Kutyamesék: 2017. jún. 26. - júl. 2.

Cipó kutya

Jövő héten indul az első Tappancsos gyermektábor a menhelyen, aminek köszönhetően sok dolgunk akadt. Természetesen a nagy szervezkedés mellett szem előtt tartottuk, hogy a kutyák életét minél kevésbé zavarja meg a sok előkészület. Tettük a dolgunkat, ahogy szoktuk, és emellett készülődtünk.

Akik rendszeresen olvassák a blogot, azok tudják, hogy a hirtelen segítségre szoruló balesetes, idős, bajban lévő kutyákat, és kölyköket a lehetőségeinkhez mérten azonnal fogadjuk, hiszen az életük múlhat rajta.

Említhetném itt az ásotthalmi Szuzit, akit elütöttek, vagy az újszegedi Cipót, akit többször meglőttek, vagy akár Tündért, akit a hőségben a laktanya mellé raktak ki. Ezek a kutyák ugyan nem szerepeltek a közösségi oldal népszerű kutyás csoportjában, esetleg csak egy-egy hozzászólás erejéig, de ugyanolyan bajban lévő életek, akiket szépen csendben az értesítés pillanatában mentettünk. Nem csináltunk belőle posztot, mert ilyenekre nekünk nem jut időnk, viszont reklám, fotók, poszt írása helyett elláttuk őket, állatorvoshoz juttattuk, és most várják a gazdit.

A héten egy nehéz légzéses, beteg kutya miatt kérték a segítségünket, akinek helyet készítettünk a betegszobában. Nem hittük, hogy története szövevényesebb, mint a többi bajba jutott kutyáé volt, de tévedtünk. Abban a betegszobában, ahol légkondicionáló szolgálja a kutyák komfortérzetét, biztonságos, de kicsi kennelekben lábadozhatnak a beteg, balesetes kutyák. Ez a hely egészséges állat fogadására nem alkalmas! A kutyusnak tehát előkészítettük a helyet, a megtaláló pedig volt kedves, és menhelyre szállítás előtt elvitte egy állatorvoshoz a kutyát chipleolvasás céljából. Ekkor kezdett elszabadulni a pokol, a kutya ugyanis egy bulldog volt, akit a közösségi oldalon már keresett a gazdája, akinek nem volt a nevén a chip. Állítólag egy népszerű állatvédőn keresztül került hozzá a kutya, aki(k) állítólag nem engedték, hogy a nevükre vegyék, amíg az ivartalanítás meg nem történik, viszont az "állatvédők" sem vették a nevükre, így az állatorvos csak az első tulajdonost értesítette (volna), csak sajnos ő már nem volt elérhető. A rendelőben a kutya nem maradhatott, hiszen a gazda kiléte teljesen bizonytalan, hiszen sem az állatorvos, sem mi nem tudjuk követni a közösségi oldalt idő hiányában, nem tudtuk, hogy keresik, hiszen mi telefonon próbáltuk megoldani a bajba jutott kutya sorsát, miközben a munkánkat végeztük.

Ezek az információk csak akkor értek el hozzánk, amikor este, fáradtan a gép elé ülve szembesültünk a történtekkel. A kutyával nem értek ki a menhelyre, hiába vártuk, hívtuk a bejelentőt, elérhetetlen volt. Valahogy megtalálták a gazdival egymást, és átadta a tulajdonosnak a megtaláló az akkor már halott kutyát. Nem tudjuk mi történt, az állatorvos sem tudja, csak azt tudjuk, hogy valahol úton a menhely felé megszakadt a kapcsolat a bejelentővel, és amikor újra kibogozódtak a szálak, akkor a kutya már halott volt.

Este a gép előtt ülve láttuk, hogy valósággal izzik a közösségi oldal, lincshangulat van. Az orvost támadták, aki megvizsgálta a kutyát, de nem tartotta a rendelőben, mert nem tudta hosszabb időre megoldani, tekintettel arra, hogy a tulajdonost sem találták. Később már az orvos hozzáértését vonták kétségbe, mert nem kezelte a kutyát, aki közvetlen életveszélyben nem volt az elmondása szerint. Hibás volt a Tappancs, mert a jól értesült hozzászólók szerint a bajbajutott kutyákon nem szokásunk segíteni, csak a fajtatisztákon. A hozzászólók szerint hibás volt mindenki, de senki nem kérdezte, hogy hogyan veszett el egy tartós betegségben szenvedő kutya. Azok sem hibáztak, aki "állatvédő” létükre nem vették a nevükre a kutyát, azok sem voltak hibásak, akik elmentek a kutya mellett. A megtalálót, aki orvoshoz vitte a kutyát, „darabokra szedték” a hozzászólók. Ő állítólag hozzá sem szólt a történtekhez, de nem tudom hányan tették volna meg a helyében. Állítólag miatta halt meg a kutya, mert magára hagyta egy órára az autóban, ahol szegény állat gyakorlatilag megfőtt, miközben a gazdáját várta. Hogy így volt-e az nem tudom, de ez az általános vélekedés. Újságcikk is lett belőle, miszerint az "állatvédők főzték meg a kutyát”. Az "állatvédő” egy kétségbeesett hölgy volt, aki segíteni akart.

Hibázott?

Nem tudom, nem tudjuk, hiszen nem voltunk ott. Valóban így történt, ahogy a közösségi oldalon leírták? A rendőrség majd kideríti. Annyi biztos, hogy meghalt egy kutya, és mindenképpen felelőst keresnek, de mindenki a másikra mutogat. Aki a legtöbbet tudja a történetről, az nem szól, vagy nem mer szólni. Nem ismerem őt, nem találkoztunk, de sajnálom őt, tulajdonképpen ő is áldozat. Mert fél, mert segíteni akart, de segítőből bűnbak lett. Ha valóban ő hibázott, és a kutya megfulladt az autóban, akkor a saját lelkiismeretével is el kell számolnia. Annyi biztos, hogy nem akart rosszat, segíteni akart, még akkor is, ha közben mégis árthatott. Egyvalamiben biztos vagyok: ez a hölgy egy életre megtanulta, hogy ha kutyát talál az utcán, akkor jó messzire kerülje el, még akkor is, ha egyedül rajta múlik egy élőlény élete.

Nem vagyok a gazda helyében, sem a megtaláló helyében, csak elmondásból tudom, hogy miért nem került a kutya a menhelyre. Viszont gazdi vagyok, több beteg kutya gazdája, és a legjobb tudásom szerint óvom őket minden veszélytől. Ha nem vagyok itthon, akkor a házban, a hűvösben várnak engem, és alszanak. Nem szaladnak ki a lábam között ha hazaérek, és mindent megteszek annak érdekében, hogy a legnagyobb biztonságban tudjam őket. Nem állítom, hogy minden pillanatban árgus szemmel figyelem őket, vagy hogy nem hibáztam, vagy nem fogok. Véletlenek, balesetek mindig lesznek, mindig voltak. Ha ilyen megtörténne velem, akkor nem is tudom mit tennék, bizonyosan iszonyatosan dühös lennék. De azt hiszem, hogy önmagamat érezném a legnagyobb vétkesnek, hiszen nem a menhelynek, nem az utca emberének a feladata a felelősségvállalás azért az élőlényért, akit én akartam. Talán nem is tudom megmondani hogyan reagálnék, hiszen szerencsére nem voltam a történet részese. Sok-sok apró áldozata van a történetnek, de a legnagyobb áldozat maga a kutya, és az biztos, hogy ő nem hibázott.

Kedves olvasóim, elnézést a hosszú, elmélkedős blogért, nézzék el nekem a szubjektív véleményemet, de úgy érzem meg kellett a történetet osztanom mindenkivel. A hatalmas visszhang valószínűleg inkább a kutya fajtájának szólt, és nem a mérhetetlenül sajnálatos halálának, ami értelmetlen, nagyon szomorú történet. Nem tudom, hogy vajon a nálunk élő, napok óta az újszegedi bokorban reszkető, szitává lőtt Cipó mellett hány ember sétált el, mielőtt jelentették volna hozzánk. Ha ő fajtatiszta lett volna hamarabb észrevették volna?!

Miért válnak láthatatlanná azok a keverék kutyák, akik hasonló életveszélyben vannak, de szépen csendben bekerülnek a menhelyre? Róluk valahogy az emberek elfeledkeznek, meg sem látják őket, még akkor sem, ha évek óta szomorú szemű gazdikeresők. Az emlékezetekben csak az marad meg, hogy volt egy fajtatiszta kutya, akit a menhely azonnal tudott (volna) fogadni. Ők, a keverékek, akik a mai napig itt élnek velünk, fel sem tűnnek senkinek, pedig ugyanúgy a teltházzal küzdő menhely fogadta őket, hasonlóan, ahogy a bulldogot fogadta (volna)... Azonnal, kérdezés nélkül, mert vészhelyzet van!

Hétfő

A hét kezdete nálunk mindig egy kicsit a feltöltődésről, a nyugalomról, a menhelyi élet újragondolásáról szól. Hétvégente a nyílt napoknak köszönhetően nagyon sokan kilátogatnak a menhelyre, ilyenkor gyakoribb is az örökbefogadás. A hét eleje pedig zömmel nyugodt, így van időnk átgondolni, hogy hogyan töltjük fel a megüresedett helyeket, és a kutyáknak is nyugodtabb környezetben van lehetőségük megszokni az új körülményeket.

Kedd

Sándorfalváról egy csupaszív pulit, Cecíliát szállították be, aki közterületen kóborolt. Nem értem hogy nem kereste senki sem ezt a ragaszkodó, szép kutyát, és miért nincs bechipelve. A magával ragadó ápolt kutya bizony mindenkinek rögtön elrabolta a szívét. Szinte biztos, hogy eddig szeretetben élt, hiszen nagyon ragaszkodó, kedves, rögtön barátkozó kutya.

Cecília érkezése mellett a hátsó telepőrző kutyák vonták magukra a figyelmet. Idős Saidunk már egyre kevésbé illik a többiek közé, hiszen öregszik, így tekintélyéből is sokat veszített. Hirtelen mindenki a hátsó rész első számú őrzőjévé akar előlépni, és ez feszültséget okoz közöttük. Sokszor összemorognak, mutogatják magukat, így rájuk is többet kell figyelnünk.

Délután plusz programként Jucus bundáját kaptuk rendbe, aki nagyon együttműködő volt, és élvezte a szépülés minden pillanatát, pedig régi gazdái szinte biztosan nem gondoskodtak neki a kényelmes nyári frizuráról.

Szerda

Csodálatosan indult a szerda reggelünk. A szokásos menhelyi első ellenőrzés alatt a menhely kapujában felfedeztünk két szőrmókot, akik biztosan nem önszántukból kerültek oda az éj leple alatt. A testvérpárt Zulunak és Zukinak neveztük el. Valószínűleg mindketten nagytestűek lesznek. Egyelőre megilletődötten, hatalmas szemekkel, rácsodálkozva a világra néznek ki a kennelből, amit rögtönöztünk nekik.

Csütörtök

A szokásos állatorvosi viziten menhelyünk állatorvosa 9 kombinált oltás mellett 2 veszettség elleni védőoltást osztott ki a soron következő kutyák között.

Péntek

Egyik gondozónk a menhely számára felajánlott fagyasztóládáért ment el a városba, amit örömmel fogadtunk, hiszen egy működőképes fagyasztó a nyári hőségben hatalmas szolgálatot tesz, hiszen a húst állandóan hűteni, fagyasztani kell. Eközben régi-új lakónk, Duda költözött vissza a menhelyre, mert gazdái elköltöznek, az új helyre pedig nem tudják őt magukkal vinni.

Duda beérkezése mellett Muki búcsút intett a menhelynek, kedves önkéntesünk, Tünde fogadta őt örökbe, hiszen az apró termetű kutya könnyedén az ujja köré csavarta. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy Muki maximálisan elégedett lesz az új otthonával.

Szombat

Az állandó hétvégi önkéntes csapatunk ezúttal sem maradhatott el, töretlenül, lelkesen jöttek, hogy minél több kutyát meg tudjanak sétáltatni. Örökbefogadások is történtek, Németországba gazdisodott Roland, Csacsa és Argó.

Ezen a hétvégén is sok látogató, érdeklődő használta ki a nyílt nap lehetőségét, hogy ellátogassanak hozzánk.

A nagy nyüzsgés nem csak az érdeklődőknek köszönhető, hiszen jövő héten indul az első Tappancsos gyermektábor a menhely területén, ami előkészületeket igényel, így a hétvégén már mi is mindennel előkészültünk, hogy minél gördülékenyebben induljon a bemutatkozásunk.

Köszönjük a 147 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások