Pokszi

Hatan voltunk tesók: Popi, Pötty, Püszi, Pancs, Pópa és én akiket a " gazda " 5 hetes korunkban kitett a baktói kiskertek melletti erdőbe. Ennek ellenére mázlistáknak mondhatjuk magunkat, mert egy kutyáját sétáltató férfi ránk talált és természetesen megesett rajtunk a szíve. Kritikus helyzetben voltunk ezért soronkívüliséget élvezhettünk a Tappancs várólistáján. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, kikupálódtunk, minden baj nélkül felnőttünk. Innentől fogva csak az a bizonyos gazdi hiányzik de az már nagyon. Én is alig várom már azt a lehetőséget amikor el tudnám kezdeni az önálló kutya pályafutásomat.

Pokszi még mindig várja a megfelelő gazdát, aki meg tudja tanítani, hogy megfelelő mennyiségű simogatást ugrálás nélkül is kaphat. 

Kép(ek) a kutyáról

Fotó(k):