Alf, avagy sün lakott a fürdőszobában

Kutyasétáltatás alkalmával tavasztól őszig minden este gyönyörködök a sünikben. Nagyon tetszenek, de mivel vadon élő állatok, csak nézem őket, nem akarom megzavarni az esti vadászatukat. Egyszer viszont mégis úgy alakult, hogy az egyik pár napra hozzánk költözött.

A történetet egy sajnálatos baleset indította el: sajnos kiderült, hogy az egyik kutyánk nem úgy szereti a sündisznókat, mint mi, hanem inkább megrágni akarja őket. A nagy sötétségben csak annyi tűnt fel, hogy nagyon buzgón szaglászik valamit a kutya. Rögtön utána pedig észrevettük, hogy nem csak szaglászik, mivel egy sün esett ki a szájából. A süni hangosan sírt, vérzett, és nem mozdult. Nem akartuk otthagyni, hiszen ilyen állapotban nem tudja magát megvédeni.

Gyorsan becsomagoltuk hát a kabátomba, hogy ne szúrjon. Szerencsére már a hazaúton látszott, életerős kis jószág, állandóan ki akarta magát szabadítani a kezemből. Hazaérve, lámpafényél átvizsgáltuk (amennyire egy tüskegombócot lehet). Nem látszott rajta nagyobb sérülés, de elég nehezen járt. Éjszakára egy dobozba tettük. Közben a neten gyorsan elolvastunk minden fellelhető infót a sünik gondozásáról. Ott olvastam, hogy a sokkos állapotban levő sün mellé jó, ha tesz az ember egy melegvizes palackot, így azt is tettünk mellé. A fürdőszobában lett elszállásolva, nehogy a kutya még egyszer megtalálja.

A dobozban nem maradt benne, kimászott, de a következő napot szépen átaludta. Aznap estére jobban sünkompatibilissé tettük a fürdőszobát: hirdetőújság lapokból avart imitáltunk neki. Ezt nagyon szerette. Felhívnám a figyelmet rá, hogy a sün nem szobatiszta, így jó nagy koszt képes csinálni. A fürdőszoba alapos takarításra szorult Alf távozása után.