé vált aprójukat. Vagy vannak, akik tárgyi adománnyal segítenek bennünket, például jó hasznát tudjuk venni olyan törölközőknek, ágyneműknek, amiket régi tulajdonosuk már nem használ. Mindenki megtalálhatja a módját, hogy segítse a számára fontos ügyet!