You are hereBlogs / Cicamentés's blog / Cicás történések 2017. máj. 1-14.

Cicás történések 2017. máj. 1-14.


By Cicamentés - Posted on 08 June 2017

Táncos

Nagy napra virradtunk ma, megtörtént Zselé apróság első szilárd étkezése. Eddig nem látott a cumija nélkül, most meg szinte nem mutat hajlandóságot arra, hogy a szájába vegye. Pár napja próbáltunk átállni a rendes étekre, tört péppel kínálgattunk, de ragaszkodott a megszokotthoz. Erre reggel azzal indított, hogy nagy elánnal nekiesett a szaftos, alutasakos kajának. Büszkeségünknek hangot is adtunk, amit hatalmas pocakot eresztve, a kezünkben szétfolyva, dorombolással viszonzott. Viszont hosszú távon nem lehet simogatni a kis vadorzót, hisz pár másodperc múlva már a játékon jár az esze és apró fogacskáival és karmaival nekiesik az ember kezének, hogy lebirkózza azt.

Luca és Leó az örökbefogadó konténer irodarészébe fogadta Icukát reggel. Első gondolata az volt, hogy nyitva felejtődött az ajtó, de mire befejezte a takarítást látta, hogy Luca egy jól irányzott mozdulattal lenyitotta a kilincset és szabadjára engedte társait. Azonnal riasztva lett Gábor az ezermesterünk, hogy módosítson valamit a kilincsen, Luca-biztosra.

Sáfrány a kifutóban felfedezte az addig használaton kívüli hintát és beleszeretett. Az egész napot ott töltötte, elringott benne, majd annyira rákapott az ízére, hogy a továbbiakban is első útja a hintába vezetett és a délutáni etetéskor volt csak hajlandó elhagyni azt.

Turbó nem veszi jó néven hogy be van zárva egy szobába és nem jöhet utánunk mikor kijövünk onnan. Kikéri magának, ennek hangot is ad és igyekszik még a csukódó ajtó résén kislisszanni. Őt külön kell etetni, mert válogatós a szentem, emellett olyan lassan is eszik, hogy társai rég emésztenek már, mire ő a felénél tart. Úgyhogy kiharcolta magának az irodában való időtöltést, az öreg fiú ott falatozik egymagában. Akkor is inkább többet van a lábunk mellett, mint a tálkája mellett, de kivárjuk hogy tele legyen a bendője őkelmének.

Rajta kívül még Luca és Lora is külön figyelmet kap etetéskor, mert Luca reggeli ideje alatt ténfereg, nézelődik és simogatást gyűjt be, Lora pedig félszegen lapít kuckójában. Viszont ott van Cakkos és Nicyka, akik betakarítanak minden felügyelet nélküli tálkát.

Leó is rákapott a kinti hinta adta örömökre, így Sáfránnyal szinkronban ringtak a gyengécske szellőben.

Elérkezett a csütörtök, ami nem a szokványos menetben zajlott. Amellett, hogy elő kell készülni az oltásokra, papírozni, lelki erőt gyűjteni Táncos befürkészéséhez, még elő kellett készíteni egy addig használaton kívüli szobát egy dorozsmai macskaállomány elszállásolására. Munkatársam ment ki begyűjteni őket, majd mikor megérkeztek csak ámultunk és bámultunk, hogy a hordozókból, kutyaszállító boxokból mennyi, de mennyi szem mered ránk. Számokat még nem tudtunk előre, minden a helyszínen derült ki, mivel az idős néni sem tudta pontosan mennyi az annyi. 24 macskával többen lettünk, de maradtak még ott páran, akik elmenekültek. A karanténban kaptak helyet az anyamacskák és kölykeik, valamint egy magas vemhes nőstény. Ahogy a szobába egyesével engedtem ki a cicákat, iszonyatos és elkeserítő látvány/szag csapta meg az érzékszerveimet. Mindenki alultáplált, csont és bőr, szőrhiányos, ütött-kopott, sebes és vizeletszagú. Emellett a java része beteg, a kölykök is, szemeik gyulladtak, ha éppen van nekik... Ahogy haladtak kifelé a boxokból, úgy kaptak Spot-ont és a vörös kandúrok különböző színű bolhairtó nyakörvet megkülönböztetés gyanánt, hisz sokan voltak egyszerre. Mindenki most kapott nevet is, hisz eddig az sem volt nekik... És ott vannak ők tizenegyen, egy rakáson egy fotelbe zsúfolódva, siralmas állapotban. Enni azonnal érkeztek, majd magukra is hagytam őket, mivel haladni kellett a vizitre. Állatorvosunk kiosztotta a veszettség elleni oltását Lorának, Lucának, Leónak és Lénának, valamint az éves ismétlő kombinált szuriját meglepően gyorsan Táncos is megkapta.

Pénteken nagyon cukik voltak Alfa és Csipisz. Megtörtént a nagy egymásra találás és Csipisz korábban soha nem látott boldogsággal futkosott és játszott a kifutóban a szürke pajtival. Alpok közben kitalálta, hogy ő meg bújós lesz és alig lehetett tőle lépdelni, folyamatosan ott termett mindenhol és tolta oda vagy vetette el magát simogatásért.

A népes cicaszoba lakói újabb döbbenetes látványt nyújtottak, nem szobatiszták. Az még hagyján, és előre is bocsánatot kérek, de mindenkinek ment a hasa oda, ahova épp sikerült. Káosz és zűrzavar uralkodott el a szobában, hisz semmi sem maradt szárazon és érintetlenül... Hozzáteszem, kinti-benti cicák voltak... És itt még mindig nem ért véget a világvége hangulat, hisz a karanténban is ugyanezt produkálták az anyamacskák népes családjukkal. Sőt mi több, a magas vemhes Heidi sem várta ki hogy odaérjen ivartalanításra, reggelre 5 apróságnak adott életet. Sajnos egyikük azonnal mellékvágányra került, sokat sírt, próbáltuk odahelyezni az anyjára de nem boldogult, ezért bevetettük a cumit, fecskendőt, de nem tudott nyelni a kis drága. Mindent megpróbáltunk, de elveszítettük őt.

A hétvége is ugyanebben az enyhén eszeveszett hangulatban tellett, ám bearanyozta Táncos, aki Léna simogatása közben odadugta a fejét a kezemhez. Felemelő és szívmelengető érzés volt ez, ennél többre nem is volt szükségem!

Hétfőn Gábor felszerelt egy rácsot az ablakra, hogy legalább szellőztetni lehessen az új cicáknál, ami nagy felüdülés volt mindannyiunk számára. Reggelre Heidi kölykei már csak hárman maradtak, keddre csupán ketten. Valószínű a stressz miatt gondolta úgy, hogy nem tud ennyi cicát felnevelni, vagy betegek voltak, ez már nem derül ki. A két kicsire egyelőre nagyon vigyáz és nagyon szépen gondoskodik róluk.

Ha nem lenne elég a négy anyamacska összesen 11 kölyke, egy fiatal férfi érkezett ki 2 aprósággal a kezében, akiket a Hajnóczy utcából szedett össze. Hogy mi járatban lehetettek arra az önállóságra képtelen kölykök, ötletünk sincs. Találgatni lehet, de semmi értelme... A kb. 2 hetes kölykök nálam landoltak. Nem tartott sokáig az öröm, hogy Zselé leszokott a cumizásról, érkezett az utánpótlás. Ám velük nem volt könnyű dolgunk, hisz a lányokat sehogyan sem lehetett rávenni a cumizásra. Állandó vinnyogás és feszültség után, mikor már mindenféle technikával megpróbáltuk etetni Nolát és Nalát, a cumin nagyobb lyukat vágtunk és óvatosan a szájukba folyattuk a tejpótlót. Ezzel megoldódni látszott a helyzet és végre tele is lett a pocak.

Ivartalanításra utazott Birs és Nenszi, a két vemhes gyanús cica, ami be is igazolódott. Nenszit megviselte az ivartalanítás, csak enni kelt fel, mert a hasának nem tud ellenállni. Birs a kolónia egyik fiatal, cirmos leányzója volt az útitársa, aki szintén csak étkeztetéskor volt aktív. Azt fontos kiemelni, hogy a népes társaság végtelenül kedves, jóindulatú, bújós és szeretetéhes, ami kárpótolja az embert a még mindig nem teljes szobatisztaságért, de alakulgat. A két lánnyal tartott Turbó fogkő-eltávolításra, ahol pár zápfogától is megszabadította a Doktor úr. De ő aztán úgy tért vissza, mintha semmi sem történt volna, a lányokat megszégyenítő aktivitással jött-ment az öregfiú.

Látogató is volt kint a menhelyen, kiket elvarázsolt Luca közvetlensége. Ezen csodálkozni sem kell, hisz Luca azonnal bebújik az ember bőre alá is.

Úrfit eddig kitettük a kifutóba és zárás előtt bevittük a szobába. Erre bebizonyította, hogy egyedül is meg tudja oldani ezt a mutatványt. Épp ebéd osztás volt, és irtó rosszul viseli ha kimarad bármiből is. Gondoltuk szortírozunk és kimegyünk érte, de ő csak mondta-mondta a magáét és a csöndet nagy zsibaj törte meg, majd érkezett a megvető pillantás az ablak túlsó feléről. Úrfi felügyeskedte magát a lépcsőépítményen, előtte aztán nincs akadály! Úgyhogy most már szabadon jön megy a kifutóra ki és be, igaz még egyszer sem sikerült rajtakapni hogyan csinálja. Mindig csak ott terem, pillanatok alatt.

Egy kedves állandó támogatónk - tudván mennyi apróság érkezett -, junior tápot és tejport adományozott nekünk, amit ezúton is szívből köszönünk!

Csütörtökön újabb kihívás, Nenszi mellett Fintor kapott kombinált oltást, Csipisz pedig az ismétlő veszettség ellenit. Azt hittem majd micsoda hajcihő lesz a kandúrok elkapása, de semmi. Pillanatok alatt elkaptuk őket, nem is ellenkeztek és sértettség sem volt belőle végül.

Pénteken sorba érkeztek a gazdijelöltek a kiszemelt cicáikért. Először Lucáért jöttek vissza, mert sikeresen belopta magát a szívükbe. Most is kölcsönös volt a rajongás, mától Luca szegedi szobacicaként csavarja az ujjai köré családját.

Következő pár hosszú utat tett meg a szintén hosszú utat megjárt Turbó cicáért, akibe fotó alapján szerettek bele és cicájuk elvesztése után úgy gondolták ő lesz a tökéletes társuk. Turbó kellette magát rendesen, bár ragaszkodva a megszokotthoz, pár simogatás után beült az ajtóba, mert ment volna vissza. De nem a szobába, hanem a hordozóba került be és elindultak hazafelé Pálmonostorára.

Alfa és Alpok is esélyt kapott ma egy új élet kezdetére egy fiatal pár kis kedvenceiként. Alfa nyitott volt az ismerkedésre, míg öccse Alpok meghúzta magát a sarokban és pislogott nagyokat. Majd elterelte figyelmét egy aprócska faág, így gyorsan bemutatta, milyen bájosan eljátszik magában. A testvérek Domaszékre költöztek.

A dorozsmai kolónia 2 újabb tagja is megérkezett, akiket korábban nem tudtak befogni. Ők Hóci, a hófehér, kicsit félős nőstény és Egérke, a szürke szintén riadt nőstény, kik felköltöztek a radiátor csövekre, a plafon alá. Pillanatok alatt fent teremtek és enni sem voltak hajlandók lejönni, míg a szobában tartózkodtunk.

Mivel mindketten magas vemhesek voltak, idő szűkében vasárnap dr. Bárkányi Pál bevállalta az ivartalanításukat, köszönjük szépen a gyors beavatkozást. A menhelyre munkatársunk rajtuk kívül 4 picike cicával tért vissza, kiket egy dobozban találtak az erdő szélén... A kb. 4 hetes kicsik érdeklődést mutattak a pépesített élelem iránt, amit cicatej-pótlóval hígítottunk. A két trikolór leányzó a Grafit és Gizmó nevet kapta, a teknőctarka Gremi, a cirmos fiúcska pedig Grimm név büszke tulajdonosa.

Leóért is megérkezett a várva várt gazdija és ölelte magához a meglepő mintázatú kandúrt. Őt családján kívül egy másik cica is izgatottan várta szegedi otthonukban.

55 cicával köszönjük, hogy figyelemmel kísérik a menhelyi életükről szóló beszámolónkat!

Reni

Search

Languages

Who's online

There are currently 0 users and 207 guests online.

Syndicate

Recent comments

We are presented

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube