You are hereBlogs / Utcamacska's blog / Utcamacska beszámoló: 2017. máj. hó

Utcamacska beszámoló: 2017. máj. hó


By Utcamacska - Posted on 22 June 2017

20161124_114328.jpg

Eltelt egy év az Utcamacska Projekt csapatának életében, nagyon sok sikerélményben volt részünk, gazdihoz tudtunk juttatni számtalan félős kölyköt és felnőttet is, ugyanakkor nagyon sok esemény történt velünk, amely örökre mély nyomot hagyott bennünk és nem jó értelemben. Ez év májusa viszont különösen fájdalmas és gondokkal teli hónap volt.

Rögtön folytatnám is a blogot ott, ahol az áprilisit abbahagytam: már meséltem a május 1-jei hosszú hétvégéről, amikor is Csillag keresett fel bennünket 3, pár napos elárvult babacicával kapcsolatban. Azon a hétvégén többször is jártuk állatorvosunknál, aki segített a legyek által beköpött babacicák állapotának stabilizálásában, valamint a kölykeit elveszítő mamacica tesztelésében macska-AIDS és leukózis vírusokra, hogy biztonságosan alá tehessük a babákat. Ugyanis ha a mama akár macska-AIDS-el, akár leukózissal fertőzött, az anyatejjel átadhatja azt a babáknak, ami a biztos halált jelentette volna számukra. Szerencsére negatív volt és elfogadta a babákat, viszont a kis fekete cica gyenge volt és nem találta meg a cicit. Őt Csillag egyik ismerőse vállalta, sajnos azonban nem tudta életben tartani. A légylárvák végeztek vele is, csakúgy, mint vörös-fehér testvérkéjével pár nappal korábban. A vörös kandúrka azonban életerősnek bizonyult, szépen szopizott, kinyílt a szemecskéje is, kezdtünk reménykedni, hogy ő legalább túlélheti, de akkor még nem sejtettük, hogy a poklok poklát fogja ő is átélni hamarosan. Kezdődött azzal, hogy a mamacica egy hét múlva elkezdett tüzelni és ellökte magától a kicsit, így az éppen szabadságon lévő Csillag táplálta őt tovább tápszerrel. A kaka azonban nagyon nehezen akart jönni, három napig aggódtunk érte, mire végre sikerült minden létező praktikát bevetve megkakáltatni őt. Pár nap múlva új ideiglenes befogadóhoz került, mert Csillag nem tudta tovább vállalni munkája miatt, ahol újabb probléma jelentkezett: Újszentiváni Bandi Macskino (ez lett a szép „törzskönyves” neve) nagyon sokat pisilt és sajnos genny is jött. Azonnal állatorvos, aki adott neki antibiotikum injekciót, ami pár nap múlva ismétlésre került, a tünetek el is múltak. Örömünk nem tartott sokáig, ugyanis a tünetek hamarosan újrakezdődtek, így Macskino újabb antibiotikum kúrán esett át. A kúra befejeződését követő második napon pedig teljesen összeomlott, vért pisilt, nem evett: életét a gyors állatorvosi beavatkozás és egy olyan antibiotikum injekció mentette meg, amely két hétig hat. Lassan visszatért a kiscicába az élet, pár nap múlva azonban véres hasmenése volt, amelyre Gastroferm port kapott. Május végén, az éppen csak 5 hetes kiscica megkezdte a harmadik antibiotikumos kezelését és fogalmunk sincs, hogy mik a kilátások számára. Mindenkit megrázott, hogy egy ilyen pici cica 5 hét alatt hogyan szenvedhetett már ennyit...

Egy újszegedi kolónia két kandúrjának ivartalanításával kapcsolatban keresett fel bennünket Gábor, aki az elmúlt egy év alatt a környéken 4 nőstény és 1 kandúr cica ivartalanítását bonyolította le, mert nem szerette volna, hogy a cicák elszaporodjanak. És milyen jól tette! Maradt azonban még két kandúrka, akinek az ivartalanításához anyagi segítséget kért tőlünk, minden mást (befogás, fuvar, lábadozás) ő intézett. Természetesen segítettünk neki és büszke vagyok rá, hogy ilyen felelősen gondolkodik, sok-sok ilyen emberre lenne még szüksége a világnak!

Május közepén lakossági bejelentést kaptunk, amely szerint Alsóvároson egy árok partján etetnek egy beteg fülű cicát. Látszólag gazdátlan volt, így elhoztuk, mert a füle tele volt sebekkel és vérzett is, valamint a kullancsok sem kímélték szegényt. Sajnos a fehér, vagy a fehér fülszőrrel rendelkező cicáknál napfény hatására könnyedén laphámrák alakulhat ki, ilyenkor elsődleges feladat utcán lévő cicáknál, hogy napfénytől védett helyre helyezzük. Később kiderült, hogy az etetője hiányolta a cicát, azonban idővel ő is belátta, hogy így a cicának is jobb. Tőlünk a Mimi nevet kapta, aki gyorsan átesett az ivartalanításon és szerencsére a FIV/FeLV tesztje (macska-AIDS és leukózis) negatív lett. Ő hozzám került, rendkívül nyugodt, kedves, hálás cica. Következő lépésként Mimi biopszián esett át, amely során szövetmintát vettek a füleiből. Reményeink szerint ebből kiderül, mi okozza az állandó sebesedést a fülén. A műtétet jól viselte, a sebekre a kék lukács krém jó hatással van.

Tomikánk gazdija (gazdis nevén Tigris) kétségbeesve hívott bennünket, hogy elhozott egy kölyök cicát egy olyan helyről, ahol bántalmazni akarták. Előéletéről nem tudunk szinte semmit, de mivel a cica beteg is volt, pár órával később már az egyik állatorvosunknál voltunk. Szerencsére a kicsinek nem esett baja, enyhe macskanáthája van és férges, amelyre megkapta a szükséges kezeléseket. Tomika gazdijaitól a Péntek nevet kapta a tündéri fekete kisfiú, akit a vizsgálat után haza is vittek, nagyon úgy tűnik, hogy megtalálta végleges otthonát is. Így Tomikánknak a család már meglévő cicája, Don mellett új játszótársa van, akit ugyanolyan kedvesen fogadott, mint az összes többi cicát akár a gazdinál, akár az ideiglenes befogadónál.

Megkezdtük egy régóta várakozó kolónia ivartalanítását ebben a hónapban: a Londoni körút cicáit vittük sorban az állatorvoshoz. A Tappancs jóvoltából van mostmár egy olyan garázsunk, ahol több cicát is tudunk lábadoztatni egyszerre, így ők most kerülhettek sorra. Gabink garázsában, amit maga bérel az autójuknak csak korlátozott számú cica fért el eddig ugyanis. Elsőként két nőstényt, egy vöröset és egy trikolort sikerült befognunk. Nagy megdöbbenésünkre a vörös kislány idén már másodjára volt vemhes május közepén! Mivel ők nagyon szépek és nem is voltak vadak, csak félősek, megpróbáltunk nekik gazdit keresni, de ahogy ez lenni szokott, a kiscicaszezonban nem kell senkinek sem felnőtt cica, így két hét után végül visszakerültek eredeti élőhelyükre, ahol azonnal otthon érezték magukat és már szaladtak is etetőjük elé. Sajnos ez a környék egyáltalán nem biztonságos a cicák számára, mert bizonyos lakók válogatott módszerekkel teszik el őket láb alól, de nem tudjuk őket tartósan elhelyezni, az embereknek meg nincs türelme félős cicákhoz, csak a cuki kiscicák kellenek. Kénytelenek vagyunk ebbe beletörődni és visszatettük őket az élőhelyükre csakúgy, mint ahogy eddig nagyon sok cicával tettük. Ennyit tudtunk tenni értük. Az eddig odaszületett kicsik nem tudtak feljönni a pincéből, kulcs pedig nincs a pincéhez így el lehet képzelni, milyen keserves halált halnak ott évek óta a kicsik. Ennek most egy darabig vége, de nem tudjuk meddig, ugyanis oda folyamatosan dobálnak ki új macskákat, bár ez a többi etetőhely esetében sincs máshogy. Baromi jó szórakozás ez a felelőtlen emberek részéről, akik magasról tesznek rá, mi lesz a kidobált kicsikkel és hogy az etetők miből gondozzák őket, hogyan látják el az időről-időre megnövekedett létszámot. Kit érdekel, csak valahogyan szabaduljanak meg a felesleges szaporulattól. Mert ivartalanítani minek. Igaz, hogyha kérnének, még segítséget is kapnának hozzá, de ez így egyszerűbb. Oldja meg más a problémát, vagy inkább nézze végig más a halálukat, csak gratulálni tudunk az ilyen embereknek.

A következő befogás alkalmával egy idős, vörös kandúrkát sikerült nyakon csípni, aki már megette kenyere javát, hiányzik pár foga és verekedésből adódó sérülései is vannak, de ivartalanul nem kell már többé a nőstényekkel foglalkoznia, nyugodtan élheti ő is tovább az életét. Sajnos a negyedik cica, egy cirmos nőstény nem volt ilyen szerencsés, mint társai: nehezen tudtuk csak megfogni, végül a nyers máj hozta meg a sikert, azzal tudta az etetőjük becsalni a befogókennelünkbe. Akkor még nem sejtettük, hogy Cilikének ez lesz az utolsó vacsorája… Vemhesnek néztük, mert már igencsak lógott a hasa. Furcsa lenne ez májusban, hogy már neki is a második vemhessége van ilyen előrehaladott állapotban, de mivel volt már rá példa éppen a kis vörös nőstény személyében ebből a kolóniából, így nem gyanakodtunk semmire. Amikor a doktor úr felnyitotta a műtéthez, akkor vált világossá, hogy ő bizony nem vemhes, hanem FIP betegsége van. A FIP (fertőző hashártyagyulladás) egy halálos kimenetelű vírusos megbetegedés, amely a macskák nagyjából felében előforduló koronavírus mutációjaként jön létre (azonban nem minden koronavírus fertőzött cica esetében következik be mutáció, ezt fontos megjegyezni). A FIP tüneteit mutató cicák fokozatosan lefogynak (Cilike nagyon vékony volt már), majd a nagyobb testüregekben (hasüreg, mellüreg) olajszerűen sűrű, magas fehérjetartalmú folyadék válik ki (ettől lógott a hasa). Sajnos amikor a tünetek megjelennek, pár hét múlva elpusztulnak a beteg cicák. Alaposan átbeszéltük a lehetőségeket az etetőivel, végül meghoztuk a szívfájdító döntést. Vadsága miatt még egyszer biztosan nem tudtuk volna befogni, gyógyszerezése szintén nem volt megoldható (meg értelme sem lett volna a betegségnek ebben a fázisában), így Cilikét átsimogattuk a Szivárványhídon túlra, ahol már nem fáj semmi. Etetőit nagyon megrázta, hogy nem jön már vissza soha többé szeretett cicájuk, de ilyen esetben mindig azt kell nézni, hogy a vad cicákat a lehető legkevesebb szenvedésnek tegyük ki. Semmiképp nem szerettük volna ugyanis, ha ott hal meg az udvar közepén néhány nap múlva, mint ahogy idáig sok más sorstársával történt az elmúlt évek alatt.

Rendszeres támogatónk és cicafekhely licitálónk, Margaréta jelezte, hogy másfél éve etetnek egy cicát az újszegedi Gyermekkórház udvarán. Királylányt viszonylag egyszerű volt befogni és mint kiderült, még éppen idejében tettük azt. Szegénynek borzasztó állapotban volt a méhe, elképzelhető, hogy pár hónapon belül gennyes méhgyulladás alakult volna ki, amelyet egy kóborkánál nehéz észrevenni és bizony végzetes kimenetelű lehetett volna. Szerencséje volt, hogy gondoskodó etetője idejében kért neki segítséget, továbbá lábadozóhelyet is biztosított a számára. Ezúton is köszönjük Margarétának, a cica etetőjének, hogy licitálással és egyéb adományokkal segíti a munkánkat és ennyire a szívén viseli a kóborkák sorsát!

És ha ez a rengeteg fájdalmas esemény nem lett volna elég, még egy hatalmas sokk ért bennünket ebben a hónapban. Történt ugyanis, hogy megjelent az Űrhajós utcában egy szürke cicus, aki sehogyan sem találta a helyét és korábban sem látták sehol. Még egy szem helyünk volt egyik ideiglenes befogadónknál, akinek egy kedves lány, Fanni segített a cicát megfogni, amíg én dolgoztam. Nem volt nehéz, mert a cicus szelíd volt, csak éppen megrettent a hordozótól, így jó megoldásnak látta kitörni az ajtaját, így pár óra múlva egy újabb kísérlet következett, amikor már nem tudott menekülni. Irénünk, aki már olyan sok cicának adott menedéket az elmúlt hónapok során fogadta Fannit, aki a befogójáról kapta a nevét. Mivel senki sem kereste őt, ezért elvittük ivartalaníttatni, mert természetesen ivarosan hajították ki az utcára a párzási időszak kellős közepén. Bár Fanni teljesen egészségesnek néz ki, mégis FIV+ lett a tesztje, azaz macska-AIDS-es. Ezúton szeretnénk tájékoztatni a Kedves Gazdikat, hogy ez a betegség nemcsak a kóbor cicák betegsége. Fanni ugyanis valahogyan utcára került, IVAROSAN természetesen, de egészen biztosan nem volt kóbor korábban. Tudják a Kedves Olvasók, hogy ez mit jelent? Hogy a GAZDÁS, KIJÁRÓS, IVAROS kandúrok, akik pároztak Fannival az Űrhajós utca környékén és amerre még járt valószínűleg mindannyian macska-AIDS-esek lettek, merthogy az AIDS párzással gyönyörűen terjed. Csak gratulálni tudunk a volt gazdájának (biztos, hogy volt neki, mert teljesen szelíd a cica), hogy így szabadult meg tőle, vagy ha elveszett, sem egy posztot, sem egy plakátot nem ért meg a dolog, hogy keresse. Vajon mi történt volna, ha nem hozzuk el az utcáról Fannit? Hamar vemhes lett volna, majd megszülte volna egyenesen a halálba a valószínűleg már AIDS-es kiscicáit (anyatejjel, vérrel is terjed), akik pár hét után borzalmas kínok között pusztultak volna el valamelyik bokorban. Merthogy az AIDS-es kiscicák túlélési esélye még normális körülmények között is közelít a nullához, nemhogy az utcán. Vagy tegyük fel, valaki olyan viszi el, aki nem ivartalaníttatja és kiengedi ugyanúgy az utcára, akkor azon a környéken is végigfertőzi a kandúrokat, a kandúrok meg egymást a verekedések során. Kedves Olvasóink, mint látják, ennyi elég ahhoz, hogy egy macska életét örökre tönkretegyék, amikor ivarosan hagyják kint csatangolni őket az utcán. Fanni ezért most nagyon keményen megfizet, mert csak egy nagyon pici szobában tudtuk elhelyezni, ahol egyedül van, mert az ideiglenes befogadó cicáit nem veszélyeztethetjük (karantén!!!). De legalább megmenekült attól, hogy végignézze haldokló babái kínszenvedését. És aki azért fordul most el, mert azt mondja, hogy én nem hozhatok haza egy beteg cicát az egészséges mellé, az gondolja végig, hogy átesett-e a cicája valaha FIV/FeLV, azaz macska-AIDS/leukózis teszten. Mert ha nem, bizony nagy gonoszság a pozitív cicákat helyből elutasítani, mert nem tudhatja senki, hogy az ő cicája mit hordoz. Fannin sem látszik az égvilágon semmi. És halkan megsúgjuk, Szeged szinte minden városrészében teszteltünk már AIDS-es cicát, így sosem tudhatja a Kedves Olvasó, hogy az ő macskája éppen nem fertőzött-e. Tudjuk, hogy könnyebb "nem tudni róla", de ezzel további macskákat veszélyeztetnek sokan azáltal, hogy elviszik A pontból B pontba, mert akkor a fertőzést is tovább terjeszti a cica az új környezetében és szépen lassan az egész város fertőzött lesz. És ki szívja ezt meg? Természetesen a macska.

Jelenleg úgy állunk, hogy az ideiglenes befogadóinknál összesen (az ideiglenes és a saját cicákkal együtt) 30 macska van, konkrétan az Utcamacska Projekt gondozásában van 3 tartósan beteg macska, így amíg az ő sorsuk nem rendeződik megnyugtatóan, nem áll módunkban több cicát gazdásításig fogadni. Maximum az ivartalanítások mehetnek tovább, amely cicák garázsban lábadoznak, majd visszakerülnek eredeti élőhelyükre. Alapvetően csapatunk a kóbor cicák ivartalanítására jött létre, de előfordulnak olyan beteg cicák, akiket semmilyen körülmények között sem lehet visszatenni eredeti élőhelyükre. Őket viszont gondozni kell és meg kell nekik adni a maximális ellátást, amelyet a betegségük igényel. Valamint meg kell próbálnunk nekik gazdit keresni, ami, mint tudjuk, nehéz feladat, mert sem felnőtt, sem beteg macska nem kell szinte senkinek. Az emberek úgy vannak vele (tisztelet a kivételnek), a beteg macskát gondozza az állatmentő. Gondozza is, csak közben több állaton nem tud segíteni, mert a kapacitások végesek. Jómagam albérletben tengődöm, de a többi csapattagunk sem lakik kacsalábon forgó kastélyban, hogy korlátlanul hordjuk haza a cicákat az utcáról. Így a befogott és ivartalanított cicák 95%-át vissza kell tennünk eredeti élőhelyükre, ahol lehet, hogy már csak pár hetet vagy hónapot élnek, mert megmérgezik, elütik, agyonverik őket. Minden egyes ilyen hír esetén szívünk egy darabja a cicákkal együtt hal meg, de nem tudunk értük többet tenni. Nem vagyunk Istenek, hogy a több ezernyi, felelőtlen ember által kidobott macska életéért felelni tudjunk. Ivartalaníttatjuk őket, hogy legalább több macska ne szülessen és ne terjesszék a halálos macska betegségeket, mint a macska-AIDS és a leukózis. Minden egyes cicát megsiratunk, amikor megérkezik a halálhírük, vagy éppen a mi kezeink között lépnek át a Szivárványhídon, ahol már olyan sok kis társuk várja őket. Attól pedig szigorúan elhatárolódunk, hogy az állategészségügyi szabályokat figyelmen kívül hagyva (karaténtszabályt nem betartva!) egymás hegyére-hátára zsúfoljuk össze otthonainkban, albérleteinkben a macskákat csak azért, hogy nőjön a népszerűségünk. Mi minden egyes gondozásunkba került cicáért felelünk, róluk bármikor bárki információt kérhet és kap is és rendszeres beszámolókat, gazdikereső posztokat lehet róluk olvasni facebook oldalunkon, sőt, mi követjük is a sorsukat örökbeadás után. Tőlünk cica csak ivartalanítva, vagy kicsiknél ellenőrzött ivartalanítási kötelezettséggel (kedvezményt biztosítva), FIV/FeLV teszten átesve, a látható betegségekre kivizsgálva, gyógyultan, a gyógyíthatatlan betegségeket szintén kivizsgálva, a gazdijelöltek tudtára adva, parazitamentesítve, a kicsiket oltva, a felnőtteket is lehetőségeinkhez mérten oltva adjuk örökbe csak lakásba, vagy macskabiztos kerítés esetén kinti-bentinek. Érnek bennünket vádak, hogy miért nem adunk örökbe cicát kintinek (amikor olyan üzenetet kapunk, hogy a télen, mínusz 16 fokban befogott kölyök cicát hogyhogy nem adjuk a karatén idő letelte előtt örökbe KINTINEK, amikor még beteg, se tesztje, se oltása nincs, amikor még mindig mínusz 10 fok alatt van a hőmérséklet, akkor bizony kinyílik a bicska a zsebünkben). Vagy miért nem adunk csak kintinek bármilyen macskát, nem az a lényeg, hogy fogyjanak? Hát nem, mert ha kerül hozzánk gazdikereső státuszba cica, akkor neki a lehető legjobb gazdit szeretnénk megtalálni, aki megfelelően gondoskodik róla és nem szeretnénk arról hírt kapni, hogy jaj, megmérgezték, elütötte egy autó, elkapta egy kutya, stb. Mert ennyi erővel az utcai kolóniában is hagyhattuk volna, mert ott etetik és ott is megmérgezhetik, ott is elütheti egy autó, vagy ott is széttépheti egy kutya.

Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretnél akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben: https://www.facebook.com/UtcamacskaSzeged/

Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.

Kitti

Search

Languages

Who's online

There are currently 0 users and 66 guests online.

Syndicate

Recent comments

We are presented

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube