You are hereBlogs / Cicamentés's blog / Cicás történések 2017. ápr. 17-30.

Cicás történések 2017. ápr. 17-30.


By Cicamentés - Posted on 25 May 2017

Nimród

Hétfőn kedves meglepetés ért minket, Levendula gazdijai látogattak ki, hogy megajándékozzák védenceinket. Egy nagy tálca konzervet, almot és Levendula által nem használt cicabútort adományoztak. Körbe szeretgették a cicákat, természetesen akik erre igényt tartottak, de még így is voltak jelentkezők. Amit Levendula ignorált, azt az itteni cicák nagyon nagy érdeklődéssel fogadtak. Elsősorban Hetyke bitorolta a kis nyugágyat, nem is tágított belőle. Pár nap alatt sikeresen leamortizálták a bútort, de azért még mindig lelkesen használják. Úgyhogy nagyon szépek köszönjük a fiatal párnak, maximális kihasználtsággal üzemel a kaparótorony.

Nimród továbbra sincs jól, nem eszik, csak fogy, látványosan. Viszont jó kedvű, ugrabugrál, dorombol és hízelkedik. Közben telefonhívás érkezett. Egy kétségbeesett buszsofőr telefonált, hogy Dorozsmán a buszfordulóban a kuka alatt van egy dobozban 3 baba cica. Kollégánk épp úton volt az állatorvostól, így felnyalábolta őket és kihozta a menhelyre. A cicák icipicik, épp hogy elkezdett nyíldogálni a szemük, de távol álltak még az önállóságtól. Megpróbálkoztunk az etetésükkel, kisebb-nagyobb sikerrel, de kapacitásunk nem volt a gondozásukra. Zselé mellé nem vihettük haza őket is, de szerencsére megoldódott a helyzetük és ideiglenes befogadóhoz kerültek. Egy kisfiú és 2 kislány cica esett újfent áldozatul egy gondatlan macskatartó kegyetlenségének.

Úrfi beköltözött a nagyszobába, cicaszocializálódni. Utálja a többi macska közelségét, de meg kell tanulnia együtt élni velük, a világ végezetéig nem lakhat az irodában egyedül. Zsörtölődve fedezte fel a terepet, igyekezett ráfújtatni minden közelben s távolban lévő cicára. Ám mire újra arra jártam, hogy megnézzem mi a helyzet feléjük, hogy viselkedik a méregzsák, azt kellett látnom hogy Úrfi fent fekszik a kanapén, úri kényelemben.

Az időjárás elég szomorkás, a cicáknak sincs kedvük semmihez sem, még a kifutót is nélkülözték. Szinte egytől egyig a saját heverőjükön szundítottak egész nap.

Koronavírus laborteszthez vérvételhez érkezett ki Dr. Farkas Attila. A mostani páciensek Turbó, Alpok, Alfa, Luca, Lora és Leó voltak.

Csütörtökön ismételten kiérkezett állatorvosunk, a heti szokásos oltások miatt. Ebben a körben Léna és kölykei kaptak kombinált oltást.

Újabb látogatók érkeztek ki cicázni. A fiatal pár korábban is jártak nálunk, most kajcsit és játékot hoztak a bársonytalpú társaságnak. Élvezték nagyon a figyelmet, mivel jutalomfalattal lettek kényeztetve. Úrfi kanapén való simogatása közben Nimród odatársult mellé. Eleinte még zúgolódott Nimike jelenléte miatt, de utána a kis fekete, csupa jóindulat cicuka szorosan odabújt Úrfi mellé és el is szenderedett.

Ahogy kisütött a nap, azzal a társaság is fellelkesült. Mindenki futkározott, hempergőzött és játszott. Cédrus labda őrülete továbbra is kitart, Táncos és Fintor fogócskázik, Huszár és Rigó jövet-menet összedugják a buksijukat és végtelenül cukik.

Ami ennél sokkal fontosabb, hogy Nimród eszik! Jó étvággyal falatozik és nem ám csak lefetyelget, hanem tényleg, úgy Isten igazából eszik. Ó, ez annyira lelkesítő látvány volt, hogy Icukával nem győztünk örömködni. Pont a héten vívódtunk azon, hogy hosszú távon nem tartható fent ez az állapot, erre a hét közepétől kezdve elkezdett csipegetni, mostanra meg normálisan enni, így erősen bíztunk a tartós pozitív javulásban.

Szombaton Csilla önkénteskedett kint édesanyjával és segédkeztek az ebédosztásnál, meg úgy egyáltalán, bejöttek cicázni. Még Ő is megemlítette, hogy Nimcsi múlt hétvégéhez képest milyen csinos lett.

Erre vasárnap reggel Nimród sehol... A kis kuckójában gubbaszt, se kép, se hang. Ennyi volt a kitartása, feladta. Mi pedig összetörtünk...

Közben tartani kell magunkat, mert látogatók érkeztek, akik szőnyeget hoztak Úrfi alá. Köszönjük szépen a heti sok adományt és kedvességet, amivel szebbé varázsolták mindennapjainkat.

Újabb hét elé néztünk, szomorúan ám töretlenül. Mozgalmas volt ez cicáink számára is, hisz szinte mindegyiküket átmozgattuk az eddigi, jól megszokott helyükről. Icukával osztottunk-szoroztunk és közben megérkeztek a Koronavírus laboreredmények is. Mivel a kis szobában többen vannak, a nagyban pedig lézengnek a cicák, ezért szobacserét iktattunk be. Ez egy egész napos munka, sőt több is annál. A kisszoba lakóit be kellett pakolni egy nagy kutyahordozó boxba. Viszonylag könnyen is haladtunk, ám Lilit nem lehetett megállítani, így ő ott maradt a szobában, egyelőre jegeltük. Huszár és Hetyke egy fedeles alomtálcába húzta meg magát a begyűjtésük alatt, így őket lezárva, nem bolygatva abban szállítottuk át. Hiper-szuper gyorsasággal átrobogtunk a másik szobába és próbáltuk begyűjteni ott is a koronavírusos cicákat. Kis létszám ide-vagy oda, több ideig tartott a befogásuk. Fintor a helyén volt, az sokat segített, mert a fonott hordozót csak be kellett csukni, így ő már meg is volt. Csipiszke és Táncos viszont kiakart futni a világból, úgy megijedtek, hogy valami rossz fog történni, hogy eszük ágában sem volt megállni. Nagy nehezen sikerült Csipiszt megnyugtatni és megfogni, Táncos pedig az irodarészben várta, hogy elkészüljön az új lakrészük. Minden bútort kipakoltunk, lehipóztunk, falakat, polcokat, sarkokat, ablakokat, minden-mindent. A kanapé új borítást kapott korábban, így azt megtartottuk, csak a régi textilt téptük le róla. A másik szobából átkerültek a bútorok, majd a cicák is. Lili is éhes lett már annyira, hogy kajával be lehetett csalogatni egy hordozóba, így csatlakozni tudott társaihoz. Ezután rendbe szedtük a kisszobát, kiengedtük a bandát, akik a kifutóra is kimehettek azonnal. Fintor annyira megvolt szeppenve, hogy záráskor nem jött ki a kifutón lévő házikóból, Icuka könnyedén kitudta emelni onnan és tette be a szobába vissza. Új szoba, új lakótársat is jelentett. Becsatlakozott hozzájuk Turbó, mivel sajnos neki is pozitív lett az eredménye. Őt nem érdekelték a cicák, csak az emberek társaságát keresi az öregfiú. Csipisz a hordozóból felkerült Turbó helyére a karanténban, mivel másnap ivartalanításra utazott és nem akartuk stresszelni, hogy másnap is meg kelljen ismételni a "vadászatot". Vele együtt még az Alpok-Alfa testvérpáros is átesett a műtéten. A fiúk jól viselték mind az altatást, mind az utazást és gyorsan össze is kapták magukat. Csipisz már a régi/új helyén lábadozhatott.

A laboreredmény következtében tovább folytatódott a költöztetés. A kis szobába került Léna, elválasztva gyermekeiktől ismerkedett az újonnan kapott "családjával". Szépen beilleszkedett, azt leszámítva hogy nem tudta hova tenni a változást. Csak tágra nyílt pupillával nézett rám csodálkozva, hogy most akkor mi van?!

Az utódai a nagy szoba díszes társaságát élvezhették. Luca és Leó berobbantak a köztudatba, ők olyan igazi, gátlástalan, vagány páros. Annak ellenére, hogy Leó rettegett mint a nyárfalevél, mikor bekerült, már rég feledésbe merült. Nagyokat játszanak mindennel és mindenkivel, már az első pillanattól kezdve. Míg Lora óvatosan jött ki a hordozóból és lapos kúszásban eljutott az első menedéket nyújtó kuckóig. Ő egy ideig még kikémlelni sem mert, enni is ott kapott a rejtekhelyén.

Csütörtök meglepetést tartogatott számunkra. Telefonbeszélgetés alatt a kutyák nagy ugatása miatt elvonultam az erdő szélére, a tápos konténer mögé, hogy értelmezni tudjam a hallottakat, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Azt már gondolom tudják kedves Olvasóink, hogy mi szívvel-lélekkel csináljuk azt, amit csinálunk. Érző, törődésre vágyó, másoknak terhet jelentő vagy feleslegessé vált állatokról gondoskodunk. Ezért nem csoda, hogy próbáljuk megtalálni a számukra ideális családot, ahol megkapják azt a kellő figyelmet, gondoskodást és szeretetet, amire igényük van. Mert van! Még ha azt is mondják, hogy a cicák öntörvényűek, önzők, elvannak egyedül, egerésznek mert jó az nekik... Ez nem fedi a valóságot, igenis szükségük van az emberi kapcsolatra. Na már most, az úriember felháborodva konstatálta, hogy a vázolt feltételek mellé nem adok örökbe cicát, mikor idézem: "nem az a koncepció, hogy a macska bejöjjön a házba és bármelyik macskával megeshet, hogy elüti az autó". Hát igen... Sajnos nagyon gyakran meg is esik és ilyen hozzá állással a menhelyről nem kell macskát menteni, ők azon már túl vannak. Szó mi szó, míg próbáltunk dűlőre jutni, addig az ágas-bogasban felfedeztem egy cicát. Ott kuksolt, valami iszonyat állapotban. A tekintete megtört, csak révedt maga elé. Megközelítettem és továbbra is ott gubbasztott, de amint megfogtam volna, elindult az erdőbe. Megtorpant, visszajött, nyávogott és megint elindult befelé. Követtem egy ideig abban a félelemben, hogy talán a kölykeit akarja megmutatni, de elveszítettem szem elől, nem tudtam odaférkőzni hozzá. Mondták a többiek, hogy napok óta fel-fel bukkan. Negyed órával később konzervvel és hordozóval felvértezve indultam befogni őt. Ugyanott a kivágott rönkön ücsörgött és szaladt oda enni. Simogatás után meghátrált, de éhesebb volt annál, gyorsan vissza is jött. Felemelve láttam, hogy belepték a kullancsok, sebek borították a nyakát, valamint jó nagy foltokban nem volt szőre, viszont szoptatásra utaló jelek nem voltak. Bekerült a hordozóba és megágyaztam neki egy ketrecben. Édes pofa, nagyon kedves jelenség. Fenn áll a gyanú, hogy valaki itt felejtette, mert túl kezes ahhoz, hogy kóbor cica legyen. A környékbeli tanyák cicái pedig nem vernek tanyát a menhely mellett, a kutyák közvetlen közelében. A fiatal, egy év körüli nőstény cica a Nenszi nevet kapta.

Állatorvosunk veszettség elleni oltással látta el Fintort, Hetykét, Huszárt, valamint az Alfa-Alpok párost, akik pénteken felköltözhettek az örökbefogadó konténerbe.

Hétvégére elkészült a nagyszoba kifutója. Mivel a koronavírus magától is gyorsan elpusztul a szabad térben, ezért vártunk a kifutó megnyitásával ennyi ideig. Ott is minden át lett mosva, a homokot is kitakarítva, valamint 4 talicska friss homok került leterítésre a biztonság érdekében. Nagy elánnal birtokba is vették újra, még a friss lakók is örömüket lelték benne.

Úrfi is bebocsátást nyert a kifutóra, mivel jó az idő és ő úgy is sokat fekürészik, vagy ha elfárad húzza magát a földön. Olyan ügyesen tud menni ha megembereli magát és kint több tere lesz erősítenie magát és ha ő is úgy akarja javítani a járásán. Sajnos még gyakran megesik, hogy biztosabbnak érzi a jól bevált módszert és inkább ülve jár mert nagyon gyorsan oda akar érni és ez elég bosszantó, hisz tudjuk hogy képes arra, hogy lassan és koncentráltan mind a négy lábát használva járjon.

Végül még egy kedves idős Hölgy is nekünk ajándékozta cicája hagyatékait. Sajnáljuk a veszteségét és köszönjük a finom falatokat, játékot és fekhelyet, amit Lilike örömmel kisajátított.

Mind a 26 cicánkkal köszönjük szépen figyelmüket és még egyszer a sok simogatást és ajándékot látogatóinknak, amivel megörvendeztették cicuskáinkat!

A blogot ajánlom Nimródnak búcsúzásként.

Reni

Search

Languages

Who's online

There are currently 0 users and 89 guests online.

Syndicate

Recent comments

We are presented

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube